Középiskolai tanulmányait Kispesten végezte, majd újságíróként különféle lapok (Kispesti Híradó, Az Est, Magyar Hírlap) munkatársa lett. 1930-ban kivándorolt Argentínába. Tevékenyen részt vett az argentínai magyarság kulturális életében, szerkesztője volt a Buenos Airesben megjelenő Magyar Szó című lapnak, dél-amerikai indián népmeséket gyűjtött, és itt kezdte el az amerikai magyarság történetére vonatkozó kutatásait. 1936-ban hazatért, és a második világháború végéig kutatási eredményeit közzétevő írásaiból élt, illetve ismét különféle lapok munkatársa volt. 1945-ben a külügyminisztérium osztálytanácsosa és a szegedi tudományegyetem magántanára lett, egyúttal a Magyarok Világszövetsége ügyvezető alelnökévé választották. 1948-ban elbocsátották állásaiból. Ettől kezdve csak kutatásaival, az emigráns magyarság kultúr- és művelődéstörténetével, különösen a Kossuth-emigráció történetével foglalkozott.
Főbb művei
Régi kispestiek (Kispest, 1937)
Dél-amerikai magyar utazók a XVII. És a XVIII. Században (Budapest, 1938)
Akik elvándoroltak (Budapest, 1940)
Kossuth papja: Ács Gedeon (Vác, 1940)
New Buda (Budapest, 1941)
Magyar úttörők az Újvilágban. László Károly 1850–67. évi naplójegyzetei a Kossuth-emigráció amerikai életéből (Budapest, 1942)
Népek tavasza. Ismeretlen Kossuth-levelek, naplójegyzetek a magyar szabadságharc és emigráció korából (szerkesztette: Ács Tivadar, Budapest, 1943)
A száműzöttek. Fiala János 1848–49-iki honvédalezredes és Árvay László emlékiratai az emigrációból (Budapest, 1943)
Kossuth Lajos demokráciája (szerkesztette: Ács Tivadar, a jegyzeteket és a bevezetőt írta: Szakasits Árpád, Budapest, 1943)
Magyarok Latin-Amerikában (Budapest, 1944)
Magyarok idegenben (Budapest, 1946)
A genovai lázadás. A Magyar Nemzeti Igazgatóság regénye. 1859–1961 (Budapest, 1958)
Magyarok és a risorgimento. A magyar légionisták életrajzgyűjteménye (Budapest, 1961)
