|
A ló háziasítása  A ló háziasítása hosszú folyamat volt, amelynek során a vadlóból kialakították a házi lovat. A legkorábbi ismert lótartó népekA ló háziasítása a legújabb régészeti kutatások szerint az i. e. 4. évezred folyamán zajlott le Közép-Ázsia és Kelet-Európa területén. Észak-Kazahsztán területén a botaji kultúrában találták meg a vadló tömeges tartásának és hátasállatként való használatának eddigi legkorábbi nyomait az i. e. 3500 körül időből.[1] A folyamat a mai Dél-Oroszország illetve Mezopotámia területén folytatódott. A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy lovon szállíthatják felszerelésüket, ezért elkezdték málhahordóként használni őket. Nyugat- és Közép-Európában körülbelül 700 óta, a vaskortól használják a lovat hátas állatként, szállításra, vadászatokhoz, a háborúkban, csatározásokban harci szekerek húzójaként. Az első kifejezetten harci szekerek a mezopotámiai sumer államokban jelentek meg legkésőbb az i. e. 3. évezred elején.[2] Az i. e. 1800 utáni években a hurrik is harci szekereket használtak, a történetírók szerint ezek négyes fogatok voltak. A szelekciós nemesítés tudományát a kurrit néphez kötik, amely tudomány azután így került át a Közel-Keletre.[3] Egyiptomot az i. e. 1782 és 1570 közötti években egy kis-ázsiai harcias nép, a hükszoszok igázták le, akik Palesztinán és a Sínai-félszigeten keresztül érkeztek Egyiptomba. A hükszoszok harci kocsikkal és az addig Egyiptomban ismeretlen lovakkal érkeztek, fejlett bronzeszközöket és fegyvereket használtak. Az addig ismeretlen állatok meghonosodtak és hamarosan tenyészteni kezdték őket. Az egyiptomiak aztán a hükszoszoktól átvett majd tovább fejlesztett harcmodor bevetésével űzték ki a megszállókat és váltak az Újbirodalom idején a történelem első nagy hódító birodalmává. Jegyzetek
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek |
