Az Appetite for Destruction a Guns N’ Roseshard rock együttes bemutatkozó albuma 1987-ből. Egyesíti magában a hard rock, a punk rock, a blues, a metal és arena rock stílusjegyeket. A Billboard albumlistán az első helyre jutott, és világszerte nagy sikert ért el, a mai napig 38 millió példány kelt el belőle.[2]
Axl Rose 1988-ban elmondta, hogy az Appetite for Destruction dalai a Los Angeles-i klubkoncerteken születtek, néhány olyan számmal együtt, amelyek a későbbi Guns N’ Roses albumokon kaptak helyet, olyanok mint például a „Back Off Bitch”, a „You Could Be Mine” és a „Don’t Cry”.[6]
Hivatalosan a dalokat az öt csapattag együttesen szerezte, de valójában sok dalt az együttes előtti szólókarrierből hoztak magukkal, úgy mint az „It’s So Easy” (McKagan), vagy a „Think About You” (Stradlin). A „Rocket Queen” egy befejezetlen Slash/Adler szerzemény volt, melyet még előző zenekarukban a Road Crew-ban írtak. Ugyanígy az „Anything Goes”, ami a Hollywood Rose száma volt eredetileg, de az Appetite-ra újraírták.
Más dalok a zenekar véleményét tükrözik a Los Angeles-i underground rock and roll stílusról, ilyen dal a „Welcome to the Jungle” is (a szöveget Rose írta Seattle-ben, azt az élményt vette alapul, mikor Indiana-ból Los Angelesbe jött).[7] Az „Out ta Get Me” a rendőri zaklatást helyezi középpontba, valamint több szám is az együttes társaságához tartozó hölgyekről szól, mint a „Sweet Child o’ Mine”, a „Think About You”, a „My Michelle”, a „You’re Crazy”, és a „Rocket Queen”.[8]
Az album borítója
Az eredeti lemezborítót Robert Williams készítette; a rajzon egy pengefogú szörny éppen ráugrik egy robotra, ami vélhetően megerőszakolta a kerítés tövében fekvő nőt. Miután több kereskedő megtagadta ezzel a borítóval az album forgalmazását, így a kiadó kompromisszumra kényszerült, és a képet a lemezborító belsejébe rakták, előre pedig egy kereszt került, rajta öt koponyával (Billy White tervezte, és eredetileg tetoválás lett volna). Az öt koponya a zenekar tagjait ábrázolta: Izzy Stradlin legfelül; Steven Adler bal oldalon; Axl Rose középen; Duff McKagan jobb oldalon; és Slash legalul. A zenekari fényképeket az album hátsó borítóján Robert John készítette. Egy ideig úgy tűnt, a 2008-as bakelit újrakiadásnál az eredeti borító lesz a lemez elején, ám az utolsó pillanatban mégis a koponyás változattal került a boltokba. A „Parental Advisory” figyelmeztetést is rányomták, ami az 1987-es első kiadásnál csupán egy matrica formájában volt jelen.
Ugyanaz a magazin a 61. helyre rangsorolta Minden idők 500 legjobb albumának a listáján.[9]
2001-ben az Appetite for Destruction-t szerepelt a Q magazin minden idők 50 Legzúzósabb albumának listáján.[10]
2004-ben szintén a Q magazinban Minden idők legklasszikusabb rocklemezei listáján is helyet kapott.[11]
2003-ban a VH1-től Minden idők 42. legjobb albuma minősítést kapta meg.
2002-ben a Pitchfork Media 59. helyre rangsorolta a Minden idők 100 legjobb albuma a 80-as évekből listáján.[12]
A Spin Magazin 18. helyre helyezte Minden idők legjobb albumai 1985 és 2005 között listán.
A Kerrang! nemrégiben összeállított egy Minden idők 100 legjobb rock albuma nevű listát, amin az Appetite for Destruction az első helyen áll.[13]
2004-ben a Metal Hammer magazin olvasói az Appetite-t szavazták meg minden idők legjobb rock lemezének.
Az album 32. helyen lett rangsorolva a Rock Hall of Fame’s „végleges 200-as” listáján.[14]
Az album dalai
Valamennyi kompozíció a Guns N’ Roses szerzeményeként van jelölve az albumon. Kivéve az It’s So Easy (társszerző West Arkeen) és Anything Goes (társszerző Chris Weber) c. dalt. A tényleges szerzőségek a tagok későbbi nyilatkozatai és megemlékezései alapján:
Marc Canter–Jason Porath: Reckless road. A Guns N' Roses és az Appetite for destruction születése; ford. Wolf Péter; Cartaphilus, Bp., 2009 (Legendák élve vagy halva)
.jpg)
