Aragonit

Aragonit
Általános adatok
Névváltozatok	vasvirág
Kémiai név	kalcium-karbonát
Képlet	CaCO3
Kristályrendszer	rombos
Ásványrendszertani besorolás
Osztály	Karbonát- és rokon ásványok
Alosztály	Pótanion nélküli vízmentes karbonátok
Csoport	Aragonitcsoport
Azonosítás
Megjelenés	álhatszöges, cseppkőszerű, ágas-bogas
Szín	színtelen, fehér, sárgás vagy barnás, ritkán ibolyás
Porszín	színtelen
Fény	üvegfényű
Átlátszóság	átlátszó vagy áttetsző
Keménység	3,5-4,0
Hasadás	rosszul
Törés	kagylós
Oldhatóság	sósavban pezsegve oldódik
Sűrűség	2,94 g/cm³
Különleges tulajdonság	Ikerkristályai előfordulnak.
A Wikimédia Commons tartalmaz Aragonit témájú médiaállományokat.

Az aragonit egy karbonátásvány, a kalcium-karbonát rombos kristályrendszerű ásványa. Kristályai oszlopok, sokszor tű alakú halmazok; gyakoriak az összenőtt többszörös ikerkristályok. Az aragonit rostosan, gömbösen, kéreg módjára, és ágas-bogas formában is megtalálható. A színeződéseket elsősorban a vastartalom okozza. A láng hatására kissé megduzzad és apró durva szemekké vagy porrá hullik szét. Kristályait leginkább tömeges kőzetekben, érctelérekben találják. Az aragonitcsoport más tagjaival (cerusszit, stroncianit, witherit) gyakran képez elegykristályokat. A kalcit hőmérséklet hatására gyakran alakul át aragonittá.

Hidrotermásan magas mésztartalmú folyadékokból válik ki magmás kőzetekben utómagmatikus körülmények között. Gyakori az üledékes képződése forrásvizekből, de tömeges kiválásai ismertek tengeri üledékekben más karbonátokkal együtt.

Kísérő ásványok: magmatikus képződésnél: zeolitcsoport ásványai, kalcit, kalkopirit; üledékekben: kalcit, sziderit, limonit és dolomit.

Hasonló ásványok: kalcit, barit, stroncianit, cölesztin, topáz, nátrolit.

Németországban a Kaiserstuhl vidékén. Csehországben több helyen megtalálható. Jellemző a Spanyolországban az aragóniai előfordulás, amelyről elnevezése származik.^[1] Ausztria területén Karintiában található tömegesen. Olaszországban Szicíliában és a Vezúv vidékén fordul elő nagyobb mennyiségben. Jelentős előfordulások vannak Franciaország területén. Az Egyesült Államok területén Arizona és Új-Mexikó szövetségi államokban vannak nagyobb lelőhelyek.

A magmatikus kőzeteknél gyakori a megjelenése: a Velencei-hegységben és a Badacsony területén, de a Balaton-felvidéki bazalthegyek mindegyikén megtalálhatók tűs kristályai. Dorog és Kesztölc közelében több kisebb-nagyobb barlangban (pl. Sátorkő-puszta) cseppköves, fürtös, kristályos előfordulások vannak, melyek a feltört CO₂ tartalmú hévizes forrásokból való kiválás eredményei. Tokod, Süttő, Bajót, Piszke (Lábatlan) és Felsőgalla (Tatabánya) térségében a mészkövekben gyakran fordul elő aragonit. A Budai-hegység dolomitjaiban a Gellérthegyen, az Ördög-orom, Csillaghegy, Róka-hegy, Martinovics-hegy kőfejtőiben tiszta fennőtt aragonit kristályok vannak, kalcit, barit, gipsz és goethit társaságában.

Budapesten a Gellért-hegyben a Szent Iván-barlangból egy kutatófúrást mélyítettek 1964-ben, amivel felfedezték az Aragonit-barlangot, melynek falait vastag kéregben borították a kristályok. A barlangot a nagyközönség számára nem nyitották meg.

A szlovákiai Martonházán a Várhegy északkeleti oldalán 660 m magasan nyílik az 1954-ben felfedezett Martonházi-aragonitbarlang, 1972 óta látogatható. A barlang mintegy 400 millió éves fillitekbe ágyazott kristályos mészkőlencsében alakult ki mintegy 95–65 millió évvel ezelőtt. A mészkő egy része hidrotermális hatásra átalakult ankerittá és szideritté. A repedések mentén ezek a kőzetek a beszivárgó csapadékvíz hatására elmállottak, így keletkezett az okker. Ez azután később részben kimosódott, a helyén üregek jöttek létre. A barlangban ma is láthatók a fehér és a kékesszürke színű kristályos mészkőben kialakult okkermaradványok. Mégis a leglátványosabb a folyosók és termek mennyezetét meg oldásfülkéit borító, gombafonalakra emlékeztető ágas-bogas vasvirágcsoportok, vese, tű és spirális alakzatok. Ezek a föld alatti zárt térség sajátos hidrokémiai és klimatikus körülményei között jöttek létre.

1. ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 21. o. ISBN 963 8334 96 7  

• Bognár László: Ásványhatározó, Gondolat Kiadó, Budapest, 1987
• Koch Sándor: Magyarország ásványai, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985
• Walter Schumann: Minerals of the World, Sterling publishing co, New York, 1998
• J. Bauer – V. Bouška – F. Tvrz: Drágakőkalauz. Fordította: dr. Oberfrank Ferenc. (hely nélkül): Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat. 1989. 178–179. o. ISBN 963 234 0507