Tízgyermekes családban született, Beck Pál és Gold Ernesztin fiaként. 1888 és 1893 között a budapesti Iparművészeti Iskola ötvös szakán tanult mintázást Loránfi Antalnál és Schickedanz Albertnél. 1892-ben tett velencei tanulmányútja során ráébred saját művészi ambícióinak belső forrására. Innentől fogva tartja saját munkásságának indulását. Néhány hónapra Bécsbe utazott. 1894-ben ösztöndíjjal Párizsba került, majd 1895-ben az „École des Beaux-Arts”-on Hubert Ponscarme (1827–1903) mester növendéke, s megnyeri a Prix d’ateliert. Az Osztrák–Magyar Monarchia egykoronásának verőtő-mintáját elkészítette, s ez után fordított figyelmet a millennium érem formai megjelenítésére.
Párizsból pályázott a millenniumi kiállítási emlékérem megalkotására, amit meg is nyert. 1897-ben Münchenben a Glaspalastban rendezett kiállítást. Az Iparművészeti Múzeumban1898-ban bemutatott első gyűjteményes éremkiállításán először szerepelt nálunk az érem önálló műfajként. 1900-ban ezüstérmet nyert a párizsi világkiállításon, majd Olaszországban és Németországban járt tanulmányúton. 1906-ban Milánóban nagydíjat nyert. Ekkoriban figyelme egyre inkább a szobrászat felé fordult. 1907. január 31-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött a nála 12 évvel fiatalabb Bárdos Laurával, Bárdos Károly és Brachfeld Vilma lányával.[8]
1907 táján szorosabb kapcsolatba kerül a Nyugat íróinak körével, olyannyira, hogy az év végén (hivatalosan 1908-ban) induló folyóirat emblémáját is ő tervezi. Pontosabban Mikes Kelement formázó emlékérmét választják a Nyugat emblémájául (időközben részlegesen újratervezte).[9]
1910-től Gödön épített műtermében maga faragta robusztus erejű, zárt tömegű szobrait 1914-ben mutatta be az Ernst Múzeumban, első önálló kiállításán. 1915-ben készült el élete egyik főműve, az Aphrodite.
1917. június 30-án feleségével az izraelitáról a református vallásra tértek át, Beck Fülöp a keresztségben az Ödön utónevet nyerte.[10]
1919-ben a Tanácsköztársaság megbízásából pénzmintákat készített és kinevezték a főiskola tanárává. A rövid főiskolai működése miatt, a tanácskormány leverése után többé állami intézményekben nem taníthatott. 1922-ben ismét gyűjteményes anyaggal jelentkezett az Ernst Múzeumban. 1926-ban szobrász magániskolát nyitott az akkori Vilma királynő úton. 1927-ben neki ítélték a Szinyei Merse Pál Társaság nagydíját. Épületplasztikával is foglalkozott (Corvin Áruház reliefjei,1926). Az 1930-as években több síremléket mintázott (pl. Fellner-emlék,1932).
1944-ben, az ország német megszállása után sárga-csillagos házba költöztették, ahonnan megszökött. A nyilas uralom idején feleségével együtt bujkálni kényszerült,[11] egy barátja házának pincéjében húzódott meg. 1945. január 31-én onnan tűnt el, nyomtalanul.
„Úttörő volt, stílusteremtő ereje felmérhetetlen jelentőségű a századforduló utáni időszakban. S bár a harmincas években jelentkező új generáció tagjai más irányba vitték a szobrászat fejlődését, alkotásaikban magukban rejtik Beck Ö. Fülöp művészetének legfontosabb tanulságait…”[12]
Művei
Felállításra került legjelentősebb művei:
Állatreliefek (kakas és nyúl) (1911) – Szentendrei úti iskola
Szent Sebestyén (1914)
Király György-síremlék
A pápai kollégium háborús halottainak emléke (1922) – Felállítva 1931, bronz szobor
Rippl-Rónai József emlékezései / Beck Ö. Fülöp emlékezései; bev., jegyz., sajtó alá rend. Farkas Zoltán; Szépirodalmi, Budapest, 1957 (Magyar századok)
Irodalom
Heitler László: Beck Ö. Fülöp – Corvina (Budapest, 1969)
Mikes Ildikó: Beck Ö. Fülöp iparművészeti munkássága IM évkönyve (Budapest, 1967)
Csengeryné Nagy Zsuzsa: Magyar Nemzeti Galéria Érmeállagjegyzék II/a (Budapest, 1963)
Csengeryné Nagy Zsuzsa: Magyar éremművészet a XIX. és XX. században – című kiállítás katalógusának előszava, Magyar Nemzeti Galéria, 1959
Csap Erzsébet – Kontha Sándor: Magyar Nemzeti Galéria Szoborállagjegyzék I/a (Budapest, 1959)
Zádor Anna: Beck Ö. Fülöp Emlékezései – Művészettörténeti értesítő (Budapest, 1958)
Vayer Lajos: Beck Ö. Fülöp emlékezései – Kortárs, (Budapest, 1958)
Rippl-Rónai és Beck Ö. Fülöp emlékezései (Budapest, 1957)
Kállay Ernő: Beck Ö. Fülöp Emlékkiállítás katalógusának előszava Szépművészeti Múzeum (Budapest, 1947)
Kárpáti Aurél: Beck Ö. Fülöp – Szabad Művészet (Budapest, 1947. 9-10. sz.)
Bölönyi György: Egy nagy szobrász Tovább. (Budapest, 1947. október 17.)
Pogány Ö. Gábor – Gombosi György: Beck Ö. Fülöp Magyar Könyvbarátok Diáriuma 1939. I-II.
Gombosi György: Beck Ö. Fülöp – Ars Hungarica sorozat, (Budapest, 1938)
Genthon István: Az új magyar szobrászat – Magyar Szemle 1934. XX. 2.
Farkas Zoltán: Der Bildhauer Ö. F. Beck – Fórum 1934. 2. sz.
Procopius Béla: Huszar, procopius, medaillen und Plakatenkunst in Ungarn (Budapest, 1932)
Lengyel Géza: Beck Ö. Fülöp – Magyar Művészet IV. évfolyam, 1928. 2. szám
Lyka Károly: Beck Ö. Fülöp új szobrai – Művészet 1914. 3. sz.
Elek Artúr: Beck Ö. Fülöp – Nyugat, 1914. 3. szám
Karl Domanig: Der Medallieur Ph. Ö. Beck. Mittelungen det Österr. Ges für Münz u. Medallienkunde. Jan. 1911. Bd. VII. nr1.
Lyka Károly: Az érem és plakettművészet stílusa – Művészet 9. évfolyam, 1910
Dr. Siklóssy László: A modern magyar éremművészet és művelői – Különlenyomat a Numizmatikai Közlöny IX. kötetéből, 1910
Elek Artúr: A magyar éremszobrászat öregei és ifjai – Művészet, 7. évfolyam, 1908
Illés Endre: Filippo. In: Mestereim, barátaim, szerelmeim 1. kötet – Magvető Kiadó (Budapest, 1983)
Jegyzetek
↑ abRKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
↑RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 18.)
↑Kezébe került a régi magyar ötvösség képviselőjének, Kecskeméti Ötvös Péternek az ötvösségről írt könyve, s hatására illesztette nevébe az ö-betűt. Nevét egy időben Beck ötvös Fülöpnek is írta. „Akkor még hittem ebben a pályában, és az ötvös jelzővel felemelve képzeltem magam” írja visszaemlékezéseiben. (Beck Ö. Fülöp emlékezései. Budapest. 1957, 186. o.)
_during_sculptures_-_Az_Est_H%C3%A1rmask%C3%B6nyve_1938_Unknown_photographer.jpg)
.jpg)
