|
Caldococcus
A Caldococcus egy Archaea nem a Desulfurococcales rendben. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. LeírásaTagjai a nemnek obligát anaerobak, hipertermofilak, gömb alakúak, szulfidot redukálnak, és ként oxidálnak. Megtalálhatóak a termálvízben például a Yellowstone Nemzeti Parknál.[1][2] Caldococcus noboribetusCaldococcus noboribetus géneket megváltoztattak hogy megértsék a jellemzőit a izocitrát dehidrogenáz ősi fehérjének. Egy tanulmány támogat egy elméletet miszerint az utolsó univerzális közös ős termofil vagy hipertermofil volt.[3] Egy izocitrát dehidrogenázt (ICDH) kódoló gént a Caldococcus noboribetusból klónozták, és szekvenálták. Egy aminosav szekvenciája az ICDH-nak hasonlóságokat mutat a Vibrio és E. coli fajokban talált bakteriális ICDH génekkel. Az utóbbi szekvenciái körülbelül 50%-ban azonos az archeális ICDH-val. Az E. coliban a gént egy T7 promoterrel lekötve expresszállták és a kapott molekulatömege a génterméknek körülbelül 48,000 volt. Ez a becslés konzisztens volt egy aminosav szekvenciából levezetett becsléssel. A gén termék egy NADP függőséget is mutat azért hogy működjön 80 °C-nál. A ICDH gént a C. noboribetusból izolálták hogy bizonyítsák a magasabb termostabilitását mint a gazdasejtből származó ICDH-é.[4] Ettől az információtól valószínű hogy ez a faj információt nyújthat egy ősi hipertermofilre vonatkozólag. Az ilyen információ segít építeni egy teljes filogenetikai fát a hipertermofil archeáknak. Caldococcus litoralisGC-tartalma jelentősen, 14%-ban eltér a Thermococcus celerétől. Szabálytalan gömb alakú, 0.7-2.1 µm méretű. A fajt egy forró vulkáni kürtőből izolálták a Kunashir szigeten, Japánban. Tengeri és extrém termofil szervezet, képes nőni 55-100 °C között, az optimális hőmérséklet 88 °C. Képes növekedni 5.9 -7.0 pH között optimális érték 6.4. Optimális körülmények alatt a generációs idő 44 perc 6 g pepton per literrel, és elemi kénnel, és egy elektron akceptorral. Obligát anaerob. Peptideket használ szén és energiaforrásként, elemi kén jelenlétében nő, amit hidrogén-szulfiddá redukál. Rezisztens a következő anyagokra: vankomicin, klóramfenikol, benzil-penicillin, sztreptomicin, és rifampicin. RNS-polimeráza nem reagál antitestekkel Desulfurococcus RNS-polimeráz ellen. GC-tartalma 41.0 ± 0.2 mol%.[5] Jegyzetek
|
