Teremtett világ : rendhagyó bevezetés az irodalomba. Két kultúra peremvidékén : tudomány és egyetem a kisebbségi létben. Szem a láncban : bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába.
Tanulmányait szülővárosában végezte, 1968-ban a magyar nyelv- és irodalomtudományi szakon szerzett diplomát. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar tanszékén tanított mint a filológiai tudományok doktora, 1990-től egyetemi tanár (kutatási terület: irodalomtörténet és kanonizáció), haláláig az egyetem professor emeritája. Nyelvművelő és stílusvizsgáló tanulmányait, jegyzeteit a NyIrK, Korunk, A Hét, Utunk, Dolgozó Nő és a napilapok közölték; a Látóhatár c. filozófiai-ideológiai antológiában (Kolozsvár, 1973) Tudatformáló nyelvművelés c. tanulmányával szerepelt.
Első önálló kötetével (Mindennapi nyelvünk, 1975) még a nyelvművelés kérdéskörében jelentkezett, de már akkor közölt olyan kritikát, amelyben líránk legújabb változásainak avatott elemzőjeként mutatkozott be. Találkozás az egyszerivel c. kötete (1978) már ezen a téren nyújtott jelentős hozzájárulást: a monografikus elemzéseket önálló líraelméleti felismerésekkel tette teljesebbé és fogta egységbe. Előszóval és jegyzetekkel látta el a romániai magyar költők Múlt, jövő mezsgyéjén c. antológiáját (1980).[1]
Cs. Gyimesi Éva ún. index-könyvei, akárcsak számos kortársáé, csak 1989 után jelenhettek meg (így például Szilágyi István, Pusztai János, Mózes Attila index-könyvei is csak a rendszerváltozás után kerülhettek az olvasók elé).[2]
Különösen fontos munkái közé számítanak – a Teremtett világ című, paradigmatikus jelentőségű irodalomelméletén kívül – a transzilvanizmusról szóló tanulmányai.
A közelmúltban számos kanonizációs probléma mellett közéleti jelenségek kapcsán is megszólalt (nem csupán szakfolyóiratokban, hanem kulturális havi-, heti-, sőt, időnként napilapok hasábjain is megjelentek írásai). Nagy port kavartak a Wass Albert-kultusz kapcsán írt irodalomtörténeti fejtegetései és más publicisztikái (mindenekelőtt az Új Magyar Szóban és A Hétben megjelent Wass-fogak című írása), melyekben elmarasztaló hangon szól az író eltúlzott kultuszáról, politikai-közéleti szerepvállalásáról, de leginkább irodalomtörténeti jelentőségéről.[3]
Jelentős visszhangot váltott ki továbbá Szem a láncban: bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába című könyve is, melyben az egykori Securitate által megfigyelt professzorasszony saját megfigyelési dossziéjának eredeti szövegét közli, személyes kommentárokkal és általánosabb következtetésekkel tarkítva azt. A könyvet „Az Emberi Piramis. Beszélgetések a pártállami diktatúráról” című rendezvénysorozat keretében mutatták be, Kolozsváron.[4]
Saját tanári hitvallását így fogalmazta meg:
„Ha minden egyes iskola abban a hitben nevelne fel, hogy Te is »imago Dei« vagy, hogy a Te legfontosabb feladatod személyes talentumaid kibontakoztatása ott, ahova Isten rendelt, s azok javára, akik között élsz, biztosítva látnám nem csupán az egyes emberek, de egész közösségünk jövőjét is.
„Mert hiszem, hogy életünk egyismeretlenes egyenlet, amelyben az a és a b az Istentől kapott tér és idő, s a Te életed, az x »megoldása« csakis ezek közt az adottságok között lehetséges. Nem az a kunszt, ha megszökünk a feladat elől.”[5][6]
Élete utolsó hónapjaiban elszántan bírálta a Fidesz és a második Orbán-kormány, általa demokráciaellenesnek ítélt lépéseit. Csatlakozott magyar értelmiségiek egy csoportjának tiltakozó aláírásgyűjtéséhez, ennek kapcsán pedig a 168 óra című folyóiratnak éles hangú, exkluzív interjút is adott, melyben arra biztatta az anyaországi értelmiségieket, hogy az új médiatörvények elleni tiltakozásul publikáljanak „szabad” erdélyi folyóiratokban.[7] Egyes megállapításait éles tiltakozás kísérte, anyaországi és erdélyi jobboldali közszereplők és értelmiségiek részéről. Tőkés László 2011. március 1-jén nyílt levélben válaszolt az említett interjúban elhangzottakra, amelyben többek között azt állította, hogy a Cs. Gyimesi Éva által írottakat „egykor akár maga Rákosi Mátyás, mostanság pedig akár Meciar vagy Slota is mondhatta volna”, illetve hogy „a professzorasszony nemzet-fóbiában szenved, mely komoly kezelésre szorul”. Élete utolsó hónapjaiban csak két magyarországi barátjával és harcostársával – Kenedi Jánossal és Szemenyei-Kiss Tamás újságíróval – tartotta a kapcsolatot.[8][9]
Cs. Gyimesi Éva 2011. május 23-án, életének hatvanhatodik évében öngyilkosságot követett el.[10] A kolozsvári Garibaldi-hídról a Szamosba vetette magát.[11] Temetése május 28-án volt a Házsongárdi temetőben. Széles Klára nekrológjában írja: „Makacsul gondolom azt: ha Éva nem tér le (nem térítik le) eredeti, választott pályájáról – ma is élne, s talán boldog is lehetne, amit mérhetetlenül kiérdemelt. Mérhetetlen, sajgó búval, szívvel búcsúzom.”[12]
1963-1968: Magyar nyelv- és irodalomtudomány, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkara (Érdeklődési körök: általános nyelvészet, irodalomelmélet, kortárs erdélyi irodalom, ontológia, ismeretelmélet, történelemfilozófia)
1977: doktorátus (a kandidátusival ekvivalens) befejezése (elméleti horizontú líra- és stílustörténeti tanulmányok)
Munkahelyei, tanári fokozatai
1968–71: gyakornok (a Magyar nyelvtudományi tanszék beosztottjaként napi hat óra tájszócédulázás hagyományos dobozolással)
1972– : tanársegéd (szemináriumok stilisztikából stílustörténetből, vogul nyelv „tanítása” szükség szerint)
1973– : tanársegéd a Magyar irodalomtudományi tanszéken: szemináriumok Szabó Zoltán mellett stilisztikából, Láng Gusztáv mellett 20. századi magyar irodalomból: a Nyugat és köre, irodalomelmélet szemináriumok Rohonyi Zoltán mellett, erdélyi magyar irodalom):
1977– : adjunktus (akkori nyelvhasználatban: lektor) a Magyar irodalomtudományi tanszéken – a doktori fokozat (a kandidátusi megfelelő) – elnyerése utáni előadásai: irodalomelmélet, romániai magyar irodalom, szemiotika; szemináriumai: irodalomelmélet, romániai magyar irodalom, 20. századi magyar irodalom, stilisztika, drámaelmélet és –elemzések, líraelmélet és –elemzések)
1984– : előadások: irodalomelmélet, romániai magyar irodalom, 20. századi magyar irodalom, szemiotika, értékelmélet, szemináriumok.
tanszékrészleg-felelős – a tanszéki infrastruktúra kiépítésének, az oktatók szakmai kibontakoztatásának megkezdése pályázatokkal és menedzseléssel
1993– : posztgraduális magiszteri (masters, mesterfokozat) program bevezetése a tanszéken (Irodalom és társadalom, majd: Kanonizációs stratégiák témával) újabb előadások: a tudományos kutatás logikája, a tudományos argumentáció, a kánonképződés elméleti alapjai
– a BBTE szenátusának tagja (egyeztetés az önálló magyar felsőoktatásról)
– a kolozsvári Láthatatlan Kollégium és a Collegium Transsylvanicum megalapítása (az utóbbi menedzselte évekig a kolozsvári magyar – ingázó tanárok, egyetemi oktatók – útjának elszámolását, a vendégtanár-programot, a vidéki tanárkollégák Kolozsvárra telepedésének megkönnyítését, a Láthatatlan Kollégium tutoriális oktatási és infrastrukturális, valamint könyvtári pályázatait, a különböző más profilú elitképző szakkollégiumok (pl. a Max Weber szociológiai szakkollégium megalapítását és pályáztatását, országos és „nemzetközi”konferenciák rendezését, az Ottlik Könyvtár tanszékre hozatalát, átszállítását és ideiglenesen a biztonságba helyezését.)
1994– : az RMDSZ országos magyar oktatási ügyekért felelős alelnöke, visszavonulás rövidesen (1995 január), erdélyi egyetemviták (alulmaradás az „öntörvényű egyetem” és a „nyelvterjesztő tanoda” kánonja közti politikai vitákban)
1994–98: tanszékvezető az Irodalomtudományi Tanszéken, a Láthatatlan Kollégium szakmai igazgatója
Kritikai mozaik. Kritikai esszék, tanulmányok (1972-1998); Polis, Kolozsvár 1999. 293 p. ISBN 973-9267-49-1
Vissza a forrásokhoz. Nemzedékvallató; szerk., előszó Balázs Imre József, interjúk a kolozsvári Láthatatlan Kollégium 1997/1998. évfolyamának diákjai Cs. Gyímesi Éva irányításával; Polis, Kolozsvár, 2001
Szem a láncban. Bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába; Komp-Press, Kolozsvár, 2009. 284 p. ill. ISBN 978-973-1960-00-5
További díjak, elismerések, alkotói és kutatási ösztöndíjak: 1996-97: Soros Alkotói Díj, 1997-2001: Széchenyi Professzori Ösztöndíj, 1 Domus-, 1 Arany János Közalapítvány-ösztöndíj, a finn Ponkkala Alapítvány (kisebbségi kultúráért) díja (1990), a Romániai Magyar Írók Szövetségének Kolozsvári Fiókja díja (1991), Soros Alkotói Díj (1995).
Gyímesi Éva, Cs.: A szent teheneket nem szabad fogdosni. Beszélgetés dr. Cs. Gyímesi Éva irodalomtudóssal, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem professzorával. [Riporter:] Tibori Szabó Zoltán. = Kritika. 30. 2001. 3. 4-7.
Szemenyei-Kiss Tamás: Halál Erdélyben (Kanadai Magyar Hírlap, 2012. május 7.) [1]
Újrateremtett világok. Írások Cs. Gyimesi Éva emlékére; szerk. Balogh F. András, Berszán István, Gábor Csilla; Argumentum, Bp., 2011
.svg){kind=small}
