A ditiokarbamátok a ditiokarbamidsavból levezethető szerves vegyületek,^[1] bennük ditiokarbamát funkciós csoport található. A karbamátokkal analóg szerkezetűek, de bennük mindkét oxigénatomot kén helyettesíti. A nátrium-dietil-ditiokarbamátot a szervetlen kémiában gyakran használják ligandumként. A primer és szekunder aminok nagy része szén-diszulfiddal és nátrium-hidroxiddal reagálva ditiokarbamátot képez. Ezeket a vegyületeket fémek kelátképző ligandumaként használják. A ditiokarbamátok készségesen reagálnak számos fémsóval, például réz(II)-, vas(II)-, vas(III)-, Co(II)- és Ni(II)-vegyületekkel. Ezek a komplexek többnyire oktaéderes koordinációjúak.

1. ↑ Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 660. o. ISBN 963-85773-2-0  

• Dr. Otto-Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Műszaki Könyvkiadó, 1983., 1. kötet, 712. oldal. ISBN 963-10-3269-8

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dithiocarbamate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Tiokarbamátok