Fegyverszünet

A fegyverszünet (vagy tűzszünet, fegyvernyugvás) a harci cselekmények ideiglenes, helyi érvényű (angol: ceasefire), vagy hosszabb ideig tartó, általános (angol: armistice) beszüntetése. Az általános fegyverszünet megszünteti a háború tényleges állapotát, de a jogi állapotát csak a békeszerződés szüntetheti meg.

A fegyverszünet egyike a háború alatt a két vagy több szemben álló fél által köthető egyezményeknek.

Az ideiglenes fegyverszünet, azaz a fegyvernyugvás vagy tűzszünet kihirdetése általában a hadviselő felek szemben álló parancsnokainak hatáskörébe tartozik és célja lehet az elesett katonák eltemetése, a sebesült katonák és a civil lakosság kimenekítése, istentisztelet tartása vagy például béketárgyalások kezdeményezése vagy folytatása.

Az általános fegyverszünet általában a politikai vezetés hatáskörébe tartozó államcselekmény, megkötése diplomáciai képviselő (vagy a legfelsőbb hadvezetés) feladata és minden érintett hadviselő félre vonatkozik. Az általános fegyverszünetet általában a végleges békeszerződés megkötése előtt hirdetik ki.

A tűzszünetet az egyik harcoló fél egyoldalúan, általában az ideiglenes fegyverszünetnél tárgyalt okból hirdetik ki. Jellemző, hogy a jobb stratégiai helyzetben lévő hadviselő fél kezdeményezi. Ez egy egyoldalú vállalás, tapasztalatok szerint nem szokott tartós fegyvernyugváshoz vezetni. Példa: 2008–2009-es Izrael–Hamász-konfliktus alkalmával (január 7.) Izrael bejelentette, hogy minden nap három órára felfüggeszti (helyi idő szerint 12:00-tól 15:00-ig) a harcokat. Később a Hamasz is csatlakozott a fegyverszünethez.

Bővebben: Hágai egyezmények

A hadviselés általános szabályai és a nemzetközi hadijog (ius in bello: a hadviselés során alkalmazandó normák) nem szabályozzák pontosan a fegyverszünet szabályait, bár az 1899-es II. hágai egyezmény tartalmaz bizonyos előírásokat a fegyverszünetre vonatkozóan, amit az 1907-es hágai konferencia megerősített.^[1]

• A fegyverszüneti egyezmény hatálya alá tartozó csapatok parancsnokainak kötelessége a csapatokat értesíteni az egyezmény megkötéséről és a harci cselekmények beszüntetéséről.
• A fegyverszünet időtartama alatt mindegyik hadviselő fél jogosult az általa elfoglalt területen minden, békeidőben szokásos tevékenységet folytatni. Ide tartozik például a sebesültek elszállítása, a polgári infrastruktúra helyreállítása, stb. A fegyverszünet megsértésének számít minden, a harctevékenységhez köthető művelet, például a felvonulási utak kijavítása, csapatok manőverezése, lőszer v. más harcanyag felhalmozása, amelyet a szemben álló fél, amennyiben továbbra is harc folyna, megakadályozna.

A fegyverszünet időtartama alatt természetesen minden támadó jellegű tevékenységet szüneteltetni kell, de nehezebb megítélni a védelmi jellegű intézkedéseket, mint például előnyösebb pozíciók elfoglalása, erődítmények emelése vagy kijavítása, friss csapatok előremozgatása. A harc menete során természetesen a másik fél igyekezne ezeket a tevékenységeket meghiúsítani, de legalábbis megzavarni. Az ilyen tevékenységeket általában a fegyverszünet nem engedélyezi.

• Általában engedélyezett a csapatok összegyűjtése a frontvonaltól távolabb, ahol a harccselekményeket közvetlenül nem befolyásolják, illetve a másik fél nem tudja megakadályozni.
• Ha valamelyik fél folytatja a harctevékenységet, mert nem volt tudomása erről (például a parancsnokságtól elvágva, az ellenség hátországában harcol), akkor az nem számít a fegyverszünet megsértésének.
• A fegyverszünet időtartamára szokás egy semlegességi területet kijelölni, amelyet a felek megszállnak és a másik fél katonáinak tilos oda belépni. A polgári lakosság számára a semlegességi területekre való bejárás jogát a feleknek külön kell engedélyezni.

A fegyverszüneti egyezmény lejárta után a harccselekmények külön bejelentés nélkül újrakezdhetők, illetve ha valamelyik fél megszegi a fegyverszünet előírásait, a másik jogosult a hadműveletek megkezdésére.^[2]

A hágai egyezmény kifejezetten megtiltja a fegyverszünet vagy azzal kapcsolatos jelzések (például fehér zászló) álnok vagy az ellenség megtévesztését szolgáló felhasználását.^[3]

Az első világháború során 1914. december 24-én nem hivatalos tűzszünet állt be a nyugati fronton szemben álló brit és német csapatok között, amíg a szemben álló felek katonái a karácsonyt ünnepelték. A fegyverszünetet semmilyen szerződés nem előzte meg és néhány napon belül a háborút újrakezdték. A rákövetkező években a hadműveletek egyre hevesebbek voltak és hasonló spontán fegyverszünetre már nem került sor.

Az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezmény 1918. november 11-i megkötését, illetve a Német Birodalom feltétel nélküli megadását a mai napig számos európai ország hivatalos állami ünnepként tartja nyilván. Az egyezményt a franciaországi Compiègne közelében írták alá és "Armistice Day" vagy "Remembrance Day" néven emlékeznek a háborúban elesett katonákra.^[4]

Az I. világháborút követő "furcsa háború" egyik magyar vonatkozású epizódja, a belgrádi fegyverszüneti egyezményt követő sem béke, sem háború állapotában szállta meg a történeti Magyarország nagy részét a cseh, a román és a szerb hadsereg. A "furcsa háborúnak" elnevezést az indokolta, hogy érvényes fegyverszünet idején, érvényes nemzetközi szerződések megszegésével (bár az antant hatalmak hallgatólagos hozzájárulásával) vívták.

Az 1950-ben kitört koreai háborúnak az 1953. július 27-én az ENSZ csapatok főparancsnoka és az észak-koreai néphadsereg, illetve a kínai önkéntesek parancsnokai által aláírt fegyverszüneti egyezmény vetett véget.^[5] A fegyverszüneti egyezmény jelölte ki a két Koreát máig elválasztó demarkációs vonalat, amíg a két ország végleges békeszerződést nem köt.^{[j 1]}

A fegyverszüneti egyezmények egyik legfrissebb példája Izrael és a Palesztin Hatóság között 2005. február 8-án kihirdetett fegyverszüneti egyezmény. Az egyezmény bejelentésekor a palesztin küldöttség vezetője, Saeb Erakat bejelentése alapján a palesztin elnök, Mahmúd Abbász elrendelte az ellenségeskedések beszüntetését minden izraeli ellen és Aríél Sárón izraeli miniszterelnök hasonlóképpen cselekedett.^[6]

Az egyezmény ellenére továbbra is folytatódtak az izraeliek elleni támadások, előbb ugyanazon év február 25-én, majd augusztus 28-án további öngyilkos merényletekre került sor.

A magyar Büntetőtörvénykönyv szerint a fegyverszünet megszegése az állam elleni bűncselekmények közé tartozik.

• 162. §
  • (1) Aki a fegyverszünet feltételeit megszegi, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
  • (2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a fegyverszünet megszegése különösen súlyos következményekre vezet.^[7]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Ceasefire című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Az 1945. évi V. törvény a Moszkvában az 1945. évi január hó 20. napján kötött fegyverszüneti egyezmény becikkelyezéséről. [2013. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 17.)