Fulvio Bernardini
Fulvio Bernardini (Róma, 1905. december 28. – Róma, 1984. január 13.) olimpiai bronzérmes olasz labdarúgó, fedezet, edző. Az olasz válogatott szövetségi kapitánya (1974–1975). PályafutásaKlubcsapatban1923 és 1926 között a Lazio, 1926 és 1928 között az Internazionale, 1928 és 1939 között az AS Roma, 1939 és 1943 között a római MATER labdarúgója volt. A válogatottban1925 és 1932 között 26 alkalommal szerepelt az olasz válogatottban és három gólt szerzett.[2] Tagja volt az 1928-as amszterdami olimpián bronzérmet szerző válogatottnak.[3] Edzőként1939-ben a MATER csapatánál játékos-edzőként kezdte edzői pályafutását. 1949–50-ben az AS Roma, 1950–51-ben a Reggina, 1951 és 1953 között a Vicenza, 1953 és 1958 között a Fiorentina vezetőedzőjeként tevékenykedett. A firenzei csapattal egy olasz bajnoki címet nyert (1955–56) és az 1956–57-es idényben BEK-döntős volt az együttessel. Közben, 1956-ban az olasz U21-es válogatott szakmai munkáját is irányította. 1958 és 1960 között a Lazio csapatánál dolgozott, ahol egy olaszkupagyőzelmet (1958) ért el. 1961 és 1965 között a Bologna vezetőedzője, ahol, olasz bajnoki címet (1963–64) és közép-európai kupagyőzelmet (1961) ért el a csapattal. 1965–66-ban a Sampdoria együttesének a technikai vezetője, majd 1966 és 1971 között a vezetőedzője volt. 1974–75-ben hat mérkőzésen az olasz válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett. 1977-ig további 16 mérkőzésen technikai vezetőként segítette Enzo Bearzot munkáját.[4] Sikerei, díjaiJátékosként
Edzőként
StatisztikaMérkőzései olasz szövetségi kapitányként
Jegyzetek
Források
|