Gergely Mihály (író)

	Gergely Mihály
	Csigó László felvétele
	Élete
Születési név	Gergely Sándor
Született	1921. november 9.; Varbó,
Elhunyt	2007. július 28. (85 évesen); nem ismert
Nemzetiség	magyar
Szülei	Gergely Mihály ; Koba Zsófia
Házastársa	Nagy Gabriella (1951-2007)
Gyermekei	Gergely Péter (1952) ; Gergely Zsófia (1955)
	Pályafutása
Írói álneve	Gergely Sándor (1921–1945) ; ifj. Gergely Sándor (1945–1950)
Jellemző műfaj(ok)	vers, regény, novella
Első műve	Gyárkémények árnyékában (vers, 1946)
Irodalmi díjai	József Attila-díj (1953) ; A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2002)

Ez a szócikk az íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Gergely Mihály (egyértelműsítő lap).

Gergely Mihály (eredeti neve 1945-ig: Gergely Sándor, majd 1945–1950 között ifj. Gergely Sándor) (Varbó, 1921. november 9. – 2007. július 28.) József Attila-díjas magyar író, újságíró, eszperantista.

Élete

Gergely Mihály 1921. november 9-én született Varbón Gergely Mihály és Koba Zsófia gyermekeként.

Tanulmányait a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakán végezte 1963-1966 között.

1936-1950 között Diósgyőrött vasesztergályosként, acélnemesítőként kezdte pályafutását. 1942-1944 között katona volt. 1945-ben az Új Utakon, 1945-1948 között pedig a Diósgyőri Munkás című lapok alapító szerkesztője, 1948-ban műszaki vezetője. 1949-1950 között a gyár sajtófőnökeként dolgozott. 1950-1952 között a Rádió irodalmi osztályának lektora. 1952-1953 között az Írószövetség fiatal írók titkára volt. 1956. januárja és novembere között az Írószövetség titkára. 1957-től szabadfoglalkozású író. 1968-1972 között a Magyar Nemzet külső munkatársa volt. 1969-1977 között a Hungara Vivo című eszperantó lap, 1973-1977 között pedig a Világ és Nyelv szerkesztője. 1988-1998 között a Józan Élet Szövetség elnöke, valamint a Művészetbarátok Egyesületének elnöke. 1991-1998 között a Művészet és Barátai szerkesztője. 1995-től a Móricz Zsigmond Kör elnöke. 1996-ban számos műtárgyat adományozott az új Faluházban lévő Varbói Galériának. Hosszú évtizedekig Budapesten élt, 2007. július 28-án hunyt el. Szülőfalujában, a varbói temetőben helyezték örök nyugalomra. A sírjánál Kalász Márton mondott búcsúbeszédet.^[1]

Magánélete

1951-ben feleségül vette Nagy Gabriellát. Két gyermekük született; Péter (1952) és Zsófia (1955).

Művei

Gyárkémények árnyékában (vers, 1946)
Harc az üveggyárban (regény, 1950)
Éhségtábor (regény, 1952)
Szülőföld (elbeszélés, 1952)
Örvény (kisregény, 1955)
Julika (regény, 1956)
Józsáék (regény, 1958)
Kálvária és karrier (novellák, 1960)
Omlás (kisregény, 1962)
Ez a mi korunk (szociográfia, 1963)
Bálvány (filmforgatókönyv, 1963)
Fekete páva (regény, 1964)
Atlasz, mire rendeltettél? (novellák, 1966)
Vihar és szivárvány (regény, 1967)
A háborúnak nincs vége (regény, 1969)
Röpirat az öngyilkosságról (1969, 1972)
Rácsok (novellák, 1972)
Életünk, halálunk (regény, 1972)
Halló, Központi Ügyelet! (novellák, 1977)
Költő és király (regény, 1979)
Amikor nincs háború (novellák, 1979)
Röpirat az öngyilkosságról; 2. átdolgozott, bővített kiadás; Medicina, Budapest, 1981
Szakmám a lelkiismeret (röpiratok, tanulmányok, cikkek, 1981)
Pokolhegyiek (novellák, 1982)
A Kozmosz 15. törvénye (tudományos-fantasztikus regény, 1984)
Karambol cserbenhagyással (regény, 1985)
Egy tárlatlátogató tűnődései (naplójegyzetek, 1991)
Mi, gyalogrendűek. Korkép hetven jegyzetben; Hét Krajcár, Budapest, 1995 (A magyar valóság könyvei)
Bruegel varázslatai (tanulmány, 1998)
Anyanyelv, világnyelv – Bábel? (1999)
Ébredj, emberiség! Röpirat hetven kiáltásban; Hét Krajcár, Budapest, 2001
Vége a művészetnek? avagy Miért csiszolták a kőbaltákat?; Hét Krajcár, Budapest, 2001
Búza Barna keresztútjai; Művészetbarátok Egyesülete, Budapest, 2001
Az artista balladája. A szerző válogatása műveiből: elbeszélés, regény, novellák, napló; Hét Krajcár, Budapest, 2004
Hatalomvágy, halálveszély. Naplómból, 1942–2007; Hét Krajcár, Budapest, 2007