|
Gomba (település)
Gomba község Pest vármegyében, a Monori járásban. FekvésePest vármegye keleti részén, a Gödöllői-dombság déli részén helyezkedik el. Budapest 50 km, Monor 9 km, Üllő 17 km, Tápióbicske 16,5 km, Káva 6,5 km, Pánd 10 km-re van tőle. Nevének eredeteNevét Gomba, Gombad, Gombal neveken írták; először egy 1337-es oklevélben említik. Pecsétje, címereElső ismert pecsétjét – GOMBA.FALV.PÖCHETI felirattal – a 18. század első felében használták, az ezt követőt – SIGILLVM.GOMBA – 1776-1844 között. A falu mai címerét az 1845 és 1876 között használt pecsétről mintázták. Ennek felirata: GOMBA HELYSÉG PECSÉTJE x 1845 x. A körirattal határolt kerek mezőben virágos talajon szarvával jobbra fordított gerendelyes eke látható, mögötte a cölöphelyen felfelé fordított ásó, jobbra ferdén elhelyezett gereblye, balra vasával kifelé álló kasza. A negyedik pecsét az 1860-1876 közötti időszakból maradt ránk, felirata: GOMBA. TörténeteA honfoglalás előttAz ősidők óta lakott hely. A talajvizsgálatok és a legkorábbi fennmaradt térképek szerint a környéket évezredekig összefüggő erdőség borította. A Várhegyen 1858-ban Kubinyi Ferenc tárta fel a bronzkori „Pogányvár” erődítményrendszerének maradványait. Főleg kő- és csontszerszámok, valamint agyagedények kerültek elő, de akadt néhány átfúrt fejű bronztű is. A római korban jazigok lakták; sírjaikban kalcedon- és üveggyöngyöket találtak. Az Árpád-korbanElső ismert birtokosa a Gombai család feje, Gombai László volt. Egyes források (Hatástanulmány) szerint a családot eredetileg Nemze családnak hívták. Az Árpád-kortól a török uralomig1408-ban Zsigmond király hűtlenség miatt elvette a Gombai családtól, és Szentiványi Tamásnak, valamint Maróthi János macsói bánnak adományozta. Középkori temploma 1424-ben épült; romjai 1864-ben még látszottak a református temetőben. 1458-ban birtokosa, Bothos György magtalanul halt meg, ezután Mátyás király Rozgonyi Sebestyén főlovászmesternek adta. Még a 15. században a Kerekegyházi család birtoka lett, és ők zálogba adták a Dávidházi családnak. A zálogból Nagylucsei Orbán egri püspök váltotta ki, majd (1504-ben?) adománylevelet kért rá a királytól. A török időkbenAz 1500-as évek közepén Gomba is török uralom alá került, de nem néptelenedett el egyből, mint a környék legtöbb falva, mert félreeső fekvése miatt a nagy hadak elkerülték. 1553-ban 9 kapus hely volt; 1562-63-ban 4989 akcse jövedelmet hozott. A vármegyéből elmenekült nemesek a királyi országrészből gyakorolták jogait, így Gombán is kialakult a kettős adózás: fizetni kellett a magyar földesúrnak és a töröknek is. A növekvő terhek miatt a lélekszám fokozatosan csökkent; alig maradt adófizető család a faluban. 1565-ben Miksa magyar király király új adományként jutalmul adta a falut Gombai Györgynek és Margit nevű lányának. 1612-ben Hubai Ferencé volt, és ő Maglóddal és Pécellel együtt Fáy István özvegyének zálogosította el. A 17. századra vált a falu legnagyobb birtokosává a Fáy család. Az 1600-as évek közepén a lakosság döntő többsége már református lett; a református egyház az ún. kis anyakönyv alapján 1642-ig vezeti vissza lelkészeinek névsorát. Szokolyai István lelkészt 1672-ben megidézték Pozsonyba a törvényszék elé, de nem ment el, hanem egy Czimbalmos nevű töröknél húzta meg magát. A török kiűzése utánA török kiűzése után a reformátusok egy fatemplomot emeltek, és abba beépítették a középkori katolikus templom mestergerendáját is. A falu környékét Rákóczi hadai 1703-ban szabadították fel. 1705-ben Vak Bottyán a Dunántúl elfoglalására indult, és a faluban csak csekély védőrséget hagyott. Ezt a kuruc csapatot még 1705-ben szétverték a budai német helyőrséggel szerződött rácok. Az ütközet helyét azóta Harcvölgynek nevezik; e néven jelenleg a falu külterülete. A rácok felégették a falut, ekkor semmisültek meg a község és az egyházak régebbi iratai. Pfeffershoven tábornok jelentette, hogy nagy zsákmánnyal és sok fogollyal tértek vissza Budára. A foglyok között volt két kálvinista prédikátor is, egyiküket Veresmarti Miklósnak hívták. A pusztává lett település hamarosan újranépesült, az 1728-as összeíráskor már 144 lakosa volt. Ekkor 54 jobbágyból 18 volt helybeli, 36 jövevény; 18 zsellérből 5 helybeli, 13 a jövevény. Az urbárium 1770-ben készült tabellájából kiderül, hogy nemzetiségieket nem telepítettek be, a listán csupa magyar családnév szerepel. A zsellér és jobbágy családfők száma ekkor 95 volt; közöttük feltűnően sok (61 %) a zsellér. Ez jól mutatja, hogy itt is elkezdődött a földesúri allódiumok kiépítése. Ez elszegényítette a jobbágyokat és a zselléreket; sokan részes vagy napszámos munkára kényszerültek. 1789-ben 78 % volt itt a nagybirtok, 22 % a jobbágybirtok. Az 1700-as és az 1800-as években birtoka volt itt a Thay, a Szemere és a Patay családnak is. Az addig tisztán református faluba ebben a században kezdtek katolikus cselédeket betelepíteni a katolikus földesurak. A 19. századbanA 19. század első harmadára a nagybirtokok felaprózódtak, a középbirtokosság vált jellemzővé. A köznemesek anyagi helyzetének javulását jelzik a 18. század végén és főleg a 19. század elején épült, illetve átépített kastélyok, kúriák, valamint a református egyháznak adott ajándékok. A 19. századra a faluban már hat kastély, illetve kúria állt. Közülük öt ma is megvan, egyet romos állaga miatt lebontottak. A 19. században a falu birtokosai a Fáy, a Szemere, a Patay, a Puky, a Dapsy, a Wartensleben és a Tahy család volt. Borzsák Endre szerint a falu az 1800-as évek végéig megőrizte a kétbeltelkű, kertes településformát; a háztelkeket általában nem kerítették el. A falut szérűskertek vették körül, bennük a jószág teleltetésére való istállókkal. A legtöbb utca girbegurba volt. A 20. században a rendszerváltásig1904-ben a református egyház korszerű, négytantermes iskolát építtetett a falu központjában. A katolikus iskola 1920-ban nyílt meg;, épülete eredetileg a Fáy család kúriája melletti cselédszállás volt. Itt helyezték el a lelkészlakot is. Az iskolákat 1949-ben államosították. 1928-ban Scitovszky Béla belügyminiszter, helybéli földbirtokos telket és nagyobb összeget adományozott katolikus templom építésére; kezdeményezéséhez más birtokos családok is csatlakoztak. A templomot belül 1967/68-ban, kívül 1982/83-ban renoválták. A rendszerváltás óta1999-től 12 évfolyamon keresztül volt a községnek helyi újságja, a „Csiperke”.[3] 2004. szeptember 1-én nyitotta meg kapuit a Gombai Református Alapfokú Művészeti Iskola. Ezt 2007. szeptember 1-vel összevonták az ismét a református egyházközség kezelésébe visszaadott általános iskolával; azóta Fáy András Református Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola néven működik.[4] TelepülésszerkezetA falu történelmi központja a mai főtér a református és a katolikus templommal. Fésűsen beépített település, szerteágazó utcaszakaszokkal. Az utcarendszer kialakulásának fő tényezője a domborzat. A falu magja a Gombai-patak völgye volt, a faluközpont is itt helyezkedik el. Az újabb házakat már a dombokra, főleg a „telepi” részre építették és építik jelenleg is. A völgyek iránya ÉNy–DK, emiatt a főbb utcák ilyen irányúak. A dombok felé terjeszkedve a település egyre inkább halmazfaluvá alakult. Csodálatos zöld környezet, dimbes-dombos táj gyönyörködteti az itt lakókat és az ide látogatókat. KözéletePolgármesterei
GazdaságaA fő gazdasági ág hagyományosan a mezőgazdaság, azon belül is a földművelés. A 18–19. században a földterület többsége szántó volt, amit háromnyomásos gazdálkodással műveltek. A fő szántóföldi növények (búza, rozs, köles, árpa) mellett jelentős volt a bortermelés – a szőlőket a Tetei-dombokon telepítették. Az állattenyésztésben a sertés- és a birkatartás volt elsődleges, de a méhészkedés is jellemző volt. A szántóföldi növénytermesztés jelentősége csak az 1970-es – 1980-as években csökkent valamelyest, amikor a falu határában erdőket és gyümölcsösöket (főleg kajszit és szilvát) telepítettek. Eközben a szántóföldi növénytermesztésben a búza mellett a kukorica vált fő növénnyé, az állattenyésztésben pedig megnőtt a baromfitartás szerepe (Hatástanulmány). A falu népességmegtartó ereje a mezőgazdaság gazdasági jelentőségének csökkenésével jelentősen visszaesett: 2007-es adatok[3] szerint az aktív munkavállalók 80 %-a Budapestre jár dolgozni (ingázik). Ehhez közvetlen járatok nincsenek, Monoron át kell szállni. Gombáról a Volánbusz járataival juthatunk el Monorra, ahol a buszpályaudvaron történő átszállással egy másik buszjáratra, megközelíthetőek további vidéki települések és Budapest egyaránt. A monori vasútállomásról pedig az ún. zónázó vonatokkal 30 percen belül Budapestre érkezhetünk. Az új M4-es autóút átadásával már gépkocsival is rövid időn belül elérhető a főváros. NépességA település népességének változása: A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Adatok: Wikidata A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,5%-a magyarnak, 1,5% cigánynak, 0,5% németnek, 0,3% románnak mondta magát (17,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 19,9%, református 32,9%, evangélikus 3%, görögkatolikus 0,8%, felekezeten kívüli 12,9% (29,1% nem nyilatkozott).[13] 2022-ben a lakosság 85,7%-a vallotta magát magyarnak, 1,1% cigánynak, 0,4% németnek, 0,3% románnak, 0,2% szlováknak, 0,1% ukránnak, 4,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 25,7% volt református, 14,1% római katolikus, 2,6% evangélikus, 0,8% görög katolikus, 1,2% egyéb keresztény, 0,5% egyéb katolikus, 13,6% felekezeten kívüli (41,2% nem válaszolt).[14] Nevezetességei
Elbontott, műemlék jellegű épületekMűemlék jellegűek voltak az alábbi, a 20. században elbontott épületek:
Ismert személyek
Jegyzetek
Források
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.jpg)
.jpg)
.jpg)
