Az algimnáziumot Kőszegen végezte, majd Sopronban és Győrött tanult. 1863-ban a győri papnevelő intézetbe lépett. 1867-ben átlépett a kegyes tanítórendbe teológiára. Vácott mint növendék egy évet töltött. A próbaév után 1868-1869-ben Kecskeméten, 1869-1870-ben Nyitrán volt tanár. Ott szervezte a magyar önképzőkört, amely azután gócpontja lett a magyarságnak. 1870. augusztus 2-án pappá szentelték.
Vácra és Szegedre küldték gimnáziumi tanárnak, ahol 1879-ig (időközben mint képzőintézeti tanár is) működött és 1874-ben tanári oklevelet nyert. 1879-1880-ban Kolozsvárott, 1880-1886 között Veszprémben tanított. 1886 után a nyitrai főgimnázium tanára. 1890-ben a házfőnöki és hittudományi intézet igazgatótanári tisztét is ráruházták. Utóbbit az intézetnek Kolozsvárra történt áthelyezéséig viselte. Több külföldi tanulmányutat tett.
A tanügy terén szerzett érdemeiért 1897-ben Ő felségétől a királyi főigazgatói címet nyerte.[2]
Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye. A Nyitrai gimnázium. (arcképpel)
Catalogus Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666–1997. Léhl István adatgyűjtését sajtó alá rend. és kieg. Koltai András. Bp., Magyar Piarista Tartományfőnökség, 1998
