|
I. Rekkared nyugati gót király
I. Rekkared (559 – 601. május 31.[1]) a nyugati gótok hispániai államának királya 586-tól haláláig. Édesapját, Leovigildet követte a trónon. Uralkodása alatt a nyugati gótok az arianizmusról áttértek a római kereszténységre[2] (587), a katolicizmus győzelmét a 3. toledói zsinat nyilvánította ki[2] (589[2]). Rekkared kolostorok alapítója és gazdagítója lett. Ezzel szemben rossz viszonyban volt a frankokkal,[2] és folytonos küzdelemben állt a baszkokkal is.[2] Útja a trónigAmikor apja, Leovigild, testvére Liuva halála miatt egyeduralkodó lett, akkor Rekkaredet és bátyját, a trónörökösnek szánt Hermenegildet társuralkodókká tette. Hermenegild azonban 579-ben fellázadt apja ellen, 585-ben megölték.[3] 585-ben a frankok rátörtek a Nyugati Gót Királyság északnyugati tartományára, Gallia Narbonensisre, hogy birodalmukhoz csatolják.[3] Leovigild Rekkaredet küldte ellenük, akinek súlyos harcokban sikerült a frankokat visszavernie és bevennie a Rhône partján álló erősséget, Ugernót, a mai Beaucaire-t.[3] Ezután Rekkared diadalmasan tért vissza apjához.[3] Uralkodása 586-ban meghalt Leovigild és Rekkared vette át az uralkodást.[3] 587-ben áttért a katolikus hitre, és rávette erre az ariánus papokat, a nyugati gótokat és az apja által néhány évvel azelőtt meghódított galiciai szvébeket is.[3] Visszaadta a katolikus egyháztól elődei által elkobzott javakat, és uralkodása alatt kolostorokat alapított.[3] Közben seregei legyőzték Desiderius frank vezért, aki maga is a csatamezőn lelte halálát.[3] A következő két évben az ariánus klérus tagjai megpróbálták visszaszerezni a hatalmat. Az összeesküvésbe az özvegy királyné - Rekkared mostohája -, Goisuntha is belekeveredett, de kudarcot vallottak.[3] 589-ben Guntram, Burgundia frank királya újabb sereget küldött Gallia Narbonensisbe Boso vezetésével, akik Carcasum (ma Carcassonne) mellett ütöttek tábort.[3] Rekkared Claudius luzitán vezért küldte ellenük, aki meglepte a tábort és megfutamította a frankokat.[3] 590-ben Rekkared rendeletére a fővárosban, Toledóban összeült Hispania, Gallia és Gallaecia püspökeinek – szám szerint 72 – a zsinata, ahol Sevillai Szent Leander buzdítására végképp leszámoltak az arianizmussal.[3] Uralkodása további részében Rekkared az egyház gyarapításával volt elfoglalva, templomokat és kolostorokat alapított. Erről az időszakról forrásaink igen szűkösek. 601-ben kiskorú fia, II. Liuva követte a trónon. Jegyzetek
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
_01.jpg){kind=small}
