II. Cosimo de’ Medici
II. Cosimo de’ Medici (kiejtése magyarosan: [Kozimo de Medicsi]) (Firenze, 1590. május 12. – Firenze, 1621. február 28.) toszkánai nagyherceg (Granduca di Toscana) 1609. február 7. és 1621. február 28. között,[1] uralma véget vetett a Medici-család négy évszázadon át gyakorolt bankári és kereskedelmi tevékenységének. Családja![]() I. Ferdinánd toszkánai nagyherceg és Krisztina lotaringiai hercegnő elsőszülött gyermeke. 1608-ban vette feleségül Habsburg Mária Magdaléna főhercegnőt, II. Rudolf német-római császár unokanővérét.[2] MecénásI. Ferdinánd halála után a tizenkilenc éves II. Cosimo nagyherceg növelte tovább költséges ünnepségeivel a család hírnevét. Osztozott apja ízlésében is, hiszen ő maga is szeretett építkezni. Kibővítette a Pitti-palotát és újjáépíttette az Arcetri közelében lévő családi villát, a Poggio Imperialét. Itt helyezett el egy teleszkópot, amelyet Galileo Galilei hozott magával Firenzébe és itt, ebben a villában talált menedéket.[3] 1610-ben kinevezi Pisában „a filozófia és a matematika első professzorává.” Ugyanebben az évben fedezte fel a Jupiter négy holdját. II. Cosimo idején Matteo Nigetti építész folytatta a munkát a Mediciek sírkápolnáján II. Cosimo ragyogó tehetségű, házasságon kívül született fia, az ifjabb Giovanni tervei nyomán (a fiú mint katona és mint diplomata is hírnevet szerzett); neki dolgozott Pietro Tacca szobrász is, ő készítette a bronz szobrokat emlékművéhez. PolitikusApja példáját követte akkor is, amikor megpróbált egyensúlyt teremteni Franciaország és a Spanyol Királyság között. Felhasználta befolyását a francia–spanyol tárgyalások előmozdítására. Ennek lett eredménye 1615-ben XIII. Lajos francia király és Ausztriai Anna, valamint a későbbi IV. Fülöp spanyol király és Erzsébet francia királyi hercegnő házassága. II. Cosimo nagyherceg hadiflottája Jacopo Inghirami és Giulio di Montauto admirálisok vezetésével kordában tartotta a törököket a Földközi-tengeren. II. Fakhr ad-Dín drúz emírrel kiépített kapcsolatai révén a toscanaiak előnyökhöz jutottak a levantei kereskedelemben.[4] Források
Külső hivatkozások
|