|
Jablánc
Jablánc (szlovákul: Jablonica) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Szenicei járásban. FekvéseSzenicétől 9 km-re délkeletre fekszik, az 51-es és 501-es utak találkozásánál. TörténeteA honfoglalás után ez a vidék a Magyar Királyság határterülete volt, ahova a morva határ őrzésére székely határőröket telepítettek. 1116-ban határában csata zajlott, melyben a II. István vezette magyar sereg kiverte az országból a betörő cseh csapatokat. A tatárjárás után IV. Béla király a határokat megerősítve felépíttette Korlátkő várát, mely a vidék uradalmi központja lett. A község első említése 1262-ből származik, amikor IV. Béla a villa Jobluncha néven említett települést a galgóci uradalom részeként Serefel nevű hívének adja. Nemsokára felépült a település temploma és plébániája, amely így a környék egyházi központja lett. 1578-ban a Nyáry család eladja itteni birtokát Pongrácz Gáspárnak és Apponyi Jánosnak. 1609-ben az elpusztult régi templom helyett új fatemplomot építettek. 1621. április 16-án Bethlen Gábor serege fosztotta ki a falut, majd 1623. október 23-án újra Bethlen serege pusztítja a Nagyszombattól Szakolcáig terjedő területet. 1663-ban az érsekújvári török helyőrség üt rajta a vidéken. Ekkor ég le a régi jablánci fatemplom is. 1687-ben Thököly Imre kuruc serege keríti hatalmába a területet. 1704-ben a falu határában fogta el Bercsényi a környék népének segítségével Ricsan labanc generálist. A háborús idők utáni békésebb időszak elősegítette a község gyors fejlődését. 1753-ban Jabláncon 21 kézművesmester működött, akik céhekbe tömörültek. 1866-ban kolerajárvány tombolt a faluban, mely számos áldozatot szedett. Vályi András szerint "JABLONCZA. Mező Város Nyitra Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Szénásfaluhoz 1 mértföldnyire, ’s az Uraságnak jeles Kastéllyával, és szép Templomával díszesíttetik. Nevezetesíti az 1704dik esztendőbéli ütközet, mellyben Rákóczi győzedelmeskedék, határja jó termekenységű, vagyonnyai jelesek."[2] Fényes Elek szerint "Jabloncza, (Jablonicz), népes tót mv., Nyitra vármegyében, feje a korlátkői uradalomnak, melly 2 mvárosból és 4 helységből áll. Fekszik a Miava vize mellett, N. Szombathoz 2 1/2 mfldnyire, az innen Morvaországba vivő országutban. Táplál 1519 kath., 181 evang., 57 zsidó vagyonos lakosokat: kik a kendertermesztést s mesterségeket erősen űzik. Ékességére szolgál a kath. paroch. templom, a gr. Apponyi József csinos kastélya és kertje, s a két vendégfogadó. Határát a Fejér hegye hasítja keresztül, s ez nagyobb részt fejér homokos, de azért jól mivelt és meglehetős termékeny; topolyafenyőből álló erdeje derék. – F. u. a korlátkői uradalom, mellyet hajdan a Korlát nemzetség, most pedig a Lapsánczky családnak leányágon származó örökösei birnak. 1702-ben a Rákóczyiak megverték itt Ricsán cs. k. generálist."[3] A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szenicei járásához tartozott. Népessége1880-ban 1997 lakosából 2 magyar, 158 német és 1748 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 1617 római katolikus, 254 evangélikus és 126 izraelita vallású volt. 1890-ben 1872 lakosából 14 magyar és 1751 szlovák anyanyelvű volt. 1900-ban 2025 lakosából 102 magyar, 94 német, 4 horvát, 2 ruszin, 111 egyéb és 1759 szlovák anyanyelvű volt. 1910-ben 2195 lakosából 143 magyar és 1841 szlovák anyanyelvű volt. 1921-ben 2164 lakosából 15 magyar, 12 német, 20 zsidó és 2100 csehszlovák volt. 1930-ban 2251 lakosából 7 magyar és 2149 csehszlovák volt. 1991-ben 2303 lakosából 3 magyar és 2270 szlovák volt. 2001-ben 2261 lakosából 4 magyar és 2179 szlovák volt. 2011-ben 2254 lakosából 3 magyar és 2094 szlovák volt. 2021-ben 2258 lakosából 2 (+2) magyar, (+4) cigány, 2 (+1) ruszin, 2208 (+5) szlovák, 19 egyéb és 27 ismeretlen nemzetiségű volt.[4] A népesség alakulása 2011 és 2021 között
Adatok: Wikidata Neves személyek
Nevezetességei
Jegyzetek
Külső hivatkozások
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
