Kárpáti Károly (birkózó)

Ez a szócikk az olimpiai bajnok birkózóról és edzőről szól. Hasonló címmel lásd még: Kárpáti Károly (egyértelműsítő lap).

Kárpáti Károly
Született	1906. július 2. Eger
Elhunyt	1996. szeptember 23. (90 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	birkózó edző sportbíró egyetemi oktató
Sírhelye	Kozma utcai izraelita temető (5B-5-31)[1]
Birkózópályafutása
Versenyszám	könnyűsúly
Klub	Debreceni TE (1925–1926) Újpesti TE (1926–1936)
Edzőként	Válogatott (1948–1952) Bp. Honvéd (1950–1967)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kárpáti Károly témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Birkózás Olimpiai játékok ezüst 1932, Los Angeles szabadfogás 66 kg arany 1936, Berlin szabadfogás 66 kg Európa-bajnokság ezüst 1927, Budapest kötöttfogás, pehelysúly arany 1930, Brüsszel szabadfogás, könnyűsúly bronz 1930, Stockholm kötöttfogás, könnyűsúly bronz 1934, Stockholm szabadfogás, kisközépsúly arany 1935, Brüsszel szabadfogás, könnyűsúly Magyar bajnokság arany 1928 kötöttfogás, pehelysúly arany 1930 kötöttfogás, könnyűsúly arany 1930 kötöttfogás, csapat arany 1931 kötöttfogás, könnyűsúly arany 1931 szabadfogás, könnyűsúly arany 1932 kötöttfogás, könnyűsúly arany 1933 kötöttfogás, csapat

Kárpáti Károly, eredetileg Kellner Károly (Eger, 1906. július 2. – Budapest, 1996. szeptember 23.) olimpiai bajnok magyar birkózó, edző, szakíró, sportvezető.

Orvosi tanácsra kezdett el sportolni. A Debreceni Úszó Egylet műugrója volt. Ebben a sportágban 1924-ben vidékbajnokságot nyert. 1923-ban egy cirkuszi birkózó bemutató keltette fel érdeklődését a sportág iránt. 1925-től a Debreceni TE versenyzője lett. Még ebben az évben vidékbajnok lett birkózásban is. 1926-tól az UTE birkózója lett. Kötöttfogásban indult az 1928-as olimpián és negyedik helyezett lett. Ekkor ismerkedett meg a szabadfogású szakággal.

1927-től 1936-ig, összesen tizenkilenc alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A magyar birkózók közül ő volt az első, aki a kötöttfogású mellett szabadfogású birkózásban is jelentős eredményeket ért el, őt tekintik a magyar szabadfogású birkózóstílus kialakítójának. A fogásnemben máig ő a legeredményesebb magyar birkózó. Az 1929. évi párizsi Európa-bajnokságon ő nyerte a magyar szabadfogású birkózás első Európa-bajnoki érmét. 1930-ban és 1935-ben – mindkét alkalommal Brüsszelben – Európa-bajnoki aranyérmet nyert. Három olimpián vett részt, 1928-ban Amszterdamban kötöttfogásban, 1932-ben Los Angelesben és 1936-ban Berlinben szabadfogásban indult. Súlycsoportjában 1932-ben ezüst, 1936-ban aranyérmet szerzett. Az aktív sportolást az 1936. évi olimpia után fejezte be.

• Szabadfogású birkózásban:
  • olimpiai bajnok (könnyűsúly: 1936)
  • olimpiai 2. helyezett (könnyűsúly: 1932)
  • Európa-bajnok (könnyűsúly: 1930, 1935)
  • Európa-bajnoki 2. helyezett (könnyűsúly: 1929)
  • Európa-bajnoki 3. helyezett (kisközépsúly: 1934)
  • magyar bajnok (könnyűsúly: 1931)
• Kötöttfogású birkózásban:
  • olimpiai 4. helyezett (pehelysúly: 1928)
  • Európa-bajnoki 2. helyezett (pehelysúly: 1927)
  • Európa-bajnoki 3. helyezett (könnyűsúly: 1930)
  • négyszeres magyar bajnok (pehelysúly: 1928 ; könnyűsúly: 1930, 1931, 1932)
  • kétszeres magyar csapatbajnok (1930, 1933)

Edzői tevékenységét már sportolóként megkezdte, majd 1937-ben a Testnevelési Főiskolán birkózómesteri vizsgát tett. Visszavonulása után középiskolai testnevelő tanárként tevékenykedett, majd a második világháború után bekapcsolódott a magyar sport újjászervezésébe. 1945-től haláláig a Magyar Olimpiai Bizottság tagja volt. 1948-ban rábízták a magyar birkózóválogatott 1952. évi olimpiára történő felkészítését. Egyúttal 1950-től a Budapesti Honvéd birkózószakoszályának vezetőedzője lett. Tanítványai közül Hódos Imre és Szilvásy Miklós olimpiai bajnoki címet, Polyák Imre ezüstérmet, Gurics György bronzérmet nyert. A sikerek ellenére az a helsinki olimpia után a válogatott vezetőedzői posztjáról lemondatták. Pályafutását 1967-ig a Budapesti Honvéd vezetőedzőjeként folytatta. 1967-től szaktanácsadó volt Az 1972-es olimpián a Magyar Televízió szakkommentátora volt.

A sportággal tudományos alapossággal foglalkozott, 1949-től 1953-ig a Testnevelési Főiskola előadója is volt.

• Kárpáti Károly. A ferde cipősaroktól a görbe hátig : az emberi test mechanikája és javító tornája. Debrecen: szerzői kiadás (1940) 
• Kárpáti Károly. Birkózás. Nova Irodalmi Intézet (1947) 
• Kárpáti Károly. Görög-római és szabadbirkózás (1949) 
• Kárpáti Károly. Az aranyérem két oldala. Budapest: Medicina (1962) 
• Kárpáti Károly. Az idő sodrában : Sportról, olimpiáról, munkáról, életről, békérő. Budapest: Sportpropaganda Vállalat (1985) 

• Toldi aranyérem (1936)
• Testnevelési Főiskola emlékérem (1936)
• Mesteredző (1952)
• FILA-érdemrend arany fokozat
• NOB-érdemrend bronz fokozat (1981)
• Sportérdemérem arany fokozat (1981)
• Zsidó Hírességek Csarnokának tagja (1985)
• FILA jubileumi emlékjelvény (1988)
• Magyar Birkózó Szövetség tiszteletbeli elnökségi tag (1990)
• A Magyar Köztársaság aranykoszorúval diszitett Csillagrendje (1991)
• MOB olimpiai érdemérem bronz fokozat (1992)
• MOB életmű Fair Play-díj (1996)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996)

• 
  Emléktáblája és fája a "TF" kertjében
• 
  Kárpáti Károly régi sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető 5B-5-31.

• Harmadszorra felért a csúcsra. nemzetisport.hu, 2003. július 20.
• Fesztbaum Béla: A szabadfogás professzora. [2007. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 22.)
• Ki kicsoda a magyar sportéletben?: II. kötet (I–R). Szekszárd: Babits. 1995. 74. o. ISBN 963-495-011-6  

• Petschauer Attila