Karel Pič
Született	1920. december 6.[1] Litomyšl, Csehszlovákia
Elhunyt	1995. augusztus 15. (74 évesen)[1] Litomyšl, Csehország
Állampolgársága	csehszlovák cseh
Foglalkozása	eszperantista fordító költő író
Kitüntetései	Fine Arts Competitions of UEA
A Wikimédia Commons tartalmaz Karel Pič témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Karel Píč, eszperantóul: Karolo Piĉ (Litomyšl, 1920. december 6. – Litomyšl, 1995. augusztus 15.) eszperantó nyelven alkotó cseh író, költő, eszperantista, az Eszperantó Akadémia tagja.

1920. december 6-án Litomyšlben született. Tanulmányait félbeszakította a második világháború és a munkatábor. A háború után Poličkában lett tisztviselő. Minden szabadidejét az eszperantónak és az irodalomnak szentelte. A La Litomiŝla tombejo (A litomyšli temető) című önéletrajzi regényében írta le életét, amelyet a német Iltis kiadó adott ki, több művéhez hasonlóan. Az 1980-as években kéziratait az NSZK-ba csempészve tudta csak kiadatni műveit.^[2] Számos neologizmust vezetett be és használt az eszperantó nyelvben.^[3]

1995. augusztus 15-én szülővárosában hunyt el.^[2]

Novellák

• Ekkrioj de Georgino (Grúzia könnyei)
• Fabeloj el transe (Mesék a másik oldalról)
• La Davida harpo (Dávid hárfája)
• Aboco (ABC)
• Angoro (Gyötrelem)

Regények

• La Litomiŝla tombejo (A litomyšli temető)
• Ordeno de verkistoj (Az Írók Rendje – posztumusz 1997-ben jelent meg)
• Mistero de tri unuoj (Három ember rejtélye)
• La Bermuda triangulo (A Bermuda-háromszög)
• Klaĉejo (Pletykafészek)

Cikkek

• La granda superstiĉo (A nagy babona)

Esszék

• Kritiko kaj recenzistiko en Esperanto (Kritika és a recenzió művészete az eszperantóban)
• La interna vivo de Esperanto (Az eszperantó belső élete)
• Esperantaj neologismoj (Eszperantó Neologizmusok, Esperantista 1949)