Marcello Malpighi
Marcello Malpighi (Crevalcore, 1628. március 10. – Róma, 1694. november 29.) itáliai orvos, anatómus, hisztológus, a mikroszkopikus anatómia vagy hisztológia „atyja”. Róla nevezték el többek között a Malpighi-testet és a Malpighi-edényt. Széles körű ismeretekkel rendelkezett mind a növényekről, mind az állatokról, hozzájárult mindkettő tudományos tanulmányozásához. A Londoni Királyi Társaság két kötetet adott ki botanikai és állattani munkáiból 1675-ben és 1679-ben. Élete és munkásságaOrvosi és filozófiai tanulmányait a Bolognai Egyetemen végezte, ahol 1653-ban nyert oklevelet. Kezdetben az egyetemen logikát tanított, de már 1656-tól a pisai egyetemen, majd 1659-től ismét Bolognában mint az orvostudomány professzora működött. 1691-ben Rómába költözött, ahol haláláig XII. Ince pápa háziorvosa volt. Mint a mikroszkopikus boncolástan megalapítója, ő használt legelőször finomabb szövettani vizsgálatokhoz erős konvex lencséket 180-szoros nagyítással. Békák tüdejének mikroszkópos vizsgálata során felfedezte a kapilláris vérkeringést (1661). „Megtalálta tehát a vér körforgásának Harveytől származó leírásából hiányzó láncszemet, azt a kapcsolatot, amelynek létezését Harvey ugyan sejtette, de a rendelkezésére álló eszközök segítségével nem tudta kimutatni.”[6] Úttörő vizsgálatai a mirigyek, tüdők, lép, idegek, agy, retina, tapintótestecskék szerkezetéről maradandó értékűek. Már 1662-ben ismerte a tracheákat, elsőként írta le a vörös vértesteket (1665). 1671-ben közzétett és 1672-ben a londoni Royal Society költségén kinyomtatott művével: Anatomia plantarum megalapítója lett a növényi szövettannak és a boncolástannak is. Leghíresebb munkái
Művei összkiadásban jelentek meg Londonban 1686—87-ben, Opera Omnia (két kötet). Jegyzetek
Források
|