Marlee Matlin

Marlee Matlin
Született	Marlee Beth Matlin[1] 1965. augusztus 24. (59 éves)[2][3] Morton Grove, Illinois
Állampolgársága	amerikai
Házastársa	Kevin Grandalski (1993–)
Élettársa	William Hurt (1985–1986)
Gyermekei	négy gyermek
Foglalkozása	színész szerző televíziós színész filmszínész vezető producer társadalmi aktivista színházi színész
Iskolái	John Hersey High School Harper College
Kitüntetései	csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán díszdoktor (1987) Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek (1987. március 30.)[4]
Magassága	163 cm
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1986–
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb női főszereplő Egy kisebb isten gyermekei (1987)
Golden Globe-díjak
Legjobb női főszereplő (filmdráma) Egy kisebb isten gyermekei (1987)
weboldal IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Marlee Matlin témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Marlee Beth Matlin^[5] (Morton Grove, Illinois, 1965. augusztus 24. –) Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő, író és aktivista.

Napjainkig ő az egyedüli siket színésznő, aki megnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat.^[6] A kitüntetést legelső, az 1986-os Egy kisebb isten gyermekei című filmjéért vehette át, mellyel – hasonló kategóriában – egy további Golden Globe-díjat is szerzett. Az 1990-es évek elején a Reasonable Doubts című drámasorozatért két újabb Golden Globe-jelölést kapott. Vendégszereplőként négy alkalommal jelölték Primetime Emmy-díjra; a jelöléseket olyan sorozatokkal érdemelte ki, mint a Seinfeld, a Kisvárosi rejtélyek, az Ügyvédek és az Esküdt ellenségek: Különleges ügyosztály. A felsoroltak mellett fontosabb szerepei voltak az Az elnök emberei, az L és az Elcserélt lányok című sorozatokban, illetve önmagaként a The Celebrity Apprentice című valóságshow-ban.

A színészet mellett több könyv szerzője, továbbá jótékonysági ügyeket is rendszeresen támogat.

Az Illinois állambeli Morton Grove-ban született, Libby (leánykori nevén Hammer) és az autókereskedő Donald Matlin harmadik gyermekeként.^[7] Két bátyjával, Eric-kel és Marc-kal együtt haladó szellemű zsidó családban nőtt fel, felmenői Lengyelországból és Oroszországból származtak.^[5] Mindössze tizennyolc hónapos volt, amikor jobb fülére teljesen, bal fülére pedig 80%-ban megsiketült. Marlee egy siketek számára alapított zsinagógában tanult és bat-micvójára (a bar-micvó női megfelelője) fonetikusan tanulta meg a Tórából a számára kijelölt héber nyelvű passzust.^[8][9]

Hétévesen szerepelt először színpadon, Dorothyt alakította az Óz, a csodák csodája című musicalben. A fellépésre egy nonprofit szervezet jóvoltából került sor, mely siket és ép hallású gyerekeknek szervezett színjátszó közösséget.^[8] Egyik ilyen fellépése során fedezte fel őt Henry Winkler és kapta meg a színésznő első filmes szerepét az 1986-os Egy kisebb isten gyermekei című romantikus drámában. Érdekesség, hogy az 1926-os You'd Be Surprised című némafilm óta ez volt az első olyan film, melyben siket színész játszott főszerepet.^[10] Szereplésével – első és napjainkig egyetlen siket színésznőként – megnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat, továbbá a legjobb drámai női főszereplőnek járó Golden Globe-díjat is ő vihette haza.

A film sikere után főként televíziós sorozatokban és tévéfilmekben láthatták a nézők. Az 1989-es A csend hídja című tévéfilmben egy siket özvegyet alakít. Ez volt pályafutása során az első olyan szerepe, amelyben meg is szólal.^[11] Az 1991 és 1993 között futó Reasonable Doubts című bűnügyi drámasorozatban főszereplőként játszik, melyért Golden Globe-díjra jelölték legjobb női főszereplő – drámasorozat kategóriában. Az 1990-es évek elején vendégszereplőként Primetime Emmy-díj-jelölést szerzett a Kisvárosi rejtélyek című sorozattal. A valós esetet feldolgozó, 1994-es Carrie Buck története című tévéfilmben a címszereplő Carrie Buck szerepét osztották rá. Ez volt az első olyan alkalom, amikor Matlin ép hallású szereplőt személyesített meg a filmvásznon.^[12]

Az évtized további részében és a 2000-es évek elején visszatérő szerepekben tűnt fel többek között a Végtelen határok, a Vészhelyzet és Az elnök emberei című sorozatokban. A Seinfeld, az Ügyvédek és az Esküdt ellenségek: Különleges ügyosztály epizódjaiban színészi játékát újabb Primetime Emmy-díj-jelölésekkel jutalmazták. 2006-ban siket szülőként látható a Született feleségekben. A nevem Earl című vígjáték-sorozatban visszatérő szereplőként védőügyvédet alakít, míg a CSI: New York-i helyszínelőkben az egyik áldozat édesanyját formálja meg. 2007-től az L című televíziós sorozatban volt több évadon át főszereplő, mint leszbikus szobrász. 2008-ban versenyzőként vett részt a Dancing with the Stars című táncos valóságshowban, Fabian Sanchez táncpartnereként.

2009-ben a színésznő csillagot kapott a Hollywood-i hírességek sétányán.

2010-ben elkészítette egy televíziós műsor próbaepizódját. A My Deaf Family címet viselő sorozat ötletét – mely egy hallássérült, illetve ép hallású családtagokból álló kaliforniai család mindennapjait mutatja be – több tévécsatorna vezetőségének is bemutatta, de a pozitív visszajelzések ellenére sem tudta eladni azt. Matlin ezért a YouTube-on kezdte el népszerűsíteni sorozatát és magas nézettséget ért el vele.^[13]

2011-ben a Celebrity Apprentice című valóságshow-ban részt vevő hírességként a siketek számára hallókészülékeket biztosító Starkey Hearing Foundation nevű szervezetnek gyűjtött pénzt. Noha a műsorban végül csupán a második helyezést érte el, így is egymillió dollárt sikerült összegyűjtenie.^[13]

2015-ben debütált a Broadwayen a Tavaszébredés című darab feldolgozásában.^[10]

A 2010-es években Matlin folytatta a televíziózást és vendégszereplőként látható az Elcserélt lányok és A varázslók című sorozatokban. 2017-től csatlakozott a Quantico című thrillersorozat stábjához.

2009 áprilisában jelent meg önéletrajzi könyve, I'll Scream Later címmel. Ebben őszintén ír egykori drogproblémáiról, melyek miatt a drogrehabilitáció mellett döntött. Elmeséli továbbá két évig tartó, viharos kapcsolatát a nála jóval idősebb színésszel, William Hurttel, akit az Egy kisebb isten gyermekei című film forgatásán ismert meg. Matlin állítása szerint Hurt rendszeresen bántalmazta őt fizikailag.^[14] Beszámol továbbá arról is, hogy gyermekkorában egy vele azonos nemű bébiszitter szexuálisan molesztálta.^[15]

1993. augusztus 29-én ment feleségül Kevin Grandalski rendőrhöz, az esküvőt Henry Winkler színész lakásában tartották, öt nappal Matlin 28. születésnapja után.^[16] Matlin és Grandalski a Reasonable Doubts forgatásán ismerkedett össze, ahol Grandalski feladata a helyszín biztosítása és a forgalom irányítása volt.^[17] Négy gyermekük született: Sarah, Brandon, Tyler és Isabelle.^[18]

Matlin jelnyelvi tolmácsa filmes pályafutásának kezdetei óta Jack Jason, többek között a színésznő Oscar-győzelmét követő beszédénél is ő közvetített.^[19]

• Matlin, Marlee. Deaf Child Crossing. New York: Simon & Schuster (2004). ISBN 978-0689866968 
• Leading Ladies. New York: Simon & Schuster (2007). ISBN 978-0689869877 
• Nobody's Perfect. New York: Simon & Schuster (2007). ISBN 978-1416949763 
• Matlin, Marlee. I'll Scream Later. New York: Simon Spotlight Entertainment (2009). ISBN 978-1439102855 

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Marlee Matlin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Hivatalos oldal
• Marlee Matlin a PORT.hu-n (magyarul)
• Marlee Matlin az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Marlee Matlin az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Marlee Matlin a Rotten Tomatoeson (angolul)