|
Molise
Földrajz Molise régiót északnyugaton Abruzzo, nyugaton Lazio, délen Campania, délkeleten Puglia régió határolja. Északkeleten az Adriai-tengerre van kijárata. A régiót három hegylánc szeli át: északon a Meta-hegység, melynek folytatása déli irányban a Matese-hegység. A hegységeket a Volturno és Sangro folyók völgye választja el. A két völgy közötti hágó, a Bocca di Forli képezi a határt a Déli-Appenninek és a Középső-Appenninek között. A tengerparttal párhuzamosan a Monti Frentani vonulata húzódik. A hegyvonulatok között kiterjedt dombvidékek húzódnak, síkságok csak a nagyobb folyók völgyeiben és a tengerparton találhatók. A tengerpartja sziklás, természetes kikötői nincsenek. A régiót rövid, gyorsfolyású és nagy vízhozamú folyók szelik át, melyek energiáját elektromos áram előállítására felhasználják. A legfontosabb folyók: Biferno, Sangro (az Adriai-tengerbe torkollnak) valamint a Volturno (a Tirrén-tengerbe torkollik). Állóvizei közül a legjelentősebb a mesterséges Guardialfiera-tó (a Biferno völgyében) valamint az Occhito-tó (a Fortore völgyében). A régió éghajlata mediterrán jellegű: száraz nyarakkal, enyhe telekkel, de csapadékosabb, ami a hegyvidékek klímaalakító hatásának tudható be. TörténeteA mai Molise területének első lakosai a szamniszok voltak, akik több mint négyszáz éven át uralták a vidéket, míg az i. e. 3 században a rómaiak meghódították őket. Ebben az időben a térség jelentős központjai Bovianum, Terventum, Saepinum és Fagifulae voltak. A Nyugatrómai Birodalom bukása után, 476-ban a mai Molise területét az észak felől érkező gótok foglalták el, majd 572-ben a Pavia vidékéről érkező longobárdok hódították meg és csatolták a Beneventói Hercegséghez. A 9. században az Adriai-tenger partvidékén portyázó szaracénok kifosztották és felégették a vidék legnagyobb településeit (Isernia, Sepino, Bojano és Venafro). A 10. század elején a vidéken kilenc grófság osztozott: Venafro, Larino, Trivento, Boiano, Isernia, Campobasso, Termoli, Sangro és Pietrabbondante. 1095-ben a normannok megszerezték a legbefolyásosabb grófságot, Boianót. Első uralkodója I. Mulhousei Hugó volt, akit a vidék névadójaként tartanak számon. Utódja II. Hugó megszerezte a többi grófság feletti hatalmat és ezzel 1144-ben Molise grófja lett. A 16. században az apuliai Capitanata része lett. 1806-ban megyei jogot szerzett és Abruzzo régióhoz csatolták. A mai régió nyugati része 1806–1862 között a Terra di Lavoro része volt. A régió területe számos véres összecsapás színhelye volt a második világháború során, hiszen a németek itt építették ki a védelmi vonalukat, a Gusztáv-vonalat. A szövetséges csapatok súlyos veszteségek árán Termoli mellett szálltak partra 1943 szeptemberében. Molisét 1963-ban alapították az Abruzzi és Molise történelmi régió kettéválasztásával. Olaszország legfiatalabb régiója. Ekkor még csak egy megyéje volt: Campobasso. Isernia 1970-ben született. Közigazgatás Molise területe két megyére van osztva:
NépességA lakosság számát tekintve Molise az utolsó előtti régió Olaszországban (csak Valle d'Aostának kisebb a népessége). Ugyanakkor a népsűrűség is kisebb az olaszországi átlagnál, ami elsősorban a kedvezőtlen földrajzi viszonyoknak, valamint a 20. század elején megindult kivándorlási hullámoknak tudható be. A legsűrűbben lakott vidékek Campobasso város környéke, valamint a tengerpart. KisebbségekMoliseban kis számú albán és horvát kisebbség él. Az itt élő albánok egy régi nyelvjárást, az arberes nyelvet beszélik és ortodox vallásúak.Elsősorban Campomarino, Ururi, Portocannone és Montecilfone területén élnek. A horvátok kb. 2500-an vannak, és a horvát što nyelvjárás i-ző változatát használják, a molisei nyelvet. Fontosabb horvát falvak: Acquaviva Collecroce (Kruč), San Felice del Molise (Štifilić), Montemitro (Mundimitar). Fő látnivalóktermészeti látnivalók: kulturális helyszínek:
GazdaságA molisei gazdaság vezető ágazata a mezőgazdaság: gabona- és burgonyatermesztés, valamint kisebb mértékben olajfa- és szőlőültetvények. Az ipar fejletlen. Jelentősebb ipar egyedül Termoli városában található, amelynek fejlődését mesterséges kikötője segíti. Larino mellett földgáz-kitermelés folyik. A turizmus szintén fejletlen, és elsősorban Larino és Termoli környékére koncentrálódik. Közlekedés A régió fő közlekedési útvonala az Adriai-tenger partjával párhuzamosan futó A14-es autópálya, amely Pescarát köti össze Barival. Ezzel párhuzamosan vasútvonal is fut. Egy másik jelentős vasútvonal Termolit köti össze Campobassóval és Beneventóval. Egyetlen kikötője Termoliban található. Híres emberek
Galéria
JegyzetekForrások
Külső hivatkozások A Wikimédia Commons tartalmaz Molise témájú médiaállományokat.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
