|
Nagy fakopáncs
A nagy fakopáncs, más néven tarka harkály (Dendrocopos major) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.[1][2] A Dendrocopos madárnem típusfaja. Évente egyszer költ. Nászidőszakban a hím jellegzetesen dobol a korhadt fákon. Territóriumán belül több odút is készít, de csak egyben fészkel. A tojó 6 tojását az odú alján levő faforgácsra rakja. A kotlás 14-16 napig tart. Mindkét szülő üli a tojásokat. A balkáni fakopáncs hazai megtelepedése után (30-40-es évektől) egyedszáma csökkent az urbanizált élőhelyeken. A fatörzsön táplálkozó fajok többségéhez hasonlóan télen is megtalálja táplálékát, ezért nem vonul el. Télen kóborló, de soha nem megy messze előző évi költőhelyétől. RendszerezéseA fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Picus nembe, Picus major néven.[3] AlfajaiA nagy fakopáncsnak több alfaja is létezik. A különböző szerzők 14, illetve 30 közé teszik számukat. Ez jelentős mennyiség, mivel a biológiai mutálódások számos köztes alfajt hoztak létre. Ugyanakkor a mitokondriális DNS vizsgálatok adatai azt mutatják, hogy a Kaszpi-tengernél élő Dendrocopus major poelzami, a Japán területén előforduló D. m. japonicus, valamint a kínai D. m. cabanisi alfajok lehet, hogy teljesítik az önálló madárfajok kritériumait. Ettől eltérő módon bár a Tenerifén élő D. m. canariensis alfaj ugyan külső megjelenésben jelentősen eltér a névadó alfajtól, ám mégis közeli rokonságot mutat a D. m. major alfajjal.[3][4] A D. m. submajor fosszíliái arról tanúskodnak, hogy e madárfaj a középső pleisztocén idején élt a Riss glaciális idején (250,000 - 300,000 évvel ezelőtt) Európa déli vidékein, a jégtakarótól délre fekvő területeken. Időnként kihalt fajként kezelik, ám nincs különösebb eltérés a ma élő nagy fakopáncstól, amely feltehetően ezen faj kései leszármazottja.[5][6]
ElőfordulásaEurópában, Ázsiában és Észak-Afrikában él (észlelték).[forrás?] Kárpát-medencei előfordulásaMagyarországon állandó és rendszeres fészkelő.[7] Megjelenése, felépítéseTesthossza 22–23 centiméter, szárnyának fesztávolsága 34–39 centiméter, testtömege 70–100 gramm.[7] Feje teteje, nyaka és háta fekete: a fekete bajuszsávot fekete sáv köti össze a tarkóval. Ez a fekete keret fehér sapkát zár közre, és ez megkülönbözteti minden egyéb európai harkálytól. A két látható szélső faroktolla fehér, fekete pettyekkel vagy sávokkal. (A balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) ennek a fordítottja: fekete alapon fehéren pettyezett). A fiataloknál a bajuszsávot a tarkóval összekötő sáv vékonyabb, gyakran nem is ér el a tarkóig. Fartájéka és alsó farokfedői skarlátvörösek.
Életmódja, élőhelye A nagy fakopáncs a Brit-szigetektől kezdve, Eurázsia jelentős részén elterjedt madár, élőhelye egészen Japánig nyúlik keleten, míg délen Észak-Afrikában Marokkótól Tunéziáig megtalálható. Azon területekről, melyek számára már túl hideg, vagy túl száraz éghajlati adottságokkal rendelkeznek, illetve melyeket nem borítanak jelentősebb erdőségek, onnan teljesen hiányoznak példányai.[4] A különböző fafajokból álló erdők számos fajtájában megtalálható, legyenek azok akár lombhullató erdők, vagy örökzöld fenyvesek. Megtalálhatóak egyedei kertekben, parkokban, gyümölcsösökben, olajfa ültetvényeken a tenger szintjétől, egészen az erdők legfelsőbb elterjedésének határáig, akár több, mint 2000 méteres magasságban is Európában, míg Marokkóban, akár 2200 méterig, Közép-Ázsiában élő egyedei pedig akár 2500 méterig is felmerészkednek.[3] A nagy fakopáncs egész évben állandóan megtalálható madár, melynek azonban jelentősebb állományai kényszerülnek vándorlásra akkor, amikor az északabbi vidékeken a kevesebb fenyőmag miatt táplálékhiány mutatkozik.[8] Felföldeken, hegyvidékeken élő állományai telente lejjebb költözhetnek. A fiatalabb egyedeknél is előfordul, hogy el kell hagyniuk szüleik territóriumát, mivel nem mindenhol elegendő a táplálék több harkály számára is. Ilyenkor akár 100-600, sőt feljegyeztek már olyan fiatal példányokat is, melyek több, mint 3000 kilométert is megtettek az új territórium keresése közben.[3] Kóborló egyedei felbukkantak már a Feröer-szigeteken, Hongkongban és Izlandon,[9] valamint számos alkalommal feljegyezték felbukkanását Észak-Amerikában az Aleut-szigeteken, a Pribilof-szigeteken, valamint Alaszka területén.[3] A nagy fakopáncs a 17. század során kipusztult Írország szigetéről,[10] de e faj újra meghódította a vidéket, mivel 2007-ben már County Downnál fészkelő párt is sikerült megfigyelni.[11] Hegy- és síkvidéki erdőkben egyaránt előfordul. Erős csőrével lyukat vés a fába, a kéreg alatt élő hernyókat keresgélve, majd ragadós nyelvével szedi ki táplálékát. A fatörzsről is összeszedi a bogarakat, és a gyümölcsöket is megeszi. Esetenként gyűrű alakban kis lyukakat váj a fa törzsébe, hogy felnyalogathassa a kicsorduló nedvet. Feltöri, kitágítja a kis énekesmadarak fészekodvait, hogy felfalhassa a tojásokat, illetve a fiókákat.
VedléseA kifejlett fakopáncsok vedlése a párzási időszakot követően megy végbe és mintegy 120 napot ölel fel. Északon a D. m. major vedlése június közepétől, vagy július közepétől tart, egészen október novemberig, míg alfajai közül a D. m. pinetorum korábban kezdi tollazatának cseréjét, amely kora június és július közepe közt kezdődik és szeptember közepéig, vagy október végéig tart, míg a délebbi vidéken élő D. m. hispanicus már május végén elkezd vedleni és augusztus elejére már be is fejeződik nála e folyamat. A fiókák csak részleges vedlésen esnek át, mely a szárnytollakat nem érinti, de a testüket, a faroktollakat és az evezőtollaikat igen. Ez a vedlés alakítja ki náluk a felnőttekéhez hasonló tollazatot, mely folyamat május végétől, augusztus elejéig kezdődik el és szeptember közepétől november végéig tart, a felnőtteknél már leírt földrajzi elhelyezkedés alapján.[12] SzaporodásaSaját fészekodvát önmaga vájja – rendszerint élő fa törzsébe vagy függőleges ágába de akár telefonpóznába is, hozzávetőleg 1,8 m magasan. Az odú a szűk bejárat után kiöblösödik. 4-6 tojását az odú csupasz aljzatára rakja, és 14-16 napig kotlik rajtuk. A fiókák fészeklakók, 20 napos korukban repülnek ki.
VédettségeEurópában biztos állományú, a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem fenyegetett státuszú fajként tartják nyilván. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.[7] Jegyzetek
Források
További információk |
