|
Orosz László Wladimir
Orosz László Wladimir (Miskolc, 1966. március 8. –) magyar író, költő, filozófus, hermetikus,[1] asztrológus, számos csillagászati és asztrológiai szoftver fejlesztője, a szinoptikus asztrológia (Synoptical astrology) elméletének megalkotója, a tradicionális létszemlélet egyik képviselője. ÉleteGyermekkorát egy Hernád-völgyében található kis községben, Aszalón töltötte. Apai nagyapja – német–orosz szakos tanár, kántortanító és néprajzkutató – 1920-ban költözött a Felvidékről Borsodba. Anyai ági felmenői bodrogközi gazdálkodók. Középiskolai tanulmányait a Diósgyőri Gimnáziumban végezte, diplomát a Debreceni Egyetem (akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem) Bölcsészettudományi Karán szerzett 1990-ben. MunkásságaKorai művében C. G. Jung komplex pszichológiájának spirituális vonatkozásait vizsgálja; arra keresi a választ, hogy a jungi mélylélektan ismert kategóriái miként válhatnak a metafizikai realizáció támasztékaivá. A széles körű hivatkozásokra és analógiákra bátran építő szerző nézőpontja így – miként az egész életműben – a jungi introverzión és extraverzión túlmutató módon következetesen centrovertált. Asztrológiai témájú művének alapvető célkitűzése a determináció és a szabad akarat paradoxonának – a szakirodalomban eddig csak nagyon kevéssé figyelembe vett – bemutatása. Egyazon princípium tudati átélésbeli különbözőségei más-más szintű sorsesemények köntösében jelennek meg a különböző képletekben; a „szabadság-mozzanat” jelenléte a spirituális(abb) nativitás esetében a fátum-szerűséget csökkenti vagy feloldja. Színelmélete (Szivárványhídon át) – olykor a goethei-steineri teóriával polemizálva – koherens, metafizikai alapelveken nyugvó ezoterikus színelmélet, mely már a kiindulásnál elhatárolódik a szcientista indíttatású „prizmakísérletektől”, hangsúlyozva, hogy „a Fénytörés princípiuma maga a Lélek”. Költeményei zárt kompozíciójú alkotások, ütemhangsúlyosak, időmértékesek, szimultán verselésűek – ezek hiányában a mitikus képi rendszer benső koherenciája strukturálja a verseket, melyek semmi esetre sem ad hoc módon létrehozott „szövegek” a posztmodern irodalmi törekvések és elvárások örvényében. A szerző úgy tartja, hogy "egy vers annyiban autentikus, amennyiben megőrzött még valamit az ősi-mágikus költészet erejéből; ezen erő a nyelvi architektúra kaleidoszkópszerűen átfejlő kristály-formáiban ébred, egy olyan alkotói jelenlét által vezérelten, mely a Teremtés szakrális játékának analogonja.” (Tua maxima culpa) A 2010-es évektől kezdve figyelme egyre inkább a nyelv-metafizika problematikája felé fordul, az archaikus nyelvek felépítését vizsgálva keresi a „mágikus nyelvhasználat” „irodalmiságon túli” lehetőségeit; azt a szubtilis nyelvi létmódot, melyre a középkori alkimisták egyebek mellett „Langage des Oiseaux” („Madarak Nyelve”) kódolással hivatkoztak. 2015-ben felkérésre a „Kettőskereszt” című hiánypótló tanulmánykötetbe ír értekezést, amelynek keretében e szimbólum hermetikai-alkímiai konnotációit mutatja be. Előadást, kurzust tartott egyebek mellett a Szintézis Szabadegyetemen, a Javasünnepeken, a Hamvas Béla Körben és a Last Exit-ben. Az általa megalkotott szinoptikus asztrológia szemléleti alapja és lényege – dióhéjban – a következő: az Ember metafizikai lénye egy Vertikumként értelmezhető, melynek a földi-emberi életút mindössze egy „horizontális szelete”; ezt a sors-vetületet a tropikus zodiákus kontextusában működtethető „nyugati asztrológia” megfelelő pontossággal bemutathatja, azonban a post mortem (halál utáni) létszintek vonatkozásában – azaz a továbbélő (személyes) tudat magasabb módosulatainak szintjén – a tropikus rendszer kompetenciája megszűnik, s az ekválszektoriális sziderikus (dzsjótis), valamint az inekválszektoriális konstellacionális zodiákus valósága válik meghatározóvá. E két utóbbi zodiákus szintjén – mivel a „linga sarírá”-val analóg szubtilis szinteken (lunáris és szangvinikus Mercurius, étertesti és asztrális szint) tartózkodunk – nem csupán a „lokális determináció” szűnik meg, hanem a zodiákus jegyek térbeli és időbeli viszony-rendszere is; szimbólumok térbeliségen és időbeliségen túli együtt-létéről beszélhetünk csupán. A nem-ekválszektoriális tényleges csillagképekben való bolygó-pozíciók elégséges helyzetmeghatározásához bevezeti a „dinamikus fok” fogalmát (minden csillagkép – legyen az bármilyen ívkiterjedésű – harminc egyenlő részre osztatik). Szinoptikus asztrológiai szemléletének adekvát bemutatásához alkotta meg az Inner Sky Electrum asztrológiai programot. Önálló kötetek
Költemények
Online elérhető értekezések és esszék
Kurzus, előadás, média
Fordítások
Fontosabb szoftverek
Jegyzetek
Források
További információk A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Orosz László Wladimir témában.  A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Orosz László Wladimir témában.
|
||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
