|
Pazeller Jakab
Pazeller Jakab, eredetileg Jacob Matthias Pazeller (Baden bei Wien, 1869. január 2. – Budapest, 1957. szeptember 24.)[1] karmester és zeneszerző, a világhírűvé lett Herkulesfürdői emlék (Souvenir de Herkulesfürdő op. 124.) c. keringő zeneszerzője. ÉleteApja szintén Jakab volt, cukrász és polgármester, anyja Elisabeth Pichler.[2] Testvérei: Anna (1867–1948), Joseph Dominik (1870–1936), Elisabeth Paula Helena (1881–1936) szoprán. 1888-ban, a bécsi konzervatórium elvégzése után Friedrich Strauss zenekarában koncertmester, majd 1895-ben a bécsi Károly Színházban karmester volt. 1896-ban a KuK 33. gyalogezred katonakarmestereként Aradra került, ahol tíz éven át vezényelt az Aradi Színházban. A nyári hónapokban Herkulesfürdőre volt vezényelve a zenekarával. Itt írta 1903-ban a Herkulesfürdői emlék c. bécsi keringőt, amellyel világhírnévre tett szert. 1906-ban Budapestre helyezték a 38. gyalogezredhez. 1913. október 14-én feleségül vette Fiala Blanka (1888–1966) zongoraművésznőt.[3] Két gyermekük született, Blanka Mária (1914. szeptember 19.)[4][5] és Edith (1916–1973).[6] 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején elmenekült Budapestről. Barátjánál, Fricsay Richárd karmesternél bujdosott Székesfehérváron. 1921-ben a II. Honvéd Ezred karmesterévé nevezték ki, Fricsayt pedig az I. Honvéd gyalogezred karmesterévé. Egy miniszteri rendelet alapján 1924-ben nyugdíjazták arra való tekintettel, hogy nem beszél jól magyarul. Legjobb barátja, Huszka Jenő operettszerző segítségével – aki ezidőben a Kulturális- és Vallásügyi Minisztériumban dolgozott – felkínálták neki a Bocskay-Ludovika Katonai Főiskola zeneigazgatói állását. Azonban ezt az állását is csak rövid ideig tarthatta meg, és 1924-től visszavonultan élt a Pál utcai lakásán feleségével és kiskorú gyermekeivel együtt. Hangszereléssel kereste a kenyerét. A család a nyarakat Zebegényben töltötte, ahol az ott élő németajkú emberekkel saját anyanyelvén beszélhetett. Zebegényben jó barátja lett Szőnyi István festő. 1945-ben, a második világháború befejeztével az új magyar kormány az egykori császári és királyi monarchia hadseregének tagjait megfosztotta a nyugdíjától, és deportálásukat írta elő. Lányai édesapjuk idős korára és egészségi állapotára, valamint azon tényre hivatkozva, hogy apjuk sosem harcolt a fronton, csak a karmesteri pálcával kezében szolgálta a monarchia hadseregét, kérvényezték, hogy édesapjukat ne deportálják. Így tudta a zeneszerző a deportálást elkerülni. 1945-től feketelistára került. Műveit nem volt szabad játszani és nem kerülhettek kiadásra. Az 1956-os forradalom idején Szabadságharang címmel nyitányt írt. Élete utolsó napjáig a zongoránál ült és komponált. Művei
Számos szerzeményét halála után unokája, Pazeller Frigyes rendezte sajtó alá rendezte és játszotta. Fúvószenekari műveit a Magyar Honvédség Központi Fúvószenekara, töredékként maradt operettdalait, sanzonjait Nagy Ibolya és Pere János közreműködésével a Hungaroton adta ki, nagyzenekari műveit a Duna Szimfonikus Zenekar élén a saját vezényletével a FIPA-RECORDS kiadó jelentette meg. Emlékezete
Külső kapcsolatok
További szerzők
Jegyzetek
Források
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
