Piazza della Signoria
A Piazza della Signoria Firenze egyik központi tere, amihez szinte a város összes jelentős politikai eseménye hozzákapcsolódik. Ezenkívül a tér a város egyik turisztikai központja is, számos jelentős épülettel és köztéri szoborral. LeírásaA tér az egymással párhuzamos via Calzaiuoli, via dei Cerchi és via dei Magazzini összefutásánál található, szinte az Arno partján, amivel az Uffizi képtár tömbje köti össze. A teret a legtöbb turista a via Calzaiuoli sétálóutca felől közelíti meg, mely a Dóm térrel köti össze. Onnan érkezve előbb a Loggia dei Lanzi válik láthatóvá, majd a tér legjelentősebb épülete, a Palazzo Vecchio és jellegzetes tornya. A Palazzo Vecchio a szabálytalan kialakítású tér egyik sarkát foglalja el, ezáltal teszi L-alakúvá a teret. A palazzo északi sarkánál található a Neptun-kút, mellette I. Cosimo de’ Medici lovas szobra. A két szobor mintegy elzárja a tér többi részét. A Loggia del Lanziban és a Palazzo Vecchio előtt jelentős szobrok illetve másolatuk áll, többek között Michelangelo Dávidjáé.
TörténeteA teret 1267-ben kezdték kialakítani, miután legyőzték a várost uraló ghibellin párti urakat, s lerombolták a palotáikat. Az így képződött és sokáig be nem épített területen alakították ki a század végén és a következő században. Az egyik volt lakótorony alapjait, mely a Foraboschi családé volt, felhasználták a Palazzo Vecchio tornyának alapozásához. 1498-ban a téren égették meg Girolamo Savonarolát.[1] A kivégzés helyét emléktábla jelzi. A teret később Michelangelo tervei szerint kezdték volna átépíteni, aki a Loggia dei Lanzi árkádjait akarta folytatni körbe a tér mentén, de a magas költségek miatt ezt a tervet elvetették. A téren végzett ásatások során egy ghibellin-palota maradványai mellett ókori római és egyéb leleteket is felszínre hoztak. A leletek konzerválása körül vita alakult ki, végül úgy döntöttek, hogy a teret újból befedik. A téren jelentős a turistaforgalom nemcsak nappal, de éjjel is, éjszakai hangulatáról Stendhal azt írta, hogy úgy érzi, mintha átélte volna a „történelem tragédiáját".[2] Látnivalói
Jegyzetek
Források
|