A Piemont és Lombardia szent hegyei összefoglaló név alatt a világörökség listájára került Észak-Olaszország kilenc szent hegye (Sacri Monti) kápolnák és más építészeti jellegzetességek olyan együttese, amely a késői 16. és 17. században épült a keresztény hit különböző aspektusainak szentelve. Szimbolikus vallási jelentésük szépséggel párosul, s ez árulkodik arról a szakértelemről és érzékről, amely ezeket az épületeket egységbe rendezte a körülöttük elterülő, hegyek, erdők és tavak alkotta tájjal. Az épületek sok jelentős, művészi értékű falfestménynek és szobornak adnak otthont. Az építészet és a szent művészet átültetése a természetes tájba itt érte el legmagasabb fokú kifejeződését, s ezzel mély befolyást gyakorolt Európa-szerte a hasonló kezdeményezésekre egy olyan korban, amely kritikus időszak volt a katolikus egyház történelmében.
