PowerBook 140
A Macintosh PowerBook 140 (PowerBook 140, PB140) hordozható számítógépet az Apple fejlesztette, gyártotta és forgalmazta 1991. október 21. és 1992. augusztus 03. között 10 hónapon keresztül. A Macintosh PowerBook 140 a PowerBook számítógép-családba tartozott. A PowerBook 140-nek több kódneve is volt: Leary, Replacemnets, Tim LC (amely egy vitorláshajó típus is volt), Tim Lite.[1] A középkategóriás PowerBook 140 a belépő szintet képviselő PowerBook 100-zal és a csúcskategóriát jelentő PowerBook 170-nel együtt került bemutatásra, ez a három gép volt az első PowerBookok. A PB140-t 1992-ben a gyorsabb órajelű PowerBook 145 váltotta[2][3][4][5] – 16 Mhz helyett 25 Mhz –, a PB145 után a PowerBook 145B következett több memóriával és nagyobb merevlemezzel, mint elődei. TörténeteA Macintosh Portable fiaskója után, 1990-ben John Sculley,[6] az Apple akkori vezérigazgatója félig autonóm részleget hozott létre, hogy sikeres hordozható számítógépet gyártson.[7] Új stratégiája a piaci részesedés növelése volt, amelyet az árak csökkentésével és több "sláger" termék kibocsátásával kívánt elérni. Ez a stratégia hozzájárult az Apple által 1990-ben kiadott alacsony kategóriájú Macintosh Classic és Macintosh LC asztali számítógépek kereskedelmi sikeréhez. Sculley meg akarta ismételni e termékek sikerét az Apple új PowerBook termékcsaládjával.[8] Sculley azt akarta, hogy a PowerBook egy éven belül megjelenjen. A projektnek három menedzsere volt: John Medica,[9] aki az új laptop tervezését irányította; Randy Battat,[10] aki a PowerBook részleg vezetője volt; és Neil Selvin,[11] aki a marketinget irányította.[7] Az 1991-es hordozható eszközök piacán a Toshiba és a Compaq volt a meghatározó gyártó. A Toshiba 1985-ben gyártotta az első piacra került PC-s laptopot (T1100), és 1987-ben az első 1000 dolláros laptopot (T1000). A Compaq 1983-ban hordozható számítógép-gyártóként indult, első terméke a hordozható, 12,7 kg súlyú Compaq Portable volt.[7] Mindkét cég 3,5 kg-nál kisebb modelleket mutatott be.[8] Medica, Battat és Selvin szándékosan úgy tervezték a PowerBookot, hogy a versenytársainál kisebb súlyú legyen.[8] John Medica csapata két különböző gépet tervezett: Apple-s kódnevén a Tim LC-t[12] – a PowerBook 140-et – és Timet[13] – a PowerBook 170-et. A Tim LC-t nevének megfelelően az olcsóbb – LC: low cost, alacsony költség –, a Tim drágább és gyorsabb gépet jelentette. Különbség a processzorban (LC: 16 Mhz Motorola 68000 versus Motorola 68030) memóriaméretben és a drágább aktív mátrix képernyőben lett volna. Az Apple Industrial Design Group 1990 márciusa és 1991 februárja között a PowerBook 140 és 170 gépeken dolgozott. Dizájn szempontjából nem volt változás, az Apple által 1984 óta használt Hófehérke[14] dizájnnyelv egy változatát alkalmazta.[15] Robert Brunner,[16] az Apple ipari formatervezési részlegének akkori vezetője irányította azt a tervezőcsapatot, amely kifejlesztette a hanyattegeret és a kikeverte a gép gránit színét. Brunner úgy tervezte a PowerBookot, hogy olyan könnyen használható és hordozható legyen, mint egy hagyományos könyv. A sötét gránit-szürke szín megkülönbözteti a többi korabeli notebook számítógépektől, valamint az Apple egyéb termékeitől, amelyek hagyományosan bézs vagy platina-szürkék voltak. A másik új dizájnelem, a hanyattegér a legszembetűnőbb különbség volt a PowerBookok és a hordozható PC-k között. Más gyártók nem használtak beépített hanyattegéreket vagy egyéb mutatóeszközöket, és amikor elkezdték kínálni a beépített görgetőgolyókat, gyakran kényelmetlen helyre kerültek. A Compaq védjegyének számító dizájneleme az volt, hogy a hanyattegérgörgőt a kijelző hátuljára helyezte, hogy a felhasználó megfoghassa a kijelzőt és mozgathassa a cursort. Mások a hanyatte hanyattegérgörgőt a gép jobb oldalra helyezték – mint például a Macintosh Portable, vagy a billentyűzet oldalán lévő tartóra rakták.[7] A PowerBook a kijelző elé tolta a billentyűzetet, hogy alá, a felhasználóhoz közelebb, közepére helyezze el a hanyattegeret, nagy csuklótámasztékot biztosítva a jobb– és baloldalon. Az így elhelyezett hanyattegér használata nemcsak könnyebb volt, hanem sokkal kényelmesebb is,[7] a PowerBookot bal- és jobbkezes felhasználók is könnyedén kezelhették.[17] Medica mérnökei szinte mindenben felülmúlták vetélytársaikat. A PowerBook 140 és 170 2,5 hüvelyknél (kb. hat és fél centiméter) alacsonyabb volt – a legalacsonyabb Compaq gép 2,75 hüvelyk (kb. hét centiméter) magas volt. Méretük szinte megegyezett a munkavégzéshez használt A4-es papír méretével, és súlyuk épp, hogy meghaladta a három kilogrammot – valóban hordozhatóak voltak és nem csak szállíthatóak, mint a Macintosh Portable.[7] Sculley csupán egy millió dolláros marketing keretet különített el a PowerBook termékcsalád számára, a Macintosh Classic bevezetésére 25 millió dollárt költöttek. Az Apple reklámügynöksége, a Chiat/Day Kareem Abdul-Jabbarral forgatta le a bevezető hirdetést. Az akkor már visszavonult kosaras egy repülőgép középső ülésén szorong, miközben egy PowerBookot használ: „Legalább a kezének kényelmes“ – szólt az üzenet.[18] Az Apple 1991. október 21-én a Las Vegas-i Comdex számítógépkiállításon mutatta be a PowerBook 140-et a PowerBook 100 és a PowerBook 170 mellett.[2][19][20][21] Mind a reklám, mind a termék sikeres volt. Az Apple az Egyesült Államokban több mint 200 000 PowerBook-eladást prognosztizált az első évben, 1992 januárjában már túl voltak a százezredik PowerBook eladáson, a gép hiánycikk volt. Az Apple hamarosan megoldotta az ellátási problémákat, és a PowerBook eladásokból származó bevétel az indulást követő első évben elérte az egy milliárd dollárt.[22] Az Apple megelőzte a Toshibát és a Compaq-ot a hordozható számítógép világszintű piacvezetőjeként. A PowerBook 100, 140 és 170 nagyban hozzájárult az Apple pénzügyi sikeréhez 1992-ben.[23] A pénzügyi év végén az Apple bejelentette eddigi legjobb eredményét, 7,1 milliárd dolláros bevételt és fél százalékkal, 8,5 százalékra nőtt a globális piaci részesedése. Bár kezdetben a PowerBook 100 volt a legnépszerűbb, de pár hónap múlva csökkentek ez eladásai, és 1991 decemberére a 140-es és 170-es modellek népszerűbbé váltak, mert a vásárlók hajlandóak voltak többet fizetni a beépített hajlékonylemez-meghajtóért és a második soros portért, amelyek a PowerBook 100-ból hiányoztak.[24] 1993. június 7-én a PB140-t a PB140B váltotta. Technikai érdekességA PB140-et a System 7.0.1 rendszerrel mutatták be, kifejezetten az új energiagazdálkodás és más egyedi hardverfunkciók támogatása érdekében. A RAM-árak 1991-ben magasak voltak, ezért a PB140-es alaplapjára, akárcsak a PB100-aséra és a PB170-esére, csak 2 MB RAM került, ami a kritikusok szerint kevés volt a 7-es rendszer használatához. Ráadásul a bemutató idejére nem készült el a System számos nyelvi változata, így a japán (KanjiTalk) sem, ezért nem hivatalosan a régebbi System 6.0.7-t telepítését javasolták.[25] A PowerBook 140 nem támogatja az SCSI Disk Mode-ot. Ez lehetővé tette volna, hogy a PowerBook 140 külső merevlemezként működjön egy másik Macintoshoz kapcsolódva.[26] Technikai leírásA gép súlya 3,06 kg, magassága 5,72 cm, szélessége 28,58 cm és mélysége 23,62 cm volt. A gépet System 7.0.1 operációs rendszerrel szállította az Apple, a ROM mérete 1MB volt. A kijelző Film SuperTwist Nematic (FSTN) (Passive Matrix) LCD volt 640 x 400 képpont felbontással. A Macintosh PowerBook 140 számítógépet 16 MHz-es Motorola 68030 processzor vezérelte (L1 cache: 0.5K, L2 cache: nem volt). A PMMU feladatát a processzor látta el. A gép bemutatásakor az alaplapon 2 MB (100ns) memóriát tartalmazott, maximálisan 8 MB kezelésére volt képes a gyári specifikáció szerint. A bővítéshez az egyetlen helybe (slot) 2, 4, 6 MB-os modulok egyikét lehetett betenni. Az adatokat a 40-80MB SCSI–buszos belső merevlemezre lehetett elmenteni. Külső adattárolási lehetőséget az 1,44-es hajlékonylemez meghajtó (floppy-drive) kínált. A számítógépnek egy ADB, egy nyomtató, egy modem, egy hangszóró portja volt. HDI-30 a SCSI kimenet volt. A mikrofon port Omni volt. A Macintosh PowerBook 140 NiCd akkumulátora maximum 17W teljesítményre volt képes. Technikai adatok táblázatbanA táblázat nem tartalmazza az összes műszaki paramétert. Az egyes modelleknél a bemutatáskor érvényes adatokat soroljuk fel, a későbbi frissítéseket nem. Az adatok az Apple adatlapjáról származnak, a hiányzó adatok – egyes gépeknél a kivezetés időpontja, az összes kijelző adat, üzemóra adat... – a Mactracker alkalmazásból valók.
PowerBook számítógépek az időben
Jegyzetek
Források
További információk |