|
Rosty Zsigmond (1848-as főhadnagy)
Barkóczi Rosty Zsigmond (Székesfehérvár, 1811. február 2. – Székesfehérvár, 1875. október 17.) író, hírlapíró, Fejér vármegye aljegyzője, 1848-as főhadnagy, Fejér megye fő-levéltárnoka, ügyvéd és földbirtokos.[1] Családja és származása Az előkelő nemesi barkóczi Rosty családnak a sarja. Apja barkóczi Rosty Zsigmond (1784–1858), Fehér vármegyei táblabíró, földbirtokos,[2] anyja a polgári származású Kiszling Johanna "Janka" (1793–1866) volt.[3] Az apai nagyszülei barkóczi Rosty Ferenc (1748–1828), földbirtokos, és Anna O'Beirne (1757–1810) voltak. Az anyai nagyszülei Kiszling Mátyás, székesfehérvári választott polgár, városi tanácsos, városi telekkönyvvezető kamarás,[4] és Mühlhoffer Rozália voltak.[5] Az apai nagyapai ükapja varkóczi Rosty István (fl. 1710-†1744), királyi tanácsos, 1730 és 1744 között Vas vármegye alispánja és országgyűlési követe, 1741-ben vasi insurgens ezredes, földbirtokos és szarvaskendi és óvári Sibrik Terézia (1692–1755) voltak. Rosty Zsigmond egyik öccse Rosty István (1817–1869), 1848-as honvéd alezredes, Fejér megye főszolgabírája, borász, birtokos. ÉleteAlapiskoláinak bevégeztével 1832. március 17-én ügyvédi vizsgálatot tett. Ügyvédi oklevél megszerzése után Fejér vármegyét szolgálta; 1832-től Fejér vármegye aljegyzője volt, később a hétszemélyes táblát is szolgálta; midőn 1846-ban e hivatal megszűnt, a hivataloskodást végleg abbahagyta. 1848-ban honvéd köztüzér lett és mint főhadnagy Komáromban kapitulált. A szabadságharc után rácz-szent-miklósi pusztabeli birtokán gazdálkodott és az irodalommal is foglalkozott; egyik szenvedélye volt a gépészeti föltalálások fölötti elmélkedés, a mi vagyonától megfosztotta és életét feldúlta. Házában működött már az 1840-es évek elején a "Fejér Megyei Olvasó Társaság". 1848-ban alapította a "Radical Lapot", 1849-ben a Komáromi Értesítőt. 1848-ban részt vett a szabadságharcban; Rosty Zsigmond két testvérével, Rosty Györggyel és Istvánnal együtt harcolt a pákozdi csatában, miközben édesanyjuk Rosty Zsigmondné Kiszling Janka, Székesfehérváron imádkozott értük.[6] Rosty Zsigmond főhadnagyként tette le a fegyvert Komáromban. Ez után birtokára ment gazdálkodni és irodalommal foglalkozni. 1867-től néhány évig Fejér megye főlevéltárnoka volt.[7] Házassága és gyermekei Rosty Zsigmond 1842. augusztus 14.-én vette feleségül a pesti belvárosi plébánián nemes Birly Leopoldina Mária (Pest, 1821. november 10.–Bécs, 1881. szeptember 13.) kisasszonyt,[8][9][10] akinek a szülei Birly Flórián-Ede (1787–1854),[11] királyi tanácsos, orvos, a pesti egyetem szülészet-nőgyógyászat professzora és Staffenberger Terézia voltak. A jeles orvos Birly Flórián 1824. január 10.-én nemességet és családi címert szerzett I. Ferenc magyar királytól.[12] Rosty Zsigmond és Birly Leopoldina frigyéből született:
Cikkei megjelenéseCikkei a Hasznos Mulatságokban (1834. II. 24. sz. Csókakő); a Társalkodóban (1845. 25. Pannónia térképe a III. században, 72. sz. könyvism., 1847. Bemutatta-e Mária Terézia 1741. szeptemb. 11. a kis trónörököst az összegyűlt országrendeknek ? 60. sz. Potentiana római telepítvény, hol most Batta helység van Fehérmegyében); a Jelenkorban (1847. 8., 9. sz. A Nemzeti Újság közjogi és történeti tudománya); a Budapesti Hirlapban (1856. Levél Rácz-Szent-Miklósról decz. 10.); a Család Könyvében (II. 1856. Sóvári Soós György, Bátor "Opos, III. 1857. Egy «csalódási igazítás» igazítása Fejér György : «Csalódási igazítása Croy és Rubenprés nemzetségnek II. András királynak azonnevű fiától származtatása iránt» cz. értekezésére, Egy kis éremtan. Bizanti veretű rézérmek, Szent-jáki apátság és pótlék a templom ismertetéséhez); a Pester Lloydban (1856. 289. sz. Geschichtliche Berichtigungen , a trencséni várról és Csák Mátéról); a Pesti Naplóban (1857. 171—173. szám. A magyar nemzetségi nevekről); a M. Emléklapokban (I. 1857. Székes-Fehérvár hajdani nagytemploma); a Delejtűben (I. 1858. Hol van Attila eltemetve ? Székesfehérvár hajdani polgári jogairól, 1859—60. A szabad ispánság értelmezésére kísérlet, oklevél-közlések); a Szépirodalmi Közlönyben (1858. II. 21. sz. Hol van Attila eltemetve); a Magyar Nyelvészetben (1858. A magyarok és finnek között volt viszonyokról); a Gazdasági Lapokban (1858. Évszaki tudósítások Rácz-Szt.-Miklósról); a Honvédek Könyvében (1861. I. R. Zs. naplójából. I. A szerb harc kitörése. Elindulás. Jelasics csak összeütközés. II. Makk és parancsai. A tüzelés megkezdése. A harcz folyama. III. A győztes sereg visszavonulási parancsot kap. Fegyvernyugvás. Félreértések. Érkezés Martonvásárra. IV. Fejérvárra érkezés. Egy jó honleány. Jelasics megszökik); a Székesfehérvári Borász-Csarnokban (1863. A guano, mint szőlőtrágyáról), a Falusi Gazdában (1863. A korai és későbbi szüret eredménye, Hoolbrenk szabadalma, Termelés-kísérleti indítványa, A hasonszenvi állatgyógyászat és még valami, 1864—65. Gazdasági tudósítások, Fehérvármegye, Kell-e a mustot lenyálkázni ? Houdelet rügyeltetése és egy más szőlő - szaporítási módról, 1865. A mesterséges trágya mikénti használatáról, Növénynemesítésről, A fésűs és rövid gyapjú áráról, Hizlalási szerződés, 1867. Vidéki tudósítások, Mit tegyen a borászgazda ?); a Kertészgazdában (1865. A vegytan vívmányai, Az aranyka kiirtása, a csirkék mesterséges keltéséről, A csicsóka fölhasználási módja, 1865—66. Évszaki tudósítások, Rácz-Szent-Miklósról, A takarmányozás okszerű elvei). Munkái
Jegyzetek
|
||||||||||||||||||||
