|
Salgótarján tömegközlekedése
Salgótarján tömegközlekedését 2019. október 1. óta a Volánbusz üzemelteti (a KMKK Középkelet-magyarországi Közlekedési Központ, azt megelőzően a Nógrád Volán jogutódjaként) a város önkormányzatával kötött megállapodás értelmében. Jelenleg az autóbusz-közlekedés a meghatározó, amely az 1950-es évek közepén indult be a városban, de az 1960-as évekig a város és környékét behálózó keskeny nyomtávú bányavasút-hálózaton is folyt polgári személyszállítás. A város tömegközlekedésének történeteA bányavasutak idejénSalgótarján környékét az 1870-es évektől egészen az 1970-es évek elejéig, mintegy száz éven keresztül, keskeny nyomtávú vasútvonalak hálózták be. Ezen vonalakon nem csak a bányákból kiaknázott nyersanyagokat szállítottak, itt bonyolították le a bányai eszközök, szerszámok szállítását, a települések élelmiszer ellátását, valamint, kezdetben a munkások, később pedig a polgári lakosság szállítását. Az iparvágányok kiépítése az 1860-as évek végén kezdődtek meg. 1871–1872-ben helyezték üzembe a Zagyvai-rakodó–Inászó közötti 790 mm nyomtávolságú keskeny nyomközű vasutat, amit 1890-ben hosszabbítottak meg Székvölgyig. Kezdetben két gőzmozdony dolgozott a vonalon, de 1892-be Inászón megnyitottak egy, 14 gőzös befogadására alkalmas fűtőházat. 1893-ra kétvágányúsították a Vízválasztó–Zagyvai-rakodó közötti vonalszakaszt. 1912 és 1919 között a Zagyvai-rakodó és a Somlyóbányai Teréztáró között épült ki egy újabb szárnyvonal. A vonalon három alagút és egy völgyhíd épült. A hálózat további bővítése 1898-ban, a Salgótarján–Baglyasalja–Zagyvapálalva vonalat. Ezen vonalból 1924-ben új kiágazást építettek Etes–Rau-akna, Karancsalja, Karancslapujtő, Karancskeszi–Jenő-akna útvonalon, 1938-ban pedig egy másik szárnyvonalat a József-lejtősaknáig. 1941-ben pedig egy másik nyomvonal is épült ami Zagyvapálfalváról indult és a Rau-akna magasságában csatlakozott a baglyasi ághoz. 1941-ben kiépült egy újabb vonal amely a Zagyvai-rakodótól indult és a zagyvapálfalvai vonalba csatlakozott bele. A 2,5 km hosszú vonal 1823 méter hosszan alagútban haladt. Az alagút egyik kijárata nagyjából a Zagyvai-rakodó után volt, míg a másik a Vásártéri lakótelep környékén, az Alagút utcában volt található.[2] A szakasz kiépítésével a Rau-aknától, egészen Inászóig és Székvölgyig lehetett közlekedni. A vonalakat 1942-ben villamosították, 1954-ben a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium felülvizsgálata után biztonsági módosításokat, és rekonstrukciókat tartottak a vonalakon. Több híd és alagút átépítését, ívkorrekciókat, a személyszállító kocsikba vészfékek felszerelését javasolták, de csak útátjáró jelzőket és ún. síposzlopokat tudtak kiépíteni. Az ingyenes polgári szállítást, az autóbusz-közlekedés feltételeinek megteremtődése után, az 1960-as évek elején megszüntették. 1964-ben a Salgótarján – Zagyvapálfalva, 1969-ben pedig a város alatti vonalat is megszüntették. Az alagutak bejáratait az 1980-as évek elején befalazták, sok helyen a járatokat beomlasztották, A Teréztárói vonal esetén a völgyet, meddővel, salakkal, különböző törmelékekkel töltötték fel, a völgyhíddal együtt eltemették. A hídból ma már semmi sem látszik. A Zagyvai-rakodó és az Ötvözetgyár között megmaradt vonalszakasz egészen 1974-ig üzemelt. Az autóbuszközlekedés elindulásaSalgótarjánban 1955.július 1-jén indította el a MÁVAUT salgótarjáni üzeme az első helyi járati autóbuszt Zagyvaróna és Baglyasalja között (a mai 14-es busz elődjét). Az új járatra kezdetben sok panasz érkezett, a folyamatos késések és járatkimaradások miatt, ám a MÁVAUT ezen problémákat később orvosolta. Az elkövetkezendő években több új járat is beindult, 1957-ben Salgóbányára indult buszjárat, valamint az évtized végén szintén helyi járat indult Zagyvapálfalvára, és a Csizmadiatelep – Sebajitelep útvonalon is elindultak a buszok. Az első helyi járati buszvégállomás a Fő téren a régi belvárosi vasútállomással szemben helyezkedett el, ahonnét 1976-ban költözött el az új helyközi autóbusz-állomás megnyitásakor. Az 1970-es években több új járat is indult. Az évtized első felében bekapcsolták a tömegközlekedésbe a Kemerovó-lakótelepet (7, 7A) és a Schulek Frigyes utat (ma: Szerpentin út, 8), kettészedték a 6-os viszonylatot, a déli, Csizmadiatelepi szakasza a 2-es számot kapta. A Zagyvaróna–Baglyasalja járat is szintén ekkor lett részben kettészedve (1, 4, 14). 1976-ban a 21-es főút tehermentesítő útjának első szakaszának, és az új helyi és helyközi autóbusz-állomás átadása után két új buszjárat indult Zagyvapálfalvára körjáratban, 3A és 3Y jelzéssel. A 2 számú Volán vállalat, az 1970-es években a helyi járatra több, Csehszlovákiából használtan beszerzett Škoda-Karosa SM11-es buszokat szerzett be. Az 1980-as évektől a rendszerváltásig1981-ben újabb változások történtek a helyi járaton. Bevezették a munkásjáratokon a dupla viteldíjat, illetve, hogy a járatok bizonyos megállók között nem állnak meg. Az M4-es helyett M6A jelzéssel indult új járat, a Beszterce-lakótelepre pedig a délutáni csúcsidőben 6G jelzéssel indult új buszjárat. 1988-ban egy újabb hálózati átszervezés történt. Az addigi helyi járati autóbusz állomás ugyanis útban volt a 21-es főút tehermentesítő útjának további szakaszának. Ezért két új buszvégállomás is épült. Az egyik állandó jellegű, a másik pedig egy ideiglenes buszforduló volt. Előbbit Déli decentrum, utóbbit Északi forduló névvel látták el. Az Északi forduló ideiglenes jellegét az adta, hogy távlati tervben szerepelt, hogy a buszok a későbbiekben majd vagy a Déli decentrumból, vagy egy új helyre telepített másik "északi fordulóból" indulnak, "megfelezett" arányban (a déli irányú buszok az északiból, az északi irányúak a déliből). A Déli decentrum ugyan végleges buszvégállomásnak épült, de legtöbb busz továbbra is az "északiból" indult a "déli" 6 viszonylat végállomása volt. A salgóbányai, somoskői és somoskőújfalui buszok továbbra is a Helyközi autóbusz-állomásról indultak, helyi járati mivoltuk ellenére is.
Ugyanebben az évben a buszsofőrök egymás és a diszpécserek közötti könnyebb kommunikáció megoldására az autóbuszokat CB-rádiókkal látták el, az esetleges üzemzavar, vagy bármi más egyéb probléma könnyebb kezelhetősége érdekében. A diszpécserközpontot az újonnan épült Déli decentrumban helyezték el. Az 1990-es évektől napjainkig1992 és 1998 között a Nógrád Volán folyamatosan szerzett be a Malévtől használt Ikarus 280.15 és 280.51 típusjelű autóbuszokat. Szintén a 90-es évek elején állt a cégnél forgalomba az Ikarus 435-ös két prototípusa, két első szériás és egy eredetileg Csehszlovákia részére legyártott LIAZ motoros, manuális váltós Ikarus 415-ös, és az egyetlen Ikarus 436-os. A felsorolt járművek közül 2016-ban már csak a prototípus 435-ök közlekednek a városban, a manuális váltós 415-ös pedig átépítés után átkerült a balassagyarmati helyközi vonalakra. 1995-től szolgál a cégnél az ország két egyetlen Ikarus 411-se, amiből ma már csak a prototípus közlekedik, illetve az egyetlen Magyarországon futó Ikarus 480-as amely eredetileg görög exportra készült 1993-ban. 1998-ban, a pozsonyi tesztüzem után kapta meg a cég az egyetlen állómotoros Ikarus 417-est, 3 darab használt Ikarus 260-ast szerzett be Kaposvárról, és 3 darab Ikarus 280.08 típusjelű autóbuszt Szlovákiából. Az 1990-es években a legfontosabb változás, 1997-ben történt amikor a járathálózaton és a menetrenden újabb jelentős mértékű átalakítás zajlott le. Az Északi fordulót felszámolták és a Déli decentrumot nevezték ki az új, egységes helyi járati autóbusz-állomássá. A járatok nagy része megszűnt, illetve összevonásra került. A járathálózaton az akkori módosítás óta, nem történt komolyabb változás, pár járat megszüntetésén, és újabb járatok bevezetésén kívül. Az Észak forduló helyén álló telket a város önkormányzata eladta, az üresen álló telekre 1999-re a Penny Market húzta fel salgótarjáni üzletét. Az utazóközönség számának csökkenése miatt a 2000-es évek elejétől fokozatosan egyre kevesebb buszjárat közlekedik a városban. 2001-ben a Nógrád Volán 5 darab új Rába Contact 092 típusú autóbuszt szerzett be. A busz ugyan Rába Contact 092-ként lett levizsgáztatva (mivel a város eredetileg helyközi kivitelű kocsikat rendelt volna), de a busz maga teljesen megegyezik, a Rába Premier 091-gyel. Járműpark  Salgótarján helyi járatait a Volánbusz 11 csuklós és 14 szóló busszal szolgálja ki.[3] továbbá a járműpark része a város önkormányzatának tulajdonában álló BYD K9U elektromos busz, mely üzemeltetését a Volánbusz végzi.[4] A flotta átlagéletkora 17,3 év (2021), és a háromnegyede akadálymentesített.[3]
Viszonylatok A jelenlegi vonalhálózat alapjait az 1997-es átszervezés határozza meg, amely során az 1988-ban "decentralizált" helyi járati hálózatot újra központosították. Az elmúlt években többször is történt nagyobb járatritkítás, a legdraszikusabb 2012 februárjában következett be, a járatokat mint egy 30%-kal ritkították, sok járat megszűnt, illetve a helyi járati flottát is csökkentették, a legtöbb akkor 10 évnél fiatalabb beszerzésű autóbusz kikerült a helyi járati flottából. A számozások alapjaiA viszonylatszámokat Salgótarjánban sajátos, de más városokból sem ismeretlen rendszer alapján állapítják meg. A számozás lényege, hogy a különböző városrészek, területek egy adott számjegyhez tartoznak.
Ezen szisztematika alapján pl. a Camping telep és a Szerpentin út között közlekedő autóbusz 68-as vagy 86-os jelzéssel látnák el, ha ilyen közlekedne, de létező példáknak ott van pl. a 14-es vagy pl. 58-as busz. A meghatározott rendszertől természetesen megkülönböztethetőek bizonyos ellenpéldák is. Az egyik ilyen a 10-es busz amely Zagyvapálfalvára (azon belül is a Sugár útra) járt a rendes szisztéma szerint, azonban a Sugár útra 3-as számot tartalmazó autóbuszok is jártak (pl. 63Y, vagy jelenleg a 63S). Mivel a 10-es busz 2012.február 4-én megszűnt, hivatalosan a 10-es számmező jelenleg nincs használatban. Hasonló volt a 70-es busz is amely, ugyan a Bányagépgyárig (ma: Hősök úti forduló) járt, mégsem a megszokott számozást kapta (a rendszer alapján 73-as jelzést kellett volna kapnia). A megszokottól ugyanígy eltér a 13-as és a 19-es buszok számozási rendszere. Előbbi az Ipari parkig jár, ami miatt – ha követnénk a számozási rendszert – 19-es busznak kellene hívni. Azonban a 13-as 2003 előtt a Sugár útra járt, emiatt maradt a 3-as számjegy a viszonylatszámban. A 19-es esetén, mivel Salgóbányáról indul, ildomosabb lenne a 11-es szám használata (119-es busznak kellene hívni, hasonlóan a szintén a 11-es mezőbe tartozó, Somoskőújfaluról induló 113-as buszhoz), azonban a bevezetésekor nem ezt a rendszert követték. A megszokott számozási rendszer, gyakran szül érdekes viszonylatszámozásokat. Ebbe tartoztak bele az ún. piacos buszok (154, 451, 456) és a 758-as busz. Utóbbi, amíg közlekedett a legnagyobb viszonylatszámmal bíró nappali helyi járati autóbuszvonal volt. A viszonylatszámok utáni betűk is másképp értelmezendők Salgótarjánban mint a megszokott. Más esetekben a betét vagy betérős járatokat jelölik a különböző ismert betűk, itt a legtöbb esetben az útvonalváltozatokat jelölik a viszonylatszámok után írt betűkkel (pl: 11 – Somoskőújfaluig közlekedő 11-es, 11A – Somoskőig közlekedő 11-es, 11B – Salgóbányáig közlekedő 11-es). A legtöbb "betűzött" viszonylatszáma eddig, a 3-as buszoknak volt (3, 3A, 3B, 3C, 3D, 3E, 3G, 3K, 3Y). Természetesen a betűk jelölhetik a különböző városrészeket, közterületeket, megállókat is (R = Rónabánya, U = Uzoni Iskola, S = Sugár út, T = Somolyóbánya üdülőtelep). Előfordult olyan is, hogy egy betű különböző jelentéssel bírt, különböző járatoknál, pl. a "G" a 3G esetén a Gorkijtelepig közlekedő 3-ast, a 6G esetén pedig a gyorsjáratot jelölte. 1988-ig közlekedet az ún. munkásjáratok amelyeket a viszonylatszám elé helyezett M betűvel különböztettek meg az alapjáratoktól (pl. M1, M4, M6A). Ezen járatok 1988 után alapjárati számozás kaptak, és normál tarifarendszerrel lehetett őket igénybe venni, a korábbi kétszeres viteldíj helyett. Jelenlegi viszonylatokJelenlegi legfrissebb érvényes menetrend (2018. január 1.) szerint[5]
Megszűnt viszonylatok
DíjszabásA helyi járat díjtételeit Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Volánbusz között megkötött közszolgáltatási szerződés határozza meg.[8] A jegyeket az első ajtónál elhelyezett mechanikus lyukasztóval kell érvényesíteni felszállás után.[8] Jegyzetek
Források
Külső hivatkozások
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
