Stefan Hell

	Stefan Hell
	2010-ben
	Életrajzi adatok
Született	1962. december 23. (62 éves); Arad, Románia
Ismeretes mint	fizikus; egyetemi oktató; kémikus;
Nemzetiség	bánsági sváb
Állampolgárság	német
Iskolái	Heidelbergi Egyetem; Carl-Bosch-Gymnasium; Nikolaus Lenau Líceum;
	Iskolái
Felsőoktatási; intézmény	Heidelbergi Egyetem
	Pályafutása
Szakterület	fizika, nanoszkópia
Tudományos fokozat	doktorátus; PhD;
	Munkahelyek
Göttingeni Egyetem	tanár
Heidelbergi Egyetem	tanár
Max Planck Biofizikai Kémiai Intézet	igazgató
	Szakmai kitüntetések
	kémiai Nobel-díj (2014, Eric Betzig, William Moerner, 2 666 666 kr); Kavli Prize in Nanoscience (Thomas Ebbesen, John Pendry, Max Planck Institute for Biophysical Chemistry, 2014); Berthold Leibinger Innovationspreis; Körber-díj (2011); German Future Prize (2006); Gottfried Wilhelm Leibniz-díj (2008); Otto Hahn-díj (2009); Carl Zeiss Research Award (2002); Ernst Hellmut Vits Award (2010); Hansen Family Prize (2011); Helmholtz Prize (2001); Meyenburg Prize (2011); Alsó-Szászország Állami Díja (2008); Carus medal (2013); Románia Csillaga érdemrend nagykeresztje; Onsager Medal (2016); Karl Heinz Beckurts Award (2002); Hall of Fame of German Research (2014); Wissenschaftspreis der Fritz-Behrens-Stiftung (2012); a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal; Wilhelm Exner Medal (2016); Markgräfler Gutedelpreis (2016); Baden-Württemberg Tartomány Érdemrendje (2015); Fellow of the American Association for the Advancement of Science (2018); IET Kelvin Lecture (2016); az Eidgenössische Technische Hochschule díszdoktora (2018); Glenn T. Seaborg Medal (2015); Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje; Románia Csillaga érdemrend; A művészetek és a tudományok érdemrendje (2022);
	A Wikimédia Commons tartalmaz Stefan Hell témájú médiaállományokat.

Stefan Hell született Stefan Walter Hell (Arad, 1962. december 23. –) bánsági sváb származású kémiai Nobel-díjas német fizikus, a göttingeni Max Planck Biofizikai Kémiai Intézet igazgatója.

A szuperrezolúciós mikroszkópiában, a stimulált emissziós kioltást az úgynevezett STED-eljárást dolgozta ki. 2014-ben a nanoszkópia területén elért eredményéért Eric Betzig amerikai fizikussal és William Moerner amerikai kémiai-fizikussal közösen kapott Nobel-díjat.

Élete

Bánáti sváb családba született szülei Romániában Újszentannán éltek. Egy évet járt a Nikolaus Lenau Líceumban Temesváron, azonban 1978-ban szüleivel együtt emigrált Nyugat-Németországba. 1981-től a Heidelbergi Egyetemen fizikusnak tanult és itt szerzett 1990-ben doktori fokozatot. Témavezető tanára Siegfried Hunklinger vizsgált témaköre az átlátszó mikrostruktúrák képalkotása konfokális mikroszkópon (angolul: imaging of transparent microstructures in a confocal microscope).

1991 és 1993 között Heidelbergben, az Európai Molekuláris Biológiai Laboratóriumban dolgozott. Kutatott még a finnországi Turku Egyetemen és Oxfordban is. 1997-ben került Göttingenbe a Max Planck Biofizikai Kémiai Intézethez. 2002-től lett az intézmény igazgatója és ő hozta létre az itt működő nanobiofotonikai részleget. Emellett 2003-tól Heidelbergben vezeti a német rákkutatási központ nagyfelbontású optikai mikroszkópiával foglalkozó részlegét. Tanárként kísérleti fizikát tanít a Göttingeni Egyetemen, és elméleti fizikát a Heidelbergi Egyetemen.

2014-ben a nanoszkópia területén elért eredményéért kapta meg a Nobel-díjat Eric Betzig amerikai fizikussal és William Moerner amerikai kémikus-fizikussal közösen.^[1]

Az optikai képalkotó rendszerek nanoméretes tartományban (a méter milliomod része) zajló folyamatokat is képesek megfigyelni. Hell 2000-ben fejlesztette ki a STED-eljárást a stimulált emissziós kioltást vagy más néven stimulált emisszió-depléciót (stimulated emission depletion, STED), melynek segítségével a vizsgált mintát nanométerről nanométerre letapogatva lehet megkapni, így az optikai mikroszkópoknál nagyságrendekkel nagyobb felbontású képekhez lehet jutni. Az eljárásnak köszönhetően vizsgálhatóak lettek a fehérje-elváltozások olyan betegségekben, mint az Alzheimer-, a Parkinson- vagy a Huntington-kór.

Jegyzetek

↑ The Nobel Prize in Chemistry 2014 (angol nyelven). nobelprize.org, 2014. október 8. (Hozzáférés: 2014. október 9.)

Források

Nanoszkópiáért hárman kapták megosztva a kémiai Nobel-díjat (magyar nyelven). hirado.hu, 2014. október 8. (Hozzáférés: 2014. október 9.)
Kémiai Nobel-díj – 2014 (magyar nyelven). ng.hu, 2014. október 8. (Hozzáférés: 2014. október 9.)
Stefan Hell életrajza (magyar nyelven). nanobiophotonics.mpibpc.mpg.de. [2014. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 9.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stefan Hell című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Nobel Prize in Chemistry 2014 for Max Planck Researcher Stefan Hell (angol nyelven). Max Planck Biofizikai Kémiai Intézet weboldala, 2014. október 8. [2014. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 9.)
Stefan W. Hell (angol nyelven). www3.mpibpc.mpg.de. (Hozzáférés: 2014. október 9.)

[1] The Nobel Prize in Chemistry 2014 (angol nyelven). nobelprize.org, 2014. október 8. (Hozzáférés: 2014. október 9.)

[1]