|
Taz
A Taz (orosz nyelven Таз) folyó Szibériában, Oroszország Krasznojarszki határterületén és a Jamali Nyenyec Autonóm Körzetében. Az Ob–Irtis után Nyugat-Szibéria második legnagyobb folyója. FöldrajzHossza: 1401 km, vízgyűjtő területe: 150 000 km², évi közepes vízhozama: 930 m³/s (a torkolattól 357 km-re), 1450 m³/s (a torkolatnál). Vízgyűjtő területe a hatalmas Nyugat-szibériai-alföld keleti szegélyét foglalja el. Ezen a vidéken jóval kevesebb a mocsár, mint Nyugat-Szibéria középső részein. A folyó Jamali Nyenyecföld délkeleti részén, a Szibériai-hátságon ered. Forrásvidékének tengerszint feletti magassága kb. 200 m, egyik forrása a Dinda-tó. Egy darabon a Krasznojarszki határterület határán folyik, onnan végig Jamali Nyenyecföldön halad előbb nyugati, majd északi, a sarkkör táján fekvő Szidorovszk településtől északnyugati irányban. A Kara-tengerhez tartozó Ob-öböl keleti oldalán nyíló Taz-öbölbe ömlik, a Pur folyó torkolata közelében. Síksági folyó. Széles völgye van, medre erősen kanyargó és számtalan kisebb mellékágat képez. Délen partjain fenyvesek nőnek, melyek észak felé fokozatosan átadják helyüket a tundrának. A folyó főként hóolvadékból és jelentős részben felszínalatti vizekből táplálkozik. Októbertől május végéig – június elejéig (a felső szakaszon május közepéig) jég borítja. Tavasszal vonul le az éves vízmennyiség kb. 60%-a, a legmagasabb vízállást általában júniusban mérik; a legalacsonyabb nyári vízállás július végétől augusztus közepéig tart. A vízszint ingadozása a felső és középső szakaszon 6 m, az alsón 3 m. A tenger felől fújó északi szél az Ob-öböl vizét gyakran visszakergeti, ilyenkor a folyó torkolati szakaszának vízszintjét (felfelé kb. 200 km-ig) akár 2 m-rel is megemelheti. A folyó alsó szakasza hajózható. Felső-Taz természetvédelmi területA legfelső szakasz és annak környéke 1986 decembere óta természetvédelmi terület (mintegy 630 000 ha). A homokos dombokat erdeifenyőből, a folyóvölgyeket cirbolya- és lucfenyőből álló erdők borítják. A Taz itt még sekély, tiszta vízű folyó, vizében több lazacféle is megél. A védett területtől kevéssel északra, a part menti Tolka településnél szélessége már 120–150 m, mélysége 1,5–2 m. A vidék éghajlatára jellemző a hosszú hideg tél és a viszonylag meleg nyár. Tolka faluban –63 °С hideget és +37 °С is mértek. Mellékfolyók
Települések, ásványi kincsekA Taz völgyének őslakosai a szölkupok. A Felső-Taz vidéke rajtuk kívül az ott elszigetelten élő egyik evenki népcsoport otthona is volt, délkeletről pedig a nomád ketek látogatták a területet. A torkolattól 300 km-re, a Taz partján alapították az oroszok 1601-ben egyik legelső szibériai városukat, a legendás Mangazeját, mely nem sokáig állhatott fenn. Korunkban a folyó mentén nagyobb városok nincsenek. Fontosabb települések:
A Taz–Pur–Nadim folyók vízgyűjtője alatt hatalmas szénhidrogénmezők húzódnak. A Taz torkolatvidékén, Tazovszkij mellett 1962-ben jelentős földgázmezőre bukkantak. Három évvel később a településtől 85 km-re délre jóval kiterjedtebb lelőhelyet tártak fel (Zapoljarnoje). A földgázkészletek alapján ezt a Föld jelenleg ismert ötödik legnagyobb lelőhelyének tartják. A 8745 hektárnyi területen 2001 óta folyik kitermelés. A folyó középső szakaszán fekvő Krasznoszelkup körzetében szintén nagyon jelentős olaj- és földgázkészletek vannak. A Juzsno-Russzkoje (Dél-orosz) nevű lelőhelyen 2007 őszén kezdték meg a földgáz kitermelését, ebbe az egyik legnagyobb német vállalat is bekapcsolódott. Források
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
