1951-et írunk. Sziráky Lucyt, az ünnepelt primadonnát, mint osztályidegent kitelepítik, mivel egykori férje arisztokrata származású volt. Lucy vidéken megtapasztalja a paraszti életet, és ő ugyan próbálja magát megszerettetni a kitelepített arisztokratákkal, ők mégis betolakodónak tekintik őt. De Lucy vérbeli színésznő és igazi nő. Hamarosan megtalálja a megfelelő hangot a kitelepítettekhez, az őt csodáló férfiakhoz: a falusi párttitkárhoz, a járási rendőrkapitányhoz.
Bacsó Péter a filmötletet gróf Almásy Miklósné Déry Sári színésznő kitelepítése kapcsán írta,[1] bár nem az életét dolgozta fel teljes mértékben. „A főszereplőnek volt egyébként valóságos modellje. Déry Sárira gondolok, az akkori idők legszexisebb énekes színésznőjére, aki két évig vetkőzött óriási sikerrel az Új Isten Thébában című darabban. A férje gróf volt, őt kitelepítették. [...] A Te rongyos élet nem akart modellem története lenni. A valóságos mag az ötletet adta, hogy ezzel az ellentmondásos világgal foglalkozzam.”[2]
Kiptár József tanító alakjában Bacsó lényegében fiatalkori önmagát formálta meg. „Említhetem például a tanító figuráját, akit Szacsvay László játszik. Flaubert-rel elmondhatom, hogy Bovaryné én vagyok. Ebben a figurában kicsit magamat akartam elmondani. A tiszta, naiv, odaadó hitnek a tragikusig feszített komikumát. [...] Ez az alak az én legszemélyesebb önábrázolásom, önkritikám.”[2]
Az összeaszott narancs Bacsó személyes életéhez kötődik. „A filmbeli tanító őriz egy narancsot. A valóságban az eset velem történt meg. Mint ifjú filmes, megbíztak az Ifjú szívvel forgatókönyvének megírásával. A filmet egyébként Keleti Márton rendezte. Aztán meghívtak egy titokzatos vetítésre. A bőrkabátos alakok között ott ült Rákosi, Révai és Farkas Mihály. Egyszercsak behoztak egy minden képzeletet felülmúló gyümölcskosarat, amilyet életemben nem láttam. Roskadásig meg volt rakva hatalmas szemű szőlővel, naranccsal, banánnal. Reszketve ültem, amikor egyszercsak Rákosi odaszólt: „Bacsó elvtárs, vegyen egy narancsot, fogyasszon!” Reszkettem, de vettem egy narancsot és zsebrevágtam. Odaadtam az akkori nagy szerelmemnek, de ő sem ette meg. Mint valami csodálatos emlékét a Rákosival való találkozásnak, úgy őriztük. A filmbeli tanító azt a Rákositól kapott narancsot úgy ajándékozza szerelme tárgyának, a színésznőnek, mint hitének szimbólumát. Szerettem volna ezzel érzékeltetni, hogy a lányt megérinti a tanítónak a hite. Az, hogy ez a fiú akar valamit csinálni. És ez a kis nőcske megérzi ennek az embernek a becsapottságát, de ráébred arra is, hogy éppen ez az ember nyitott előtte ablakot a többi kiszolgáltatottra.”[2]
Udvaros Dorottya számára ez a főszerep adott lehetőséget arra, hogy édesanyja, Dévay Camilla színésznő hasonló tragikus sorsát eljátszhassa.
A filmben feltűnik A tanú című filmből Bástya elvtárs, akit itt is Both Béla alakít. A tanúban ugyancsak volt olyan jelenet, amikor megtekintette a Csárdáskirálynőt.
Díjak
1984: Magyar Játékfilmszemle: Legjobb női alakításért járó díj
