Theater an der Wien

Theater an der Wien
Das neue Opernhaus
Korábbi nevek: Kaiserl. königl. privilegiertes Schauspielhaus Theater an der Wien
Település	Mariahilf Bécs
Építési adatok
Építés éve	1801
Megnyitás	1801
Rekonstrukciók évei	1845, 1902, 1938
Építész(ek)	Fellner és Helmer
Hasznosítása
Felhasználási terület	színházépület
Tulajdonos	Vereinigte Bühnen Wien
Elhelyezkedése
Theater an der Wien Pozíció Bécs térképén
é. sz. 48° 11′ 59″, k. h. 16° 21′ 50″48.199680555556, 16.36393055555648.199681°N 16.363931°EKoordináták: é. sz. 48° 11′ 59″, k. h. 16° 21′ 50″48.199680555556, 16.36393055555648.199681°N 16.363931°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Theater an der Wien témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A Theater an der Wien (neve magyarul a Wien folyó menti színház) egy színház Bécs hatodik kerületében. A színház jelenleg 1129 üllőhelyes és 50 állóhelyes.^[1]

1800. április 3-án Emanuel Schikaneder megkapta a színház építési engedélyét a császártól.^[2] Az épület tizenhárom hónapos építkezés után 1801. június 13-án nyílt meg a Wien folyó északi partján.^[3] A 19. század második felében és a 20. század elején operettszínház volt.

A színház 1939. június 1-jétől 1945. október 5-ig zárva volt. Bécset 1945-ben súlyos légitámadások érték, az Állami Operaház romba dőlt. Az újjáépítés alatt az opera a Theater an der Wien épületében működött. 1960-ban Bécs városa megszerezte a színházat a korábbi tulajdonosoktól, hogy fesztiválcsarnokként használhassa a Wiener Festwochen és a vendégszereplések számára. Az 1990-es években a színház új hírnevet szerzett a német nyelvű musicalpremierjei révén. A 2006-os Mozart-évvel elhagyták a kortárs fénymúzsák hagyományát, és a színház operák, különösen a bécsi klasszikus zene helyszíne lett.

• Fritz Klingenbeck (1962–1965)
• Rolf Kutschera (1965–1983)
• Peter Weck (1983–1992)
• Rudolf Klausnitzer (1992–2006)
• Roland Geyer (2006–)

• 1801 – Alexander; Franz Teyber
• 1803 – 2. szimfónia; Ludwig van Beethoven – első nyilvános előadás
• 1804 – Die Neger; Antonio Salieri
• 1805 – 3. szimfónia (Eroica) ; Ludwig van Beethoven – első nyilvános előadás
• 1805 – Fidelio (1. változat, Fidelio oder Die eheliche Liebe); Ludwig van Beethoven
• 1806 – Fidelio (2. változat, Leonore oder Der Triumph der ehelichen Liebe); Ludwig van Beethoven
• 1808 – 5. szimfónia; Ludwig van Beethoven – első nyilvános előadás
• 1808 – 6. szimfónia (Pastorale); Ludwig van Beethoven – első nyilvános előadás
• 1808 – Fantasie für Klavier, Chor und Orchester; Ludwig van Beethoven
• 1810 – Heilbronni Katica; Heinrich von Kleist
• 1811 – Der König und sein Stubenheizer; Wilhelm Vogel^[4]
• 1813 – Der vierjährige Posten; Carl Steinacker, Libretto: Carl Theodor Körner
• 1817 – Die Ahnfrau; Franz Grillparzer
• 1820 – Die Zauberharfe, Melodram mit Musik; Franz Schubert
• 1823 – Rosamunde, Fürstin von Cypern; Helmina von Chézy, zene: Franz Schubert
• 1844 – Der Zerrissene; Johann Nepomuk Nestroy
• 1846 – A fegyverkovács (Der Waffenschmied); Albert Lortzing
• 1859 – Ein Wiener Volkssänger; Johann Fürst, zene: Adolf Müller sen. (15. September 1859)^[5]
• 1860 – Das Pensionat; Franz von Suppé
• 1871 – Indigo und die 40 Räuber; Johann Strauss
• 1871 – Der Meineidbauer; Ludwig Anzengruber
• 1872 – Die Kreuzelschreiber; Ludwig Anzengruber
• 1874 – A denevér; Johann Strauss
• 1874 – Der G’wissenswurm; Ludwig Anzengruber
• 1875 – Cagliostro Bécsben; Johann Strauss
• 1876 – Joconde; Carl Zeller
• 1877 – Nanon; Richard Genée
• 1878 – Das verwunschene Schloss; Carl Millöcker
• 1879 – Gräfin Dubarry; Carl Millöcker
• 1879 – Madame Favart; Jacques Offenbach
• 1880 – Das Spitzentuch der Königin; Johann Strauss
• 1880 – Apajune, a vízitündér; Carl Millöcker
• 1881 – Der lustige Krieg; Johann Strauss
• 1882 – A koldusdiák; Carl Millöcker
• 1884 – Gasparone; Carl Millöcker
• 1885 – A cigánybáró; Johann Strauss
• 1887 – Bellmann; Franz von Suppé
• 1890 – Szegény Jonathán; Carl Millöcker
• 1891 – Der Vogelhändler; Carl Zeller
• 1894 – Der Obersteiger; Carl Zeller
• 1896 – General Gogo; Adolf Müller junior
• 1897 – Die Göttin der Vernunft; Johann Strauss (13. März 1897)
• 1902 – Bécsi asszonyok; Lehár Ferenc
• 1903 – Bruder Straubinger; Edmund Eysler
• 1903 – Der Lebemann; Alfred Grünfeld
• 1905 – A víg özvegy; Lehár Ferenc (30. Dezember 1905)
• 1908 – A csokoládékatona; Oscar Straus
• 1915 – Auf Befehl der Kaiserin; Bruno Granichstaedten
• 1916 – Sztambul rózsája; Leo Fall
• 1922 – Frasquita; Lehár Ferenc
• 1923 – Bacchusnacht; Bruno Granichstaedten
• 1923 – Kleopátra gyöngyei; Oscar Straus
• 1925 – Der Orlow; Bruno Granichstaedten
• 1926 – A cirkuszhercegnő; Kálmán Imre
• 1927 – Die gold’ne Meisterin; Edmund Eysler
• 1930 – Reklame!; Bruno Granichstaedten
• 1932 – Sissy; Fritz Kreisler
• 1934 – Der singende Traum; Richard Tauber
• 1934 – Die gelbe Lilie; Michael Krasznay-Krausz
• 1936 – Axel an der Himmelstür; Ralph Benatzky
• 1968 – La Mancha lovagja; Mitch Leigh, első német nyelvű bemutató
• 1972 – Helden, Helden; Udo Jürgens
• 1980 – Jesu Hochzeit; Gottfried von Einem és Lotte Ingrisch (18. Mai 1980)
• 1981 – Netzwerk; Friedrich Cerha (31. Mai 1981)
• 1983 – Macskák; Andrew Lloyd Webber, első német nyelvű bemutató (24. September 1983)
• 1988 – Az operaház fantomja; Andrew Lloyd Webber, első német nyelvű bemutató
• 1990 – Freudiana; Eric Woolfson (zene) és Brian Brolly
• 1992 – Elisabeth; Lévay Szilveszter és Michael Kunze
• 1995 – Die Wände; Adriana Hölszky és Thomas Körner
• 1999 – Mozart!; Sylvester Levay und Michael Kunze (12. Oktober 1999)
• 2001 – Jekyll & Hyde; Frank Wildhorn, (2001 bis 2003)
• 2006 – I hate Mozart!; Bernhard Lang és Michael Sturminger
• 2009 – Haydn bricht auf; Bernhard Lang és Kabinetttheater
• 2010 – Die Besessenen; Johannes Kalitzke
• 2010 – Il postino; Daniel Catán, első europai bemutató
• 2011 – Gogol, Opera; Lera Auerbach
• 2013 – A Harlot’s Progress; Iain Bell és Peter Ackroyd

• Ludwig von Alvensleben: Biographisches Taschenbuch deutscher Bühnen-Künstler und Künstlerinnen. Zweiter Jahrgang. Fischer, Leipzig 1837. – Volltext online.
• M(oritz) G(ottlieb) Saphir: Oeffentliche Privat-Vorstellung, zum Besten der Wohlthätigkeit, mit Beleuchtung, Dekorationen und Ausstattung. In: Der Humorist, Nr. 21/1846 (X. Jahrgang), 24. Jänner 1846, S. 81–84. (Online bei ANNO)sablon:ANNO/Wartung/hum.
• Friedrich Kaiser: Unter fünfzehn Theater-Direktoren. Bunte Bilder aus der Wiener Bühnenwelt. Waldheim, Wien 1870. – Volltext online.
• Raoul Biberhofer: 125 Jahre Theater an der Wien. 1801–1926. Eine Denkschrift mit einem Geleitwort; Hubert Marischka-Karczag. W. Karczag, Wien 1926, OBV.
• Anton Bauer: 150 Jahre Theater an der Wien. Amalthea-Verlag, Zürich/Wien (u. a.) 1952, OBV.
• Tadeusz Krzeszowiak: Theater an der Wien. Seine Technik und Geschichte 1801–2001. Böhlau, Wien (u.a) 2002, ISBN 3-205-77015-3.
• Meike Wagner: Theater und Öffentlichkeit im Vormärz. Berlin, München und Wien als Schauplätze bürgerlicher Medienpraxis. Akademie-Verlag, Berlin 2013, ISBN 978-3-05-005961-7.

• Offizielle Webpräsenz des Theaters an der Wien
• Vereinigte Bühnen Wien
• Angaben der Statistik Austria zum Fassungsraum des Theaters an der Wien

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Theater an der Wien című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.