Vörös és fekete (regény)
A Vörös és fekete (Le Rouge et le Noir) Marie-Henri Beyle, ismertebb álnevén Stendhal 19. századi francia író egyik legjelentősebb, 1830-ban kiadott regénye. A mű a realizmus korszakának első alkotásai közé tartozik. MűfajA mű egy karrierregény, mely a főszereplő társadalmi érvényesülését mutatja be, közben jelleme negatív irányba változik, így értékveszteség alakul ki. A lélektani regény középpontjában a főhős jelleme, lélekábrázolása áll. Romantikus vagy realista?A mű egyrészt romantikus, mert vannak eszmék, eszményi szereplők, váratlan fordulatok és az érzelmekre épít. Stendhal saját állítása szerint is romantikus. Másrészt realista, mert az igazságot keresi, megtörtént eseményt dolgoz fel, részletes lélekábrázolást, belső monológokat és tárgyilagos megfogalmazást tartalmaz. Az alcím értelmezéseA mű alcíme: Krónika 1830-ból. Stendhal ezzel azt a hatást kelti az olvasóban, hogy a történési és az olvasási idő azonos, ezáltal hitelessé, valószerűvé teszi a történetet, aktualizálja azt. 1830-ba helyezésével vizsgálja a múlthoz, Napóleonhoz való viszonyt is, valamint a 16. századdal is szembesít: akkor még voltak hősök. Ez valójában Stendhal romantikával való leszámolását is jelenti. A mottók szerepe„A regény tükör…” A realizmus mottója a valóság tükre (a realizmus a valóság bemutatása) Stendhal korában divatos volt a mottóhasználat. Egyrészt valóssá teszi a történetet, másrészt segít a megértésben, az írói szándék értelmezésében. SzínszimbolikaA vörös visszatérő motívum (keretes szerkezetben tér vissza: a verrières-i templom színe – ahova betér a regény elején és a végén is, amikor rálő De Rênalnéra –, ami előre jelzi Julien sorsát. A halál, a vér, az erőszak színe. A katonai karrier színe. A fekete a halál színe. Elrejt ez a szín: álca, védelem. Julien ruhájának színe. A lelkiismeretét jelképező szín. A papi pálya színe. A vörös és a fekete együtt a rulett (szerencsejáték) színeit adják: a karrierért folytatott harc szerencsejáték. A kék pedig a harmadik lehetőség Julien számára, a középút színe. Kék a lovasőrség színe, valamint kék volt a ruhája a márkinál néhány estén. Ilyenkor kilép a szerepéből. Mathilde szemszíne. A regény helyszínei és szereplőiVerrières:
Besançon:
Párizs:
A regény végeDe Rênalné levele minden addigit megváltoztat. Egy féltékeny nő bosszúja. Azt hiszi a lelkiismeretére hallgat, valójában a féltékenységre. Julien vágyai, álmai szertefoszlanak, csalódottságában leszámol a múlttal, és meg akarja ölni egykori szerelmét. A börtöncellában Julien tisztázza magában kapcsolatait. Mathilde már terhére van, idegesíti; ismerősei között összesen két embert talál, aki őt magát szerette: Fouquét és de Rênalnét - az elmúlás és a halálközelség tudatosítja benne a valódi értékeket: az igazi szerelmet, a visszahozhatatlan vergy-i, verrières-i napokat. Rájön, hogy de Rênalné mindennél fontosabb számára; Mathilde-nak pedig csak saját álmai és szeszélyei megvalósulását jelentette. A halál árnyékában becsületesebb lett, mint bármikor életében; mert nem zavarja többé a nagyravágyás. Már nyugodtan gondolkodhat: nem kell állandó készenlétben döntenie, cselekednie. Valójában „a börtönben lett szabad”. Magyarul
Filmfeldolgozások
JegyzetekForrások
További információk
|