A Zürichi főpályaudvar (németül Zürich Hauptbahnhof, vagy röviden Zürich HB) Svájc legnagyobb vasúti fejpályaudvaraZürich központjában. A pályaudvar teljes mértékben multimodális közlekedési csomópont, hiszen a zürichi városi közlekedés minden formájára az átszállási lehetőség a pályaudvar közvetlen közelében biztosított.
A pályaudvar a napi forgalmát tekintve a legnagyobb Európában. Központi elhelyezkedése miatt mind a belföldi, mind a nemzetközi vonatok áthaladnak itt. Hasonlóan néhány modern európai nagyvárosi pályaudvarhoz, kettő[1] szintje van: a felső szint főleg a nemzetközi és belföldi vonatokat szolgálja ki, míg az alsó szint S-Bahn szerelvényeket fogad. A pályaudvar naponta akár összesen több mint 2900 szerelvényt indít. Több vasúttársaság, köztük a Svájci Szövetségi Vasutak vonalai kapcsolódnak itt egymáshoz, egy részük Svájc legrégebbi vasútvonalai közé tartozik.
Története
A pályaudvar a Spanisch-Brötli-Bahn végállomásaként 1847. augusztus 9-én nyílt meg Bahnhof Zürich néven. Ezt a nevet 1893-ig viselte, amikor Zürich környező településeinek a városhoz csatolásával egyidőben átnevezték a mai nevére. Az elmúlt 160 évben a szerves fejlődés, és az időről időre fellépő helyhiány új és új vágányrendszerek kiépítését követelte. Ezt tükrözi a mára kialakult vágányszámozási rendszer is. A pályaudvart összesen 100 km-nél is hosszabb vágányhálózata, 799 darab kitérője, bonyolult jelzőrendszere és igen jelentős forgalma alapján méltán sorolhatjuk a világ legjelentősebb pályaudvarai közé.
Napjaink legnagyobb jelentőségű fejlesztése egy új vasúti alagút építése, aminek elkészültével a korábbi fejpályaudvar átmenő pályaudvarrá alakult. Így a legtöbb vonatnál elmarad az irányváltás, így csökken a menetidő.[2]