Zlamál Vilmos

Zlamál Vilmos
az 1860-as években
Született	1803. június 21. Morsitz, (Morvaország)
Elhunyt	1886. november 11. (83 évesen) Budapest
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	orvos, egyetemi tanár
Sírhelye	Fiumei úti sírkert (1886–1929, 13-as parcella, 1. sor, 63. sz..sír)[1] Fiumei úti sírkert (1929–, 34/2-es parcella, 2. sor, 4. sz. sír)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Zlamál Vilmos témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Zlamál Vilmos (Morsitz, (Morvaország), 1803. június 21. – Budapest, 1886. november 11.) állatorvos, egyetemi tanár, az MTA tagja, miniszteri osztálytanácsos.

Tanulmányait Kremsierben és Bécsben elvégezvén, mint orvos katonai szolgálatba lépett és 1831-ben Galíciában az oroszok által odaszorított lengyel csapatok sebesültjeit ápolta. 1833-ban Bécsbe küldték az állatorvosi tanfolyam elvégzésére, ahonnan két év múlva Temesvárra helyezték át. 1836-ban országos állatorvosi állásra írtak ki pályázatot és Lenhossék József dr. helytartósági tanácsos felszólította Zlamált, hogy vegyen részt a pályázaton. Zlamál, noha már ekkor Temesváron jelentékeny orvosi gyakorlata volt, pályázott a 600 forint fizetéssel járó szerény állásra és 1838-ban ki is nevezték országos állatorvosnak. Új állásában legelőször is az állategészségügyi rendeletek és utasítások kidolgozásához látott és különösen a marhavész okait, lényegét és terjedését kutatta. Eddig magyarul sem tudott, de csakhamar megtanult és 1841-ben már magyar nyelven tartotta előadásait az állatorvosi intézetben. 1843-ban egyetemi nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. 1851-ben az állatgyógyintézetet különválasztották az egyetemtől, ettől kezdve itt külön előadásokat tartott az intézet növendékei számára főleg a belgyógyászat- és járványtanból. 1864-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta. 1867-74-ben a földművelésügyi minisztériumban osztálytanácsosi ranggal mint szakreferens működött. 1881-ben vonult nyugalomba, amikor morvai előnévvel magyar nemességet kapott.

Cikkeit felsorolja Szinnyei Repertoriuma II. részt. I. köt. 1669-71. l.

• A keleti marhavész (százrétű aszály), több évi szigorú vizsgálatok és számos tapasztalatok után. Budapest, 1841.
• A lónak lábai (végtagjai) egészséges és kóros állapotukban, különös tekintettel a sántítás mindenféle nemeire s annak orvoslására. Budapest, 1849.
• Népszerű oktatás a marhavész elhárítására. Nagyvárad. 1850.
• Különös kór- és gyógytan a házi állatok belső betegségeiről, Budapest, 1853. (kőnyomat).
• A hasznos házi állatok járványos nyavalyái. Budapest, 1853. (kőnyomat).
• Állatgyógyászat, különös tekintettel az embereknél előforduló, az állatokéhoz hasonló betegségekre. Budapest, 1859.
• A keleti marhavész. Budapest, 1862.
• Barmászat, avagy a hasznos házi állatot betegségeinek megismerése és orvoslása, különös tekintettel a gazdasági állatok okszerű tenyésztésére. Budapest, 1861.
• A marhavész s annak oltása mint az egyedüli biztos szer a marhavész szelídítésére s végképpeni kiirtására. Budapest, 1863.
• Az állattenyésztés fontossága s jelenlegi állása Magyarországon. (Ért. a természettud. köréből I. 3.) Budapest. 1867.
• Részletes állatkór- s gyógytan, különös tekintettel a járványos kórokra s az állatorvosi rendészetre. Budapest, 1877.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

1. ↑ ^{a b} https://library.univet.hu/portre/sirok.pdf