|
Ä Az ä (umlautos a) betűt több latin betűs ábécét használó nyelv használja, többek közt a germán nyelvek közül a német, valamint a svéd, a finnugor nyelvek közül a finn, az észt, a szláv nyelvek közül pedig a szlovák. TörténeteAz ä a skandináv nyelvekben eredetileg æ-ként írták - amely latinos írásjel volt másutt is, ezt a formát máig megtartotta a norvég és a dán, valamint az izlandi és a feröeri nyelv. A svédben ez úgy változott, hogy az a fölé egy kis e-t írtak, ami az idők során két ponttá egyszerűsödött. Ez a felnémetben van így mintaként a barokk kor óta: az a fölé fraktúra e-t írtak, ami hasonlít két vesszőre. Semmi köze a görög-latin trémához (két pont), ha az antikvában így is jelölik ma. A középkorban az ö-t és az ä-t egyaránt e-nek írták. Erős igeragozásban az a umlautja ä, az o umlautja ö, az u umlautja ü, az e umlautja i (az utóbbit nyelvi laikusok nem veszik észre). Umlaut jelenség van még egyes főnevek tövének többesszáma esetében. A finn, az észt és más környékbeli nyelvek már ezt a kétpontos alakot vették át a hangrendszerükben megtalálható kétféle „e” hang megkülönböztetésére („e” – zárt hang, „ä” – nyílt hang). Önálló betű Az északi nyelvek az ä-t önálló betűként használják, nem az a variánsaként, ezt bizonyítja, hogy ezek a nyelvek az a-tól elkülönítve, az ábécéik végére sorolják be az ä-t (illetve eredetijét, az æ-t). Umlautos aA német nyelvben – a skandináv nyelvekkel ellentétben – nem önálló betűként tekintenek az ä-re, hanem csak az a egy változatára, amely bizonyos nyelvtani okokból alakult ki. Éppen ezért a német ábécében az ä-t az a betűvel együtt rendezik ábécébe, mégpedig az ae helyére. Ahol az ä használatára nincs mód, rendszeresen ae kapcsolattal helyettesítik. Az azeriben az ä-t használják az ə írására, ahol ez utóbbi tipográfiai okokból nem lehetséges. Használata egyes nyelvekben
KódolásaiAz ä-t a számítástechnikában a következőképpen lehet kódolni:
|
