Æthelwulf, más írásmóddal Athelwulf,[4]Ethelwolf (806[5] – 858. január 13.[2][3]) angolszász király, 839-től Wessex uralkodója;[6] egyesítette Wessex királyságát Merciával,[6] így ellen tudott állni a dán vikingek támadásainak,[6] bár édesapjához mérve gyenge uralkodó volt.[7]
A nagy angolszász király, Ecgberht fiaként született.[6] Kezdetben az egyházi pályára volt szánva, papos gondolkodású és békés hajlandóságú volt[8] Fiatalon Kentben mint alkirály uralkodott[1] de winchester püspöke is ő volt.[1] Négy évvel azután került a trónra, hogy a dánok megindították támadásaikat az angol partok ellen.[6] Eleinte sikertelenül harcolt ellenük[4] (839[4]), 851-ben azonban fényes győzelmet aratott fiával, Athelstannal együtt[9] a népes dán sereg felett egy Aclea (vagy Okely[4]) nevű helyen, Surreyben[1][6][10] és egy tengeri csatában is győzelmet aratott felettük.[1] Ezután hozzáadta leányát a merciai királyhoz, Burgredhez[6] (853[6]). Az egyházhoz hűen uralkodott[4] és ő küldött először péterfilléreket Rómába a pápának.[4]853-ban fiát Rómába küldte,[9] hogy ott maga IV. Leó pápa koronázza meg és kenje fel.[7][9]856-ban maga is római zarándokútra ment.[6][9] Itt nagyon megnyerte a rómaiak szeretetét azzal, hogy gazdag alapítványokat tett a város templomai számára.[9] Útban hazafelé[9]856-ban feleségül vette Kopasz Károly nyugati frank király leányát,[6] Judithot[7] (aki második asszonya lett), akit azután minden angolszász szokás ellenére királynévá koronázott.[9] Ezzel azonban felkeltette első házasságából való fiai haragját úgy,[9] hogy fiainak egyike, Æthelbald, Kent, Essex és Sussex alkirálya[9] nyíltan fellázadt ellene,[1] riválisai pedig megfosztották a tróntól.[6] Kentben és több más keleti tartományban viszont haláláig uralkodhatott.[6] Halála után legidősebb fia, Æthelbald örökölte királyságát.
Gyermekei
Æthelwulf első házasságát 830-ban[2] vagy 833-ban[2] Osburgával[1][3] (810 k. – 852 márciusa), Hampshire-i Oslac leányával[1] kötötte. Házasságukból öt gyermek született:
↑ abcdefghijklUralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 19. oldal
↑ abcPetr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, ISBN 963-645-053-6, ill. ISBN 963-203-017-6, 60. oldal
↑Tolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7765-03-4, 419. oldal
↑ abcdefghiTolnai Világtörténelme, Középkor I., 420. oldal
