Edgar koronázásának emléktáblája a bathi apátsági templom oldalán
Békés Edgar, óangol alakjában Eadgar, (943 – 975. július 8.), Anglia királya 959 és 975 között.
I. Edmund fiatalabb fia volt. A Békés jelzőt használják neve előtt, de a valóságban bátyjánál, Eadwignél keményebben vezette az országot. Tőle már életében, 958-ban megszerezte Northumbriát és Merciát. Hivatalosan Eadwig halála után, 959-ben lett Anglia királya. Ő nevezte ki Dunstant Canterbury érsekévé, aki később életvitele miatt megtagadta a koronázást. Ez egy diszkrét jelzés a népszerűsített történelemben arra, hogy Edgar szeretője, Wulfthryth, wiltoni apáca 961-ben lánygyermeket szült neki. Dunstan végig a király tanácsnoka volt.
Edgar uralkodása az angolszász királyság egyik legbékésebb időszaka volt, s ekkor élte a szász királyság fénykorát. Bár már előtte is több királyt hívnak Anglia megalapítójának, mégis az ő időszaka alatt vált egységes egésszé a terület. Edgar uralkodásának a végére kevés esélye volt már csak annak, hogy az országrészek ismét visszavonuljanak, s külön életet éljenek, mint Edwy uralkodásának a végén.
Uralkodását gyakran összekapcsolják a Szerzetesi Reformmozgalommal, amit Dunstan, Aethelwold és Oswald idején érte el csúcspontját. A mozgalom méretéről és fontosságáról az akadémikusok még mindig vitatkoznak.
Edgart 973-ban Bath-ban koronázták meg. Ez nem az eddig megszokott beiktatás volt, hanem birodalmi ceremónia, aminek megszervezése rengeteg időbe és diplomáciai megbeszélésbe került. A koronázás menetét Dunstan dolgozta ki, s a mai napig hasonlóképpen történik a brit uralkodók koronázása. A szimbolikus koronázás egy fontos lépés volt. Nem sokkal a koronázás után Chesterben Britannia hat királya és a skót király is tiszteltét tette nála. Kifejezték, hogy szeretnének Edgar hűbéresei lenni. Edgar halálától a normann hódításig nem egyszerű öröklés szerint váltották egymást a királyok. Edgar 975. július 8-ánWinchesterben halt meg 31 éves korában, s Glastonburyben temették el. Edgar halála az angolszász Anglia végét is jelenti, mert a 11. században ezen a területen három ország, 2 dán és egy viking volt.
[...] Edgár (959–75.), [...] a hatalomra törekvő nagyurak kedve szerint való ember volt. Az uralkodás gondjaival egyáltalán nem törődött, azokat rábízta a canterbury érsekké tett Dunstanra, ő maga pedig csak a tivornyázásra gondolt. De Edgár minden kicsapongása ellenére is vitéz uralkodó volt, aki hajóival távol tudta tartani a dánokat országától s az Írországban megtelepedett Dánokat is meghódította. Alatta olyan hatalmassá vált az angolszász birodalom, hogy amikor egyszer Edgár király tengeri utat tett országa körül és azután felhajózott a Dee folyón, a hajó evezőit nyolc alkirálya huzta, mig ő maga a kormányt igazgatta. Ezt a büszke cimet viselte: «Az angolszászok királya és uralkodója a szigeteknek, meg a tenger királyainak.»
↑Tolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7765-03-4, 422. oldal
.svg)
