A leghosszabb nap

A leghosszabb nap (The Longest Day)
1962-es amerikai film
Rendező	Ken Annakin Bernhard Wicki Darryl F. Zanuck Gerd Oswald
Producer	Darryl F. Zanuck
Alapmű	The Longest Day
Műfaj	háborús film történelmi film irodalmi adaptáció filmdráma akciófilm
Forgatókönyvíró	Romain Gary Cornelius Ryan James Jones David Pursall Noël Coward Jack Seddon
Főszerepben	John Wayne Henry Fonda Robert Mitchum Sean Connery Eddie Albert Curd Jürgens Richard Todd Richard Burton Peter Lawford Rod Steiger Irina Demick Gert Fröbe Edmond O'Brien Kenneth More
Zene	Maurice Jarre
Operatőr	Jean Bourgoin Walter Wottitz
Vágó	Samuel E. Beetley
Díszlettervező	Ted Haworth
Gyártás
Gyártó	20th Century Studios
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Nyelv	angol francia német
Forgatási helyszín	Studios de Boulogne Ecquevilly
Játékidő	180 perc
Költségvetés	10 000 000 $
Forgalmazás
Forgalmazó	20th Century Studios Netflix
Bemutató	1962. szeptember 25. (Franciaország)[1]
Korhatár	II. kategória (F/2305/J)
Bevétel	50 000 000 $ (világszerte) 39 100 000 $ (Amerikai Egyesült Államok)
További információk
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz A leghosszabb nap témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A leghosszabb nap (eredeti cím: The Longest Day) 1962-ben bemutatott amerikai háborús filmdráma, amely az 1944. június 6-ai normandiai partraszállásról szól. A forgatókönyv Cornelius Ryan(wd) 1959-ben megjelent azonos című regénye alapján készült. Az élőszereplős játékfilm rendezői Ken Annakin, Andrew Marton és Bernhard Wicki, producere Darryl F. Zanuck. A forgatókönyvet Romain Gary, James Jones, David Pursall, Cornelius Ryan és Jack Seddon írta, a zenéjét Maurice Jarre szerezte. A mozifilm Darryl F. Zanuck Productions gyártásában készült és a 20th Century Fox forgalmazásában jelent meg.

Amerikában 1962. szeptember 25-én mutatták be a mozikban. Magyarországon viszonylag kevés késéssel feliratos változatban vetítették a mozikban. Az első magyar változatot 1990. június 19-én az MTV1-en, a második magyar változatot 2001. június 5-én az RTL Klub-on vetítették le a televízióban.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A helyzet a nyugati fronton pattanásig feszült. A szövetségesek már felkészültek a partraszállásra: mindenki tudja, mi a feladata, a csapatok aprólékos, minden részletre kiterjedő kiképzésen vettek részt, vannak olyan egységek is, amelyek már behajóztak, és tudják, hogy a célállomás Normandia. Az ejtőernyősök is készen állnak arra, hogy miután ledobják őket a szárazföld belsejében, elfoglalják a stratégiailag fontos városokat. Ám az időjárás egyre rosszabbra fordul. A csatorna túlpartján a németek is tudnak a készülő akcióról, de úgy hiszik, hogy Calais környékére várják a brit–amerikai támadást. Ráadásul bíznak abban, hogy a viharos időjárás az ő kezükre játszik és a szövetségesek elhalasztják a támadást. Eisenhower tábornok azonban kiadja az indulási parancsot.

A forgatókönyvet Ryan saját regényéből írta, a mű adaptálásában Romain Gary, James Jones, David Pursall és Jack Seddon működött közre. Ken Annakin rendezte a film brit részét, Andrew Marton az amerikai részt, Gerd Oswald, Bernhard Wicki a német részeket és Darryl F. Zanuck is rendezett jeleneteket a filmben, de ő a stáblistán nincs feltüntetve. Számos katonai tanácsadó járult hozzá a film hitelességéhez.

A filmhez botrány is fűződött: Az Amerikai Egyesült Államokban egy fekete polgárjogi szervezet panaszt emelt a hollywoodi faji megkülönböztetés ellen: a filmben ugyanis, amely egy fontos háborús esemény hiteles bemutatásának tekinthető, az együtt harcoló 1500 katona között egyetlen fekete bőrű katona sem látható. A tiltakozás eredményeképp augusztus 20-án a NAACP megegyezett a nagy filmstúdiókkal a fekete szereplők kötelező arányáról.

• A film Oscar-díjat nyert a legjobb operatőr és legjobb vizuális effekt kategóriákban, és jelölve volt a legjobb látványtervező, legjobb vágás és legjobb film kategóriákban.
• Golden Globe-díjat nyert a legjobb operatőr (fekete-fehér film) kategóriában

• Kaffeekanne őrmester neve német eredetű, a mindig nála lévő „kávéskannát” jelenti.
• Elterjedt tévhit, hogy Lovat saját dudása, Bill Millin önmagát alakította a filmben, de valójában Leslie de Laspee játszotta el a szerepet, aki akkor I. Erzsébet királynő első skót dudása volt. Lord Lovat nem vette figyelembe a dudásokra kiadott általános tiltó rendelkezést, és magával vitte Millint a csatába. Millin Normandiában csak azért menekült meg a német mesterlövészek puskája elől, mert azok azt hitték róla, hogy bolond.
• Sainte-Mère-Église község lakosai egy, a templomtoronyból csüngő ejtőernyőn lógó bábuval emlékeztek meg a 82. légideszant-egység Steel közlegényéről (Red Buttons játszotta), aki véletlenül ott „ért földet”.
• Richard Todd, aki annak a brit légideszant-egységnek a parancsnokát játssza, amely a Pegasus-hídnál ér földet, a partraszállás napján részt vett a híd elleni valódi támadásban is.
• Curd Jürgens, Blumentritt német tábornok megformálója, aki felettesei hozzá nem értését figurázza ki, fiatalkorában a nácik internálták, de hamarosan megszökött.
• A James Bondot alakító Sean Connery is szerepelt a filmben, valamint két további James Bond-hős is látható: Curd Jürgens játszotta Stromberget, az őrült iparmágnást A kém, aki szeretett engem című filmben, míg Gert Fröbe a Goldfingerben alakította a negatív címszereplőt.
• Egy másik mellékszereplő, az egyik pilótát játszó Donald Houston, aki Burtonnel beszélget a filmben, a brit légierő pilótája pilótája volt a második világháborúban.

A Wikimédia Commons tartalmaz A leghosszabb nap témájú médiaállományokat.

• A leghosszabb nap a PORT.hu-n (magyarul)
• A leghosszabb nap az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• A leghosszabb nap az Internet Movie Database-ben (angolul)
• A leghosszabb nap a Rotten Tomatoeson (angolul)
• A leghosszabb nap a Box Office Mojón (angolul)

Ez a filmművészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!