Első csapatuk 1894-ben állt fel. Hazai létesítményük az 54 ezer fő befogadóképességű Autzen Stadion.
Története
Kezdetek
Az 1894-es csapatAz 1916-os csapat
A csapat első mérkőzését 1894. március 24-én játszotta, amikor Cal Young vezetőedző alatt legyőzték az Albanyi Főiskola csapatát.[4][5][6] Young az első mérkőzést követően távozott, utódja a szezon hátralévő részére J. A. Young lett. Az első szezont további egy vereséggel és két döntetlennel, a másodikat Percy Benson alatt négy győzelemmel és vereség nélkül zárták.[6] Első államon kívüli meccsüket 1899-ben játszották a California Golden Bears ellen, majd 1910-ben 115–0-ra legyőzték a Puget Sound-i Egyetem csapatát.[7]
A huszadik század elején tizenkilenc szezon alatt tizenhat edzőjük volt,[5] míg az 1906-os szezont 5–0–1-gyel záró Hugo Bezdek 1913-ban visszatért az Arkansasi Egyetemről és 1917-ig maaradt a csapat vezetőedzője. Bezdek a Pittsburgh Pirates toborzója is volt. Az 1916-os szezonban hét győzelmük és egy döntetlenjük volt; a szezon első mérkőzésén nyertek a Willamette Bearcats ellen, majd a Washington Huskies ellen döntetlent játszottak. Két mérkőzésen a szabályoknak nem megfelelő játékosokat küldtek pályára, ezért a Huskies lett a konferenciabajnok,[8][9] viszont kijutottak az 1917-es Rose Bowlra, mivel Eugene-ből olcsóbb volt Los Angelesbe utazni, mint Seattle-ből.[10] Első bowlgyőzelmükön 14–0-ra nyertek az addig veretlen Penn Quakers ellen.[7] 1918-ban Bezdek a Pittsburgh Pirates vezérigazgatója lett, utódja Charles A. Huntington, az 1917-es bowl egyik legjobbja.
Sportlétesítményük 1967-ig a Hayward Sportpálya lett. 1919-ben a Huskiesszal döntetlent játszottak, majd a holtverseny miatt rendezett mérkőzést 24–13-ra megnyerték. Az 1920-as Rose Bowlon a Harvard Crimson ellen 7–6-ra kikaptak,[5][11] és legközelebb csak az 1948-as Cotton Bowlra jutottak ki.[5][11] Az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején a keleti edzők nyugatra csábításával próbáltak országosan elismert csapatot felállítani. 1926-ban John „Cap” McEwan (Army Black Knights), 1930-ban pedig Clarence „Doc” Spears (Minnesota Golden Gophers) lett a vezetőedző; mindketten közepes sikereket értek el. McEwan a szerződésével kapcsolatos vita miatt távozott,[12] az öt évre szerződött Spears pedig két szezon után visszatért Wisconsinbe.[13] 1932-ben Prince G. „Prink” Callison lett a vezetőedző, aki alatt a csapat 1933-ban 9–1-es eredménnyel a konferencia társbajnoka lett, mindössze a USC Trojans ellen kaptak ki (2001-ig ez volt a legjobb eredmény).[14] 1937-ben Callison visszavonult, utódja az arizonai Gerald „Tex” Oliver lett. Oliver a második világháború tengerésztisztje lett, ezért 1942-ben helyét ideiglenesen John A. Warren vette át. A szezon 2–6-os eredményét követően a háború idejére a mérkőzéseket felfüggesztették.[5] Oliver a háború után visszatért, első szezonjában a csapat 23–28–3-as eredményt ért el. A Texas Longhorns ellen a Pearl Harbor elleni japán támadás előtti napon 71–7-re vesztettek; ez a legtöbb pont és a második legmagasabb különbség, amivel oregoni csapat kikapott. 1945-ben kétszer vesztettek az Oregon State Beavers ellen,[6] majd 1946-ban Oliver a vezetőség irányából érkező támogatás hiánya miatt lemondott.[15]
Utódja a nevadai Jim Aiken lett, aki a háborús veteránokból (például Brad Ecklund, Jake LeichtésNorm Van Brocklin) felállított csapattal azonnal sikereket ért el.[16] Első szezonja végén 9–1-gyel a California Golden Bearsszel döntetlenre álltak; titkos szavazást követően az utóbbi csapatot küldték az 1949-es Rose Bowlra.[17] A konferencia szokásaitól eltérően a Ducks játszhatott a Cotton Bowlon. Aiken a fiatalabb játékosokkal nem volt sikeres, 1950-ben 1–9-es eredményükkel az egyik legrosszabb csapat voltak.[14] Aiken szabályszegési vádak miatt 1951 elején lemondott.[18]
Len Casanova-éra
Az Oregon Ducks minden mai sikerét Len Casanovának köszönhetjük. Több mint ötven éven át ő volt a csapat pillére, ereje és inspirációja.
1957-ben a Beaversszel döntetlenre álltak, de a konferencia ismétlést tiltó szabályai miatt ők jutottak ki az 1958-as Rose Bowlra, ahol az Ohio State Buckeyesszal szemben 10–7-re kikaptak.[20][22] Braven Dyer, a Los Angeles Times újságírója szerint morálisan a Ducks nyert, és „a nap végére nem sok szurkoló ismerte el, hogy a jobb csapat győzött”. Vincent X. Flaherty, a San Francisco Examiner munkatársa szerint Casanova alatt a csapat „látványos finomsággal” játszott.[21]
Casanova utódja 1967-ben, a csapat Autzen Stadionba költözésének idején Jerry Frei támadóedző lett.[5][22][23] Ugyan edzősége alatt a csapat vereséggel zárt, több játékosát is beválogatták a Pro Football Hall of Fame-be.[24] 1970-ben 41–40-re legyőzték a UCLA Bruinst,[25] 1971-ben pedig kikaptak az Oregon State Beaverstől, ekkor többen követelték a társedzők cseréjét.[26] Frei 1972. január 19-én az egyetem szponzoraival és főleg Norv Ritchey atlétikai igazgatóval való nézeteltérései miatt lemondott.[23][24] Ezt követően a The Register-Guardban számos Freit támogató olvasói levelet közöltek.[23]
Dick Enright-éra
Frei utódját keresve több más vezetőedző neve is felmerült, végül Dick Enright támadóedzőt választották. Ő volt a legkevésbé tapasztalt jelölt; 1970-ig középiskolai edző volt,[27] és képtelen volt a csapatfegyelem kialakítására. Ismertté vált, ahogy Dan Foutsból quarterbacket akart nevelni.[28] Miután a médiában panaszkodott a szerinte nem megfelelő körülményekről,[29] az 1973-as szezont követően kirúgták.
Don Read-éra
Enright utódja Don Read hátvédedző lett.[26] Vezetőedzőként képtelen volt versenyképes csapatot felállítani, és három év alatt egymásután tizennégyszer kaptak ki az Oregon State Beavers ellen, 1974-ben pedig a Washington Huskies ellen 66–0-s vereséget szenvedtek.[30] Az 1975-ös mérkőzést követően William Boyd rektor azt nyilatkozta, hogy „inkább elviselné, hogy köztéren megbotozzák, minthogy még egy ilyen mérkőzést végig kelljen ülnie”.[31] Readet az 1976-os szezont követően, egy évvel szerződése lejárta előtt elbocsátották. Pályafutása alatt a csapat csak egyszer, 1976-ban nyert, konferenciaeredményük 3–18 volt.[5][6][32]
John Caine atlétikai igazgató szerint a kirúgás pénzügyi döntés volt, ugyanis a csapat gyenge játéka miatt a jegyeladások nem növekedtek, az adományok pedig elakadtak. Úgy döntöttek, hogy a korábbi hagyományokkal ellentétben nem az egyetemi személyzet tagjai közül választanak edzőt, hanem külsőst vesznek fel.[33] Azt is nyilatkozta, hogy más egyetemeken az amerikaifutball-csapat finanszírozza a többi sportot, azonban az Oregoni Egyetemen ez fordítva van.[34]
Rich Brooks-éra
Caine azt mondta, nem engedhetik meg maguknak, hogy az új edzőnek évi 35 ezer dollárnál magasabb fizetést adjanak, de százezer dollárt elkülönítettek a toborzásra.[35] Két hét alatt találtak új edzőt; miután Bill Walsh és Jim Mora visszautasították az ajánlatot, a UCLA Bruins társedzőjét, Rich Brookst vették fel.[36]
Brooks első hat évéből négyben kétszer nyertek.[5][14][37] 1980-ban a források és a telefon-előfizetések nem megfelelő felhasználását érintő vádak, valamint a játékosok elleni szexuális erőszakkal kapcsolatos eljárások miatt Brooks benyújtotta a lemondását, amit a rektor elutasított.[38] A vádak miatt a csapatot 1980-ban a konferencia,[39] 1982-ben pedig az NCAA is felfüggesztette.[40] Több középszerű mérkőzés (köztük a Toliet Bowl néven elhíresült döntetlen)[41] után 1989-ben 8–4-es eredményt értek el, ezzel kijutottak az 1989-es Independence Bowlra.[11]
Utolsó évében a csapat 9–3-as eredménnyel konferenciabajnok lett, és kijutott a Rose Bowlra.[6] A szezon legjelentősebb eseménye a Washington Huskies elleni[42] mérkőzés „The Pick” pillanata volt, amikor Kenny Wheaton touchdownjával megnyerték a játékot. A jelenetet minden mérkőzés előtt lejátsszák.[43] Az 1995-ös Rose Bowlon a Penn State Nittany Lions ellen 38–20-ra kikaptak.[6]
1994-ben[6] Brooks bejelentette, hogy a St. Louis Rams vezetőedzője lesz.[44] Ugyan edzősége alatt Len Casanovánál alacsonyabb arányban szerzett a csapat győzelmet, 91 nyertes mérkőzése a legmagasabb szám.[45] Az Autzen Stadion pályája az ő nevét viseli.[46]
Mike Bellotti-éra
Brooks 1995-ös távozását követően utódja Mike Bellotti támadóedző lett,[47] aki szinte azonnal sikereket ért el; a korábban jónak tekintett szezonokat már csak középszerűként tartották számon.[46] Első szezonjában a csapat 9–3-as eredménnyel zárt és kijutott a Cotton Bowl Classicre.[48] 14 szezonja alatt a Ducks 12 bowlmérkőzésen vett részt, és csak egyszer, 2004-ben kapott ki.[11]
2001-ben Joey Harrington quarterback, a Heisman-trófea jelöltje[52][53] volt a csapat legjobb játékosa;[54][55] a mérkőzések többségén csak egy pont volt a különbség, ezért Harringtont „Captain Comebacknek” becézték.[48] Egyetlen vereségüket a Stanford Cardinal ellen szenvedték el.[56]
A 2001-es szezon végi rangsorok miatt a Ducks nem vehetett részt az országos bajnokságon.[57] A különféle rangsorok eltérése miatt a Bowl Championship Series algoritmusát módosították; eszerint a Ducks részt vehetett volna a 2001-es bajnokságon.[58] Ehelyett a 2002-es Fiesta Bowlon vehettek részt, ahol a Colorado Buffaloest 38–16-ra legyőzték.[59] A Ducks az Associated Press és a Coaches Poll rangsoraiban a második helyre került.[60] A 2001-es szezont követően Jeff Tedford támadóedző utódja Andy Ludwig lett.[61] A 2003-as szezon legjelentősebb eseménye a Michigan Wolverines elleni győzelem volt.[62]
A rossz 2004-es szezont követően Ludwig távozott,[63] utódja a BYU Cougars elbocsátott vezetőedzője, Gary Crowton lett.[64] A 2005-ös szezonban jelentősen javultak, eredményük 10–1 volt.[48][65] A 2006-os Las Vegas Bowlon a BYU Cougars ellen 8–38-as vereséget szenvedtek.[66]
Crowton a 2006-os szezont követően felmondott,[67] utódja 2007 februárjában Chip Kelly lett.[68] 2007-ben a csapat eredménye 8–1 volt, a Sun Bowlon a South Florida Bullst 56–21-re legyőzték.[69] Az időszak legjobb tackle-je Geoff Schwartz volt.[70]
A 2008-as szezonban Kelly támadótaktikájának vezetője Jeremiah Masoli volt, aki a nyitómérkőzésen lesérült Justin Ropert cserélte; a Huskies elleni mérkőzést 44–10-re megnyerték.[71] Az Oregon State Beavers elleni 2008-as győzelemmel[72] kijutottak a Holiday Bowlra,[73] ahol az Oklahoma State Cowboyst legyőzve a tíz legjobb csapat közé kerültek.[74][75] 2009 márciusában Bellotti a Ducks atlétikai igazgatója, a csapat vezetőedzője pedig Chip Kelly lett.[76] Bellotti pályafutását 116 győzelemmel és 67,8%-os győzelmi aránnyal zárta.[11]
Chip Kelly első mérkőzésén a csapat a Boise State Broncos ellen 11 ponttal kikapott. Az ESPN élőben közvetítette, ahogy LeGarrette Blount running back Byron Houtot annak provokációjára válaszul pofon üti.[77] Ezt követően először csak pár pontos győzelmeik voltak,[78] majd az egyik konferenciaszezonbeli játékon a California Golden Bears ellen 42–3-ra nyertek.[79] A 2010-es Rose Bowlon kikaptak az Ohio State Buckeyes ellen.[48] LaMichael James bűnösnek vallotta magát exbarátnője zaklatásában, és a 2010-es szezon első mérkőzésére,[80]Jeremiah Masolit viszont a teljes szezonra felfüggesztették, mert többször lopott a diákszövetségi épületekből.[81] Június 7-én tárgyalásra idézték marihuánabirtoklás, lejárt jogosítvánnyal vezetés és egy STOP-tábla figyelmen kívül hagyásáért. Chip Kelly válaszul kirúgta.[82]
2010. október 7-én a csapat történetében először az Associated Press és a Coaches Poll rangsorában is első helyre került.[83] 9–0-s konferenciaeredményükkel ők voltak a konferencia egyetlen csapata, amely minden ellenfelét legyőzte.[84] 2011-ben a Bowl Championship Series bajnokságán kikaptak az Arizona Wildcats ellen.[85] LaMichael James a legjobb egyetemi running backként megkapta a Doak Walker-díjat,[86] a Paul Hornung-díjat, valamint az All-America elismerést is.[87]
2011-ben a Pac-12 új North divízióját megnyerték, és a konferenciabajnokság nyitómérkőzésén legyőzték a UCLA Bruinst.[88] 1959 óta ők a második csapat, amely megnyerte minden Pac-12-beli mérkőzését.[89] LaMichael James a konferencia labdabirtoklási toplistájának élére került. Jackson Rice puntert jelölték a Ray Guy-díjra.[90] A Rose Bowl 2012. január 2-ai mérkőzésén 45–38-cal legyőzték a Wisconsin Badgerst.[91]
2012. november 12-én újra az AP rangsorának élére kerültek;[92] később kikaptak a Stanford Cardinal ellen.[93] A 2013-as Fiesta Bowlon 35–17-re nyertek a Kansas State Wildcats ellen,[94] ezzel ők lettek az egyetlen csapat, amely négy Bowl Championship Series-mérkőzésen is részt vett.[95]Kenjon Barner running backet jelölték a Doak Walker-díjra és megkapta az All-America elismerést.[96] A 2012-es szezon végén Chip Kelly több egyetemről is kapott ajánlatot, amelyeket először visszautasított, de néhány hét múlva a Philadelphia Eagles vezetőedzője lett.[97]
Mark Helfrich-éra
Marcus Mariota a USC Trojans elleni mérkőzésen
Kelly lemondása után utódja Mark Helfrich támadókoordinátor lett.[98] A Kelly alatti toborzási módszerekért a csapat három év NCAA-eltiltást kapott, az ösztöndíjakat pedig csökkentették.[99]
2013-ban, Helfrich első szezonjában Marcus Mariotát jelölték a Helfrich-trófeára. Három héten belül kétszer is kikaptak, majd 36–35-re nyertek az Oregon State Beavers ellen, így kijutottak a 2013-as Alamo Bowlra, ahol 30–7-re legyőzték a Texas Longhornst.[100] 2014-ben eredményük 8–1 volt. Marcus Mariota elnyerte az All-America elismerést, a Maxwell-, Davey O’Brien- és Walter Camp-díjakat, valamint a Heisman-trófeát is;[101] utóbbit a díj történetében a valaha volt második legnagyobb pontaránnyal.[102] A 2015-ös Rose Bowlon 59–20-ra legyőzték a Florida State Seminolest.[103] A College Football Playoff bajnokságán 42–20-ra kikaptak az Ohio State Buckeyestól; a 2014-es szezont 13–2-es eredménnyel zárták, az AP rangsorában a második helyre kerültek.[104]
A 2015-ös előszezon minden rangsorában az első tízben voltak.[105] Marcus Mariota NFL-be lépését követően a csapat quarterbackje a Kelet-washingtoni Egyetemről átiratkozó Vernon Adams lett,[106] aki az első – a korábbi csapata ellen játszott – mérkőzésen megsérült,[107] és a következő öt mérkőzésen nem vett részt vagy rosszul játszott. A 2016-os Alamo Bowlon Adams sérülése miatt végül 47–41-re kikaptak a TCU Horned Frogs ellen.[108] A 2015-ös szezonban játékonként átlagosan 37,5 ponttal kaptak ki; ez a csapat történetének legrosszabb eredménye.[109]
A szezont követően Don Pellum védőkoordinátor újra pozíciós edző lett, 2016. január 16-án utódja Brady Hoke korábbi vezetőedző lett.[110] A 2016-os szezonban a csapat több vereséget is szenvedett (például a Washington Huskies ellen 70–21-gyel),[111] ezért november 29-én Helfrichet kirúgták.[112]
Willie Tagart-éra
Helfrich elbocsátását követően 2016. december 7-én utódja Willie Tagart, a South Florida Bulls vezetőedzője lett.[113] 2017. január 17-én Irele Oderinde erőnléti edzőt egy hónapra felfüggesztették, mert az edzéseken három játékos megsérült.[114] 2017. január 23-án bejelentették, hogy ittas vezetés miatt David Reaves támadóedzőt kevesebb mint egy héttel felvétele után kirúgják.[115] Taggart 2017. december 5-én bejelentette távozását.[116]
Mario Cristobal-éra
2017. december 8-án Mario Cristobal lett a csapat vezetőedzője;[117] 2018. február 20-án Alex Mirabalt nevezte ki támadóedzőnek.[118] A 2018-as szezon előtt játszottak volna a Texas A&M Aggiesszel, de utóbbi csapat a meghívásból kihátrált.[119] Cristobal első szezonját három győzelemmel kezdték,[120] 2018. szeptember 18-án pedig az Associated Press legjobb 25[121] és a Coaches Poll legjobb 19 csapata közé kerültek.[122] Szeptember 22-én kikaptak a Stanford Cardinaltől, három héttel később viszont legyőzték a Washington Huskiest. A 2018-as Redbox Bowlon 7–6-ra nyertek a Michigan State Spartans ellen.
A 2019-es szezon elején az Advocare Classicen az Auburn Tigerstől 27–21-re kikaptak, de végül megnyerték a bajnokságot és kijutottak a 2020-as Rose Bowlra. A 2020-as szezon a Covid19-pandémia miatt lerövidült, 2021-ben viszont kijutottak a Fiesta Bowlra. 2021. december 6-án Cristobal bejelentette távozását,[123] ezzel egyidőben Joe Moorhead támadóedző is felmondott.[124]
2011-ben a Pacific-10 tizenkét tagra bővült, így a konferenciát Pac-12-re nevezték át. A Pac-12 Football Championship Game mérkőzésein 2021-ig az egyes divíziók nyertesei játszottak, majd 2022-ben bejelentették a divíziók felszámolását. A North divízió 2020-as bajnokságáról a Washington Huskies a túl kevés játékosa miatt visszalépett, így azt a második Ducks nyerte.
Marcus Mariota volt a Ducks első játékosa, aki megkapta a Heisman-trófeát; a lehetséges pontok 90,92%-át (a valaha volt második legmagasabbat) kapta.[130] Mariota visszautasította a médiakampányt;[131] ezzel szemben Joey Harrington jelölésekor az egyetem a Times Square-en negyedmillió dollárért vásárolt plakáthelyet.[132]
*John McKay 1947 és 1949 között a Ducks halfbackje, majd 1950 és 1958 között társedzője volt. A dicsőségcsarnokba a USC Trojans edzőjeként (1960–1975, négy nemzeti és kilenc konferenciabajnokság 16 szezon alatt) került be.
Évente több szervezet is közzéteszi a szerinte ideális csapatot. Az NCAA öt ilyen listát (Associated Press, American Football Coaches Association, Football Writers Association of America, The Sporting News és Walter Camp Football Foundation) ismer el.
2023-ig negyven Ducks-játékos került fel valamely listára (tizenegyen mindegyikre).[135]
Eredmények
Veretlen szezonok
Év
Edző
Eredmény
Szezon
Összesített
1895
Percy Benson
4–0
4–0
1906
Hugo Bezdek
5–0–1
5–0–1
1916
6–0–1
7–0–1
Bowl
Az alábbi listán a csapat 2010 óta játszott bowlmérkőzései szerepelnek.
2004 és 2016 között tizenegy egymást követő mérkőzésen játszottak, de a 2016-os szezont követően nem jutottak ki. 1989 és 2016 között 27 szezonból 23-ban vettek részt bowlon. Öt Bowl Championship Seriesen vettek részt, négyen egymást követő években.
A két csapat közötti mérkőzéssorozatot kezdetben Oregon Classic, majd State Championship Game, 1920 és 2020 között pedig Civil War néven becézték. 1959 és 1961 között a mérkőzés a Platypus Trophyért folyt.[136]
Az 1900-ban indult mérkőzéssorozaton már a kezdetekben problémás volt a szurkolók viselkedése.[137] 1994 és 2015 között a Ducks vezetett, de a következő évben a Huskies fordított.
Northwest Championship
Az 1903-as szezonban indult mérkőzéssorozatban a Ducks a Washington Huskiesszal, a Washington State Cougarsszel és az Oregon State Beaversszel szemben is vezet.
Saint Mary’s Gaels
1920 és 1935 között az Oregon Webfoots és a Saint Mary’s Gaels a San Franciscó-i Kezar Stadionban játszott;[138] a győztesnek járó trófeát Kalifornia és Oregon államok kormányzói közösen adták át.[139] A Gaels amerikaifutball-csapata a koreai háború miatt megszűnt.[140]
A legújabb létesítmény névadója Thomas J. Autzen portlandi üzletember, a rivális Oregoni Állami Egyetem egykori hallgatója.[141] Halála után fia, Thomas E. Autzen az Autzen Alapítványon keresztül negyedmillió dollárt adományozott az intézménynek. A 2002-es bővítés óta a stadion hivatalos befogadóképessége 54 ezer fő, de állóhelyeivel több mint hatvanezer személyt tud befogadni; az átlagos nézőszám általában meghaladja az 59 ezer főt. Ez az egyik leghangosabb egyetemi amerikaifutball-stadion; 2007. október 27-én a USC Trojans elleni mérkőzésen az 59 277 résztvevő hangja elérte a 127,2 decibelt, amely az egyetemi amerikai futball történetében a negyedik legmagasabb.[142]
A Moshofsky Sportközpont Ed Moshofsky, az egyetem szponzorának nevét viseli. Ez volt a Pacific-10 Conference első fedett pályás létesítménye; névadó ünnepsége 1998 augusztusában volt. A 14,6 millió dolláros létesítményben baseball-, és golfpályák, műfüves amerikaifutball-pálya és futókör is van. A softballmérkőzések idejére a pálya köré ketrecet engednek le.[143] A lámpatestek és a felülvilágító ablakok lehetővé teszik a fényviszonyok változtatását.[144]
A 2013-ban elkészült Hatfield–Dowlin Komplexumban a testnevelési tanszék irodái, étkező, toborzóiroda és gyakorlópályák kaptak helyet.[145] A 68 millió dolláros beruházást Phil Knight, a Nike társalapítója és az egyetem egykori hallgatója finanszírozta.
Mezek
Katonai mintázatú mez
A csapat ruházata hetente változik, az új terveket általában kedvelik.[146][147] A csapatmezek készítése 1965 óta a Nike joga; a tervezés Tinker Hatfield öregdiák feladata.[148]
A 20. században a ruházat általában sárga sisakból, sárga nadrágból és zöld felsőből állt. A Jerry Frei-érában a sisakok zöldek voltak, de utódja, Dick Enright visszatért a korábbi színekhez. 1977-ben Rich Brooks alatt a sisak az egyetem logójával egészült ki, 1985-től pedig a felsők ujján megjelent Donald kacsa. Mike Bellotti eltávolíttatta a csíkozást és bevezette a nadrágok zöld változatát.[149]
1999-ben a Nike teljesen áttervezte az öltözéket: a zöld sisakokon az egyetem új logója volt látható, a felsőkön pedig világossárga felirat volt.[150] Ezzel megszűnt a standardizált öltözék, innentől kezdve általában három havonta újat mutattak be.[151] A gyakori cserék és a ruhák fazonja az idősebb szurkolók nemtetszését váltotta ki,[152] de a fiatalabbak (köztük a potenciális jövőbeli játékosok) kedvelték őket.[153]
A 2005-ös szezonban kilenc különféle változatot, a 2006-osban még többet használtak: összesen 384 lehetséges kombinációt alkottak,[154] ami a metálsárga alapon ezüst villámokat ábrázoló sisakkal 512-re bővült.[155] Az új öltözék szárazon 28%-kal, nedvesen 34%-kal könnyebb, a gyémántbevonatú varrás miatt pedig tartósabb is.[148] 2007. október 20-án fehér,[156] 2008-ban fekete sisakot viseltek.[157]
2009-ben a legelső sisakvariánst viselték,[158] majd az évben később az eredeti zöld felsőt az új logóval átalakítva.[159] 2009 és 2011 között az egyszerűbb, fekete szín-összeállítású, „Bellotti-félkövér” betűtípusú ruhát,[160] 2012-ben pedig a krómdíszítésű sisakot viselték.[161][162]
2013-ban a mellrákszűrés fontosságára emlékeztetve rózsaszínű sisakot[163] és ruhát viseltek,[164] majd a sisakok árverezéséből befolyt összeget a Kay Yow Rákalapnak adományozták.[165]
↑ abcdefghiMichael C. McCann: Oregon Ducks Football: 100 Years of Glory. (angolul) Eugene (Oregon): McCann Communications Corp. 1995. ISBN 0-9648244-7-7
↑ abcdefgBrian Libby: Oregon Game by Game Results (angol nyelven). CFB Football Data Warehouse. [2014. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 4.)
↑ abBrian Libby: Tales from the Oregon Ducks Sideline. (angolul) (hely nélkül): Sports Publishing LLC. 2007. 4–7. o. ISBN 978-1-59670-182-3
↑Lynn Borland: Pursuit of Perfection. (angolul) (hely nélkül): Tribute Publishing. 2010. ISBN 978-0-615-40084-6
↑Alan Gould: McEwan Joins Idle Rank. (angolul) Morning Oregonian, (1929. december 21.) 15. o.
↑Oliver Kuechle: Oregon Still Riled Up over Spears. (angolul) The Milwaukee Journal, (1932. április 17.) 11. o.
↑ abcOregon Yearly Totals (angol nyelven). CFB College Football Data Warehouse. [2011. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 4.)
↑Dick Strite: Tex Oliver Quits Oregon Football. (angolul) Eugene Register-Guard, CVII. évf. 101. sz. (1946. november 11.) 1. o. Hozzáférés: 2024. március 4.
↑Bud Withers: Oregon fires Don Read. (angolul) Eugene Register-Guard, (1976. november 26.) 1C. o. Hozzáférés: 2024. március 5.
↑John Conrad: Finances reason given for firing. (angolul) Eugene Register-Guard, (1976. november 27.) 3B. o. Hozzáférés: 2024. március 5.
↑Blaine Newnham: Selling Oregon. (angolul) Eugene Register-Guard, (1976. november 30.) 1B. o. Hozzáférés: 2024. március 5.
↑Blaine Newnham: Waiting for Cards. (angolul) Eugene Register-Guard, (1976. december 19.) 1B. o. Hozzáférés: 2024. március 5.
↑Bud Withers – John Conrad: Brooks arrives to get Oregon going. (angolul) Eugene Register-Guard, (1976. december 17.) 1B. o. Hozzáférés: 2024. március 5.
↑Oregon Coaching Records (angol nyelven). CFB College Football Data Warehouse. [2009. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 5.)
↑ abcdOregon Yearly Results (angol nyelven). CFB College Football Data Warehouse. [2008. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 5.)
↑Heisman Finalists Announced (angol nyelven). The New York Times, 2001. december 4. (Hozzáférés: 2024. március 5.)
↑Jeff Smith: Champions (angol nyelven). Oregon Daily Emerald, 2001. december 3. [2009. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 5.)
↑Michigan vs. Oregon (angol nyelven). USA Today, 2003. szeptember 20. [2006. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 5.)
↑Oregon vs. Oregon State (angol nyelven). USA Today, 2004. november 20. [2009. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 5.)
↑Jack Moran: Masoli kicked off team (angol nyelven). Eugene Register-Guard, 2010. június 10. [2011. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 5.)
↑Pacific-10 Conference Champions (angol nyelven). CFB College Football Data Warehouse. [2003. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 5.)
↑Award Winners (angol nyelven). National Collegiate Athletics Association. [2018. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 5.)
↑Brandon Oliver: Bruce Feldman talks Oregon (angol nyelven). Duck Territory, 2009. augusztus 22. [2009. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 5.)
Ez a szócikk részben vagy egészben az Oregon Ducks football című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
