Az Oregon Ducks evezőscsapata
Az Oregon Ducks evezőscsapata az Oregoni Egyetem irányítása alatt a eugene-i Dexter-víztározón edz; csónakházuk az evezősszövetség épületének közelében van. Az 1967-ben alapított csapat[2][3] koedukált; ugyan a diszkriminációt kizáró Title IX-t csak 1972-ben fogadták el, Don Costello edző országos figyelmet kapott, amikor a korábban csak férfiakból álló csapat kormányosának egy nőt, Victoria Brownt tett meg.[4] 2011 óta a csapat minden májusban részt vesz az Amerikai Felsőoktatási Evezősszövetség országos bajnokságán. Minden évben részt vesznek az oregoni szövetség által rendezett Covered Bridge Regattán.[5] A Row2k 2013-ban a Dexter-víztározót az ország egyik legjobb evezőshelyszínévé választotta.[6] Története1967–1972A csapatot huszonkét evezőssel 1967-ben alapították Don McCarty és Ken Abbey egyetemi munkatársak.[2] Évi ezerötszáz dolláros költségért az Oregon State Beaverstől kettő csónakot,[2] a Stanford Cardinaltől pedig továbbiakat béreltek.[7] 1969-re az evezősök versenyeken vettek részt; a Eugene Register-Guard szerint az egy éves próbaidővel alapított evezőscsapat az egyetem tizedik versenycsapata.[8] Koedukált hallgatói összetétele miatt az egyetem felmentést kapott az 1972-es diszkriminációs törvény (Title IX) alól. 1973-ban megalapították a női csapatot; Don Costello edző országos figyelmet kapott, amikor a korábban csak férfiakból álló csapat kormányosának egy nőt, Victoria Brownt tett meg.[7] 1973–1980A női evezőscsapatot 1973-ban alapították, edzőik Marti Abts és Bill Lioio lettek. A férfiak edzői Ralph Neils és Mike Napier voltak.[7] A Register-Guard szerint a női csapat létrehozása 350 dollárba került, és az első évben a regionális bajnokság második helyéig jutottak.[7] A férfiak edzője 1974-től Reed Adler, 1976-tól Chuck Knoll.[9][10] Brian Cole edző 1968-ban a Long Island-i versenyen bronzérmet nyert.[11][12] 1977-től a nők edzője Paul Schultz síelő, aki egy baleset miatt nem síelhetett többet. A csapatot egy későbbi versenyen sávelhagyás miatt kizárták. 1977 tavaszán a csapat öt másodperccel legyőzte az Oregon State Beavers nehézsúlyúakból álló versenyzőit.[13] 1980–19881980-ban Lance Baughman lett az edző; ekkoriban a csapat főleg regionális versenyeken vett részt. 1981-ben a női csapat nem állt fel, azonban a férfiak több sikert is elértek. Az NCAA történetében először fordult elő, hogy egy férficsapatnak női edzője (Lee Wilder) legyen. 1982-ben a női csapat újra felállt. Lori Huseth vezetőedző alatt a férfiak és a nők is több versenyen elsők lettek. A Portland Regattán minden versenyszámot, valamint a regionális bajnokságot is megnyerték. A korábban veretlen UCLA Bruins csapatának legyőzése után a csapat beceneve „Hamupipőke” lett.[14] A Register-Guard cikke szerint a legsikeresebb csapattagok Hugh Watson, Sietske Folkens, John Bigelow, Bryan Andressen és Brenda Thornton.[15] Hugh Watson edzőnek Dick Hersh dékánt kérte fel, aki az 1966-os jugoszláviai bajnokságon az amerikai csapat kormányosa volt.[14] Később újra legyőzték a UCLA-t;[15] Watson szerint a jelentősen felkészültebb ellenféllel szemben ez volt a legemlékezetesebb győzelmük,[16] ugyanis a többi csapat között evezős ösztöndíjat kiosztó, és olimpiai résztvevő is volt.[17] 1983-ban Mike Holcomb lett az edző. A hallgatói szövetség támogatásával új csónakot vásároltak, melyet két részben, a csapat buszával szállítottak helyére. 1984-től Holcomb már csak a férfiak edzője, a nőké Tim Meier lett. A Tri-Cities Regattát követően az Oregon State Beavers egy ponttal vezetett a Ducks előtt. 1985-től újra Holcomb volt mindkét csapat edzője; ekkor megnyerték a konferenciabajnokságot, az országos bajnokságon pedig másodikak lettek. A Register-Guard 1985. június 4-ei cikke szerint a női bajnokságon 1750 méteren addigi legjobb eredményüket érték el; evezőseik Robin Hendricks, Julie Martinson, Teresa Bujacich, Sasha Stone, Margie Bernards, Gayle Johnson, Cate Renfrew, Teresa Hukari és Lisa Woodworth kormányos voltak.[18][19] 1986-ban Dave Baugh edző alatt a nők megnyerték első NCAA-bajnoki címüket. 1986–1991Sasha Stone 1988-ban lett edző.[20] 1990–1991-ben a vezetőedző Jeff Moag volt; szerinte a csapat a Marty Billingsley-érában érte el legjobb eredményeit.[21] 1991–1996A csapat edzője 1992–1993-ban Morgan Emrich, 1993–1994-ben Joe Borton, 1994-től 1996-ig pedig Phil Busse volt.[22][23][24] Társedzőik Susan Belcher és James Mcqueen voltak.[25] A férfiak 1993. június 11–12-én részt vettek az ohiói nemzeti bajnokságon; ugyan itt kikaptak,[22] de 1994-ben egy kivételével minden versenyüket megnyerték.[26] A nők 1994-ben a regionális bajnokságon 16 résztvevőből a harmadikak lettek.[26] Egy későbbi versenyen a férfiak a Washington Huskiest öttized másodperccel győzték le.[27] 1997–2001A Washingtoni Egyetemen rendezett 1996–1997-es regatta hét résztvevője közül a férfiak a negyedikek lettek, a nőket azonban a bójával való ütközés miatt kizárták.[28][29] Az Oregon Daily Emerald 1999-es cikke szerint a Title IX-nak való megfelelés miatt a női csapatot is a versenysportolók közé sorolnák, azonban a csapattagok közül ez nem mindenkinek tetszett, ugyanis egyes játékosok a versenycsapatnak nem lehetnének tagjai.[30] 2002–20072002 őszén Chris Peters nagy lehetőséget látott a csapatban, azonban egy év után lemondott az edzőségről.[31][32] A Register-Guard 2003. februári cikke szerint az egyetem következő női versenysportága nem az evezés, hanem a lacrosse lesz. Yasmin Farooq olimpikon, az állami evezősszövetség önkéntes edzője szerint az egyetem elszalasztotta az előtte álló lehetőséget.[33] Renee Mack Baumgartner atlétikai társigazgató, a női sportok egyetemi felelőse szerint a nők nem akartak a férfiaktól külön csapatot, valamint a lacrosse-csapat sportpályája készen áll, míg az evezősöknek új csónakházat kellene építeni. Szerinte azonnali sikereket szeretnének; a térségben számos evezőscsapat van, azonban lacrosse-csapat alig. Farooq szerint a lacrosse-ban konferenciabajnokok, azonban evezésben országos bajnokok lehetnének.[33] 2006-ban a csapat hanyatlásnak indult.[34][35][36] 2008–20132008 őszén Sandy Vaughn atlétikai igazgató tudomására jutott, hogy a csapatnak nincs edzője, így 2013 tavaszáig megbízták Carly Schmidtet, aki alatt 2011-ben először kijutottak az országos bajnokságra, ahol a nők egy bronz-, a férfiak pedig egy ezüstérmet szereztek. A következő két évben is a bajnokság tíz legjobbja között voltak.[37][38][39] 2014–2017A 2013–2014-es szezonban Marlene Kindorf edző alatt ötvenezer dollár adományból eszközfejlesztéseket hajtottak végre. Az országos bajnokságon a nők másodikak lettek, 2016-ban pedig aranyérmet szereztek.[40] Kindorf a 2017-es szezon végén felmondott. A csapat 2017 szeptemberben ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját. 2020A Covid19-pandémia idején tartott edzéseken a csónakokban csak egy evezős ülhetett.[41] Edzők
RegattaAz oregoni evezősszövetség háromezer dolláros támogatással 1984 és 1993 között építette fel a Dexter-víztározói csónakházát.[42] Az első regattát 1995-ben rendezték meg.[27] Az általában áprilisban megrendezett verseny három kategóriában indul. A névadó Lowell fedett híd a kétezer méter hosszú pályától száz méterre található. 2008-ban hetvenezer dollárért új pályát alakítottak ki.[43] 2014-ben, az esemény huszadik évfordulóján 36 csapat ötszáz versenyzője 44 számban indult.[44] Jegyzetek
Fordítás
További információk
|