Balázsfalva

	Balázsfalva (Blaj, Blasendorf)
	A görögkatolikus érseki székesegyház
	; Balázsfalva címere
	; Balázsfalva címere
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Fehér
Rang	municípium
Községközpont	Blaj
Beosztott falvak	Lista Csufud; Flitești; Magyarpéterfalva; Monora; Obursatanya; Szászpatak; Tűr; Véza;
Polgármester	Rotar Gheorghe Valentin, 2008
Irányítószám	515400
Körzethívószám	0x58
SIRUTA-kód	1348
	Népesség
Népesség	10 523 fő (2021. dec. 1.) +/-
Magyar lakosság	732 (4%, 2021)
Község népessége	17 816 fő (2021. dec. 1.)
Népsűrűség	180,09 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	260 m
Terület	98,93 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 46° 10′ 31″, k. h. 23° 54′ 52″46.175278°N 23.914444°EKoordináták: é. sz. 46° 10′ 31″, k. h. 23° 54′ 52″46.175278°N 23.914444°E
	Balázsfalva weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Balázsfalva témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Balázsfalva (egyértelműsítő lap)

Balázsfalva (románul: Blaj, németül: Blasendorf, szászul Blußendref) megyei jogú város Romániában, Fehér megyében. A 19. századig az erdélyi románok politikai, vallási és kulturális központja, a görögkatolikus püspökség székhelye.

Fekvése

Gyulafehérvártól 42 km-re északkeletre, a Kis- és Nagy-Küküllő összefolyásánál fekszik.

Nevét első, Cséry Balázs nevű birtokosáról kapta. A német és a román név is a magyarból való.

A Kis- és Nagy-Küküllő összefolyásánál települt várost 1313-ban Herbordus fia Balázs alapította, innen a neve. 1332-ben villa Blasii néven említik. Várkastélyát 1535-ben Bagdy György, Erdély helyettes főkapitánya építtette. Itt, az Apafi-kastélyban írták alá 1687. október 27-én Teleki Mihály és Lotaringiai Károly herceg azt a balázsfalvi paktumot, melynek alapján Erdély Habsburg uralom alá került, ezzel véget vetett az Erdélyi Fejedelemségnek.

1703. december 23-án itt sikerült váratlan rajtaütéssel elfognia Guthi István ezereskapitánynak Pekri Lőrinc erdélyi főkapitányt, aki ezután átállt a kurucokhoz. 1747-ben nyomda kezdte meg itt működését. A település 19. századi román nemzeti mozgalom központja lett. 1848. május 15-16-án itt, a „Szabadság mezején” tartották a románok nagy nemzetgyűlésüket, ahol követeléseiket megfogalmazták, majd szeptember 25-én második nemzetgyűlésükön a császárnak esküdtek hűséget a magyar forradalom ellen. 1861. május 15-én a románok itt megtartott gyűlése Erdély uniója ellen lépett fel. A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Balázsfalvi járásának székhelye volt.

1910-ben 2204 lakosából 1560 román, 500 magyar és 135 német volt.

2002-ben 20 765 lakosából 17 091 román, 1697 magyar, 1900 cigány és 63 német volt.

A főtéren áll a görögkatolikus érseki székesegyház. 1738 és 1765 között épült Anton Erhard Martinelli tervei alapján.
A tér túloldalán a volt Apafi-kastély, a 18. század óta görögkatolikus érseki palota. Bagdy György építtette 1534-ben háromemeletes lakótoronyként, eredetileg T alakú alaprajza volt, bejáratát védőárokkal erősítették meg. 1842-ben a várkastélyt északi szárnnyal bővítették.
A „Szabadság Mezeje” román nemzeti emlékhely, ahol a román szabadságvezérek szobrai között ott van Petőfi szobra is.

Itt született 1917. november 3-án Semlyén Éva pedagógiai író, tankönyvíró, műfordító.
Itt született 1918. július 22-én Kulcsár J. Géza vegyészmérnök, kémiai szakíró.
Itt született 1929. február 14-én Szőke Amália geológiai, művelődéstörténeti szakíró, műfordító.

↑ Román Központi Választási Hivatal honlapja^{[halott link]}
↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)