|
Hólyaghúzó anyagok  A hólyaghúzó anyagok, vagy másképpen hólyagképző anyagok olyan kémiai vegyületek, amelyek súlyos bőr-, szem- és nyálkahártya-irritációt és fájdalmat okoznak. Elnevezésük onnan ered, hogy súlyos kémiai égést képesek okozni, amely fájdalmas hólyagokat eredményez az érintettek testén. Bár a kifejezést gyakran használják nagyszabású, kémiai vegyszerömlések vagy kémiai harcanyagok okozta égésekkel kapcsolatosan,[1] néhány természetben előforduló anyag, mint például a kantaridin is hólyagképzőszer (vesicant).[2] Egyes, természetben előforduló anyagok – mint amilyen a furanokumarin – is okoznak hólyaghúzószerű hatásokat indirekt módon, például úgy, hogy nagymértékben megnövelik a bőr fényérzékenységét. A hólyaghúzó anyagok orvosi felhasználása is ismeretes, például szemölcseltávolítás; azonban még kis mennyiségben lenyelve is végzetes lehet.[2] Vegyi hadviselésben alkalmazott hólyaghúzó anyagokA legtöbb hólyaghúzó anyag az alábbi három csoportba sorolható:
Esetenként, a foszgén oxim is a hólyaghúzó ágensek között szerepel, jóllehet, helyesebben inkább csalánméregnek nevezik. HatásokA fegyverként használt hólyaghúzó anyagok számos életveszélyes tünetet okozhatnak, beleértve:
Minden jelenleg ismert hólyaghúzó anyag nehezebb a levegőnél, és könnyen felszívódik a szemen, a tüdőn és a bőrön keresztül. A kén-mustárok hatásai általában késleltetettek; a gőznek való kitettség 4-6 óra elteltével válik nyilvánvalóvá, a bőrnek való kitettség 2-48 óra múlva. A lewisite hatásai azonnaliak. Jegyzetek
Fordítás
Külső hivatkozások
|
