|
Szomán
A szomán; vagy rövidítve GD (szisztematikus neve: O-pinakolil-metilfoszforosfluorid) egy rendkívül mérgező vegyi anyag. Idegméreg, amely megzavarja az emlősök idegrendszerének rendes működését, a kolinészteráz enzim gátlása által. Egyaránt gátolja az acetilkolinészterázt és a butirilkolinészterázt.[1] Az ENSZ 687-es határozata szerint tömegpusztító vegyi fegyver. Az 1993-as Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény 1. osztályú vegyületként osztályozta; így gyártása szigorúan ellenőrzött, felhalmozása pedig tiltott. A szomán harmadik az úgynevezett G-ágensek - GA (tabun), GB (szarin), és GF (cikloszarin) - felfedezésének sorában. Illékony, maró hatású színtelen folyadék; tiszta formában enyhe szaga van. Általánosabban; sárgás-barnás színű, erőteljes, kámforra hasonlító szagú anyag. Emberben a szomán halálos koncentrációja (LCt50) 70 mg·min/m³. Halálosabb és tartósabb, mint a szarin vagy a tabun; de kevésbé, mint cikloszarin. Akriloid kopolimer segítségével a szomán besűrűsíthető, így kémiai permetként lehet felhasználni. Bináris vegyi fegyverként is bevethető; prekurzor vegyületei a metilfoszfonil-difluorid; valamint pinakolil-alkohol és amin keveréke. SzintéziseA szomán gyártása nagyon hasonló a szarin gyártásához. A különbség annyi, hogy a szarin gyártásához szükséges izopropanolt pinakolil-alkohollal helyettesítjük a folyamatban: MeP(O)Cl2 + MeP(O)F2 + (CH3)3 CCH(CH3)OH → MePO(F)OCH(CH3)C(CH3)3 + HCl TörténeteA szománt Richard Kuhn fedezte fel 1944-ben,[2] Németországban; ezzel ő képviseli az utolsó, háborúban felfedezett idegmérget (a GF-et 1949-ig nem fedezték fel). A szomán a háború után megkapta a „GD” azonosítót (a GC-t már a gyógyászat használta) amikor a Szovjetunió egy bányában található rejtekhelyről a szománhoz köthető információkhoz jutott. Az acetilkolinészteráz-szomán komplex kristályszerkezetét Millard és mtsai. határozták meg röntgendiffrakció útján, 1991-ben (a PDB kódok: 2wfz, 2wg0, 2wg1 és 1som). FordításEz a szócikk részben vagy egészben a Soman című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Hivatkozások
Külső hivatkozások
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
