Igor Jevgenyjevics Tamm
Igor Tamm (teljes nevén Igor Jevgenyjevics Tamm, oroszul: Игорь Евгеньевич Тамм; Vlagyivosztok, 1895. július 8. – 1971. április 12., Moszkva) Nobel-díjas szovjet fizikus. 1958-ban Fizikai Nobel-díjat kapott megosztva Pavel Alekszejevics Cserenkovval és Ilja Mihajlovics Frankkal a Cserenkov-Vavilov-hatás (Cserenkov-sugárzás) felfedezéséért és értelmezéséért (1942). ÉleteIgor Tamm apai ágon német nemes származású volt. Nagyapja, Theodor Tamm Türingiából vándorolt be. Apja Jevgenyij Fjodorovics Tamm, mérnök (német állampolgár), anyja Olga Mihajlovna Davidova. (Egyes források tévesen zsidó származásúként említik.) 1905-től 1913-ig Jeliszavetgradban (jelenleg Kropivnickij, Ukrajna) járt gimnáziumba. 1913-1914-ben gimnáziumi barátjával, Borisz Gesszennel az Edinburgh-i Egyetemen tanult. Az első világháború kitörésekor 1914-ben önkéntesként csatlakozott a hadsereghez, és szanitécként szolgált. 1917-ben bekapcsolódott a forradalmi mozgalomba, és szociáldemokrataként (mensevik) aktív háborúellenes aktivistává vált, forradalmi bizottságokban vett részt az 1917-es februári orosz forradalom után. Egyetemi tanulmányait a Moszkvai Állami Egyetemen folytatta, ahol 1918-ban végzett. 1923. május 1-én kezdte meg oktatói tevékenységét a Moszkvai Állami Tanárképző Egyetem fizika tanszékén. Ugyanebben az évben írta meg első tudományos munkáját az Anizotróp közeg elektrodinamikája a speciális relativitáselméletben címmel. 1928-ban pár hónapot töltött Paul Ehrenfestnél a leideni egyetemen. 1932-ben Tamm egy írásában javasolta a felületi állapotok fogalmának bevezetését. Ez az elképzelése később rendkívül fontos lett a MOSFET technológia fizikai megalapozásához. 1934-től 1971-ig, haláláig volt a Moszkvai Lebegyev Fizikai Intézet elméleti osztályának vezetője. 1934-ben Tamm és Szemjon Altsuler vetette fel, hogy a neutron (nem nulla) mágneses momentummal rendelkezik. A felvetés azért váltott ki megütközést, mert mint köztudott, a neutron semleges részecske, s így nem lehetne mágneses momentuma. Tammék ezzel tulajdonképpen azt vetették fel, hogy a neutronnak valamiféle belső szerkezete van. Mindezt jóval a kvarkok feltételezése (1964), még inkább felfedezése előtt. Ugyanebben az évben Tamm vázolta azt az elképzelését, hogy a proton-neutron kölcsönhatások egy még ismeretlen nagy tömegű részecske által közvetített kölcsönhatásként írhatók le. Ezt a gondolatot később Jukava Hideki (Hideki Yukawa) fejlesztette mezonelméletté. 1939-ben a sztálini önkény következtében letartóztatták és kivégezték testvérét és közeli barátját, Borisz Hesszent. 1945-ben kidolgozott egy közelítő módszert a soktest probléma megoldására, amelyet tőle függetlenül 1950-ben Sidney Dancoff is önállóan kidolgozott, s most Tamm–Dancoff-közelítésnek nevezik. Az 1940-es évek végén - az 1950-es évek elején Tamm részt vett a szovjet hidrogénbomba előállítási programban. 1949 és 1953 között a legtöbb időt Szarovban, a „titkos városban” töltötte a hidrogénbombát kifejlesztő elméleti csoport vezetőjeként. A hidrogénbomba 1953-as első sikeres tesztje után visszavonult a programból és visszatért a Moszkvai Lebegyev Fizikai Intézetbe. 1951-ben Tamm Andrej Szaharovval a Tokamak rendszert ajánlotta a szabályozott termonukleáris reakció, a fúziós reaktor megvalósításához, amelyben toroid mágnesek tartják fenn a vízszintes gyűrűként elhelyezkedő plazmát távol tartva azt a berendezés falától. Hamarosan az első ilyen eszközöket az INF meg is építette. A T-3 szovjet toroid mágneses plazmatartály 1968-ban mutatott fel eredményeket, amikor abban az időszakban egyedülálló plazma paramétereket sikerült vele elérni. A plazma hőmérséklete nagyságrenddel haladta meg a többi kutatóközösség által előállított hőmérsékletet. Nyugati tudósok látogatták meg a kísérlet helyszínét hogy meggyőződjenek az elrendezés hatékonyságáról illetve a plazma hőmérsékletéről. A Tokamak rendszer és a vele kapcsolatos újabb kísérletek sikere az optimizmus hullámát indították el világszerte, és a mai napig ez a mágneses plazmatároló elrendezés az uralkodó a különféle fúziós reaktor kísérleteknél. 1958-ban Pavel Alekszejevics Cserenkovval és Ilja Mihajlovics Frankkal elnyerte a Fizikai Nobel-díjat a Cserenkov-Vavilov-hatás felfedezéséért és értelmezéséért. Tamm Leonyid Iszakovics Mandelstam tanítványának vallotta magát a tudományban és az életben egyaránt. Híresebb tanítványa volt többek között Szemjon Petrovics Subin, Jevgenyij Lvovics Fejnberg, Vitalij Lazarevics Ginzburg, Leonyid Venyiaminovics Keldis, Dmitrij Ivanovics Blohincev, Moiszej Alekszandrovics Markov, Andrej Dmitrijevics Szaharov, Vlagyimir Georgijevics Kadisevszkij, Szemjon Alekszandrovics Altsuler, David Abramovics Kirzsnic, Anatolij Alekszandrovics Vlaszov. Vallási nézeteit tekintve ateista volt. 75 éves korában Moszkvában hunyt el. A moszkvai Novogyevicsi Temetőben található a síremléke. CsaládjaTamm 1917 szeptemberében kötött házasságot Natalja Sujszkajával. Két gyermekük született. Irina (1921-2009, vegyész) és Jevgenyij (1926-2008, kísérleti fizikus és híres hegymászó volt, a szovjet Himalája (Everest) expedíció vezetője 1982-ben). Könyvei
Magyarul megjelent cikkei
Díjak, elismerések
EmlékezeteA tudománybanː
A közéletbenː
Fordítás
Megjegyzések |