Jód (település)

	Jód (Ieud)
	Jód falu felső része
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Máramaros
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Község	Jód
Rang	községközpont
Irányítószám	437170
SIRUTA-kód	108213
	Népesség
Népesség	4061 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	< 3
Népsűrűség	46,31 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	420 m
Terület	87,70 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 40′ 37″, k. h. 24° 14′ 05″47.677083°N 24.234630°EKoordináták: é. sz. 47° 40′ 37″, k. h. 24° 14′ 05″47.677083°N 24.234630°E
	Jód weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Jód témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Ez a szócikk a romániai településről szól. Hasonló címmel lásd még: jód.

Jód (románul Ieud, jiddisül יועד, németül Jod) falu Romániában, a történelmi Máramarosban, Máramaros megyében.

Fekvése

Máramarosszigettől 51 km-re délkeletre, az Izába torkolló Jód patak partján fekszik. Határa nagy részét a Cibles legelői és erdei alkotják. Négy kisebb házcsoport tartozik hozzá, a két jelentősebb Gura Ieudului és Plopșor. Előbbi a főútnál, a falu bekötőútja mentén, utóbbi a bekötőút déli folytatásánál fekszik.

Nevének eredete

Nevét, amely a 'folyóvíz' jelentésű ómagyar jó szó -d képzős alakja, a patak nevéről kapta, amely mellett létrejött. Első említése 1365-ből való (Jood).

Története

A középkorban román kisnemesi falu volt. A „felső” templom előzménye mellett álló kolostori iskolában keletkezett 1391–1392-ben az ún. Zbornicul de la Ieud, a legrégibb írásos román nyelvemlék. A falu központjától északkeletre két kilométerre 1709-ben a Balea család alapított ismét kolostort, amely 1777-ben már nem működött.^[1] 1862-ben egy újonnan szervezett görögkatolikus esperesség székhelyévé tették.^[2]

A nemesek és a nemtelenek közötti társadalmi különbségek a 20. század második feléig fennmaradtak. A nemesek korábban szerte Máramarosból választottak maguknak házastársat, a nemtelenek főként a falun belül, maguk között házasodtak. Az 1950-es és 1962-es szövetkezetesítésig a tájegység leggazdagabb falvai közé tartozott, jelentős gyümölcstermesztéssel. A század folyamán híres cigányzenészei több tájegység népzenéjét játszották, rendszeres vendégek voltak a Lápos-vidéken, az Avas-vidéken és Hosszúmezőn.^[3] 1913-ban Bartók Béla is gyűjtött itt.

A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Izavölgyi járásához tartozott.

Társadalom, gazdaság

Az egyik leghagyományőrzőbb máramarosi falu. A családokban jellemző az igen sok gyermek. Híresek halotti szokásai.^[4]

A legfontosabb megélhetési források az állattenyésztés (juhászat), a népi kézműipar és a turizmus.

Lakossága

1838-ban 2000 görögkatolikus, 160 zsidó és 35 római katolikus vallású lakosa volt.^[5]
1910-ben 2774 lakosából 2330 román, 410 német (jiddis) és 33 magyar anyanyelvű volt, felekezeti megoszlás szerint 2340 görögkatolikus és 410 zsidó.
2002-ben 4223 román lakosa volt, 3087 ortodox és 1125 görögkatolikus.

Nevezetességei

Az ún. felső fatemplom (Biserica din deal) egy korábbi, 1364-ból származó templom helyén az 1620-as években épült. A világörökség része. Freskói 1782-ben készültek.
Az ún. alsó fatemplom (Biserica din șes) 1717-ből való. Mindkét templomot temető veszi körül, szépen faragott fejfákkal.
Falumúzeum.
Zsidó temető.

Híres emberek

Itt született 1807-ben Mihályi Gábor (1807–1875) országgyűlési képviselő (1843; 1861), 1848/49-es máramarosi kormánybiztos és főispán.
Itt született 1841-ben Victor Mihali (Apsai Mihályi Viktor) görögkatolikus érsek, metropolita.
Itt született 1899. november 29-én Traian Bilțiu-Dăncuș festőművész.
Itt született 1975-ben Dumitru Gorzo képzőművész.

Jegyzetek

↑ Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000
↑ Titu Bud: Date istorice despre protopopiatele, parochiile și mănăstirile române din Maramureș. Gherla, 1911, 1617. o. [1] PDF
↑ Album adatai. [2007. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 4.)
↑ Ezeket Gail Kligman könyve dolgozza fel.
↑ Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838^{[halott link]}

Források

Gail Kligman: The Wedding of the Dead. Berkeley – Los Angeles – London, 1992, ISBN 0520069641

További információk

Bartók Béla jódi hangfelvételei: De-aș ști cânta ca cucu, Decât la Neamtu la țară, Duce m-aș nu știu drumu
Néhány kép
Jódi învârtită ('forgatós') (Petreuș testvérek)
Jódról származó nemesi házak a máramarosszigeti szabadtéri néprajzi múzeumban: a Dunca család háza (1798), a Gorzo család háza (1828) (képek és román nyelvű leírás).
1890-ben épült jódi ház és gazdaság a bukaresti falumúzeumban (románul)

Képek

Falfestmény a felső templom pitvarában: Jézus és a menyasszonyként ábrázolt Egyház az öt bölcs ifjúval
A templomban lármázók lelkének vámja (Mindkét festmény az asszonyok épülését volt hivatott szolgálni)
Az alsó fatemplom
19. századi jódi parasztház a bukaresti falumúzeumban