|
Szaplonca
  Szaplonca (románul: Săpânța, jiddisül ספנצה) falu, egyben község Romániában, Máramaros megyében. FekvéseMáramarosszigettől 21 km-re északnyugatra, a Tisza bal partján fekszik. Nevének eredeteA Szaplonca patakról, melynek tiszai torkolatánál keletkezett. Ennek alapjául a szláv solpъ (= vízesés, zuhatag) szó szolgálhatott. Először 1373-ban Zapancha, majd 1390-ben Zaploncha alakban írták. TörténeteMegnemesített román kenézek leszármazottai birtokolták, akiket szoros rokoni szálak fűztek össze a szarvaszói nemesekkel. A középkorban övék volt Alsó- és Felsőróna is. Később valamennyi nemesi családja a Szaplonczai nevet vette föl. Így 1720-ban, amikor 38 nemesi és 15 jobbágyi portából állt, mind a 38 nemesi családot Szaplonczainak hívták. A jobbágyok között a leggyakoribb családnév az Oros (Orosz) volt, amely ruszin eredetükre utal. 1767-ben 556 jobbágy, hatvan kisnemes és hatvan armalista lakta. Helyben beszélt nyelvekként a román mellett a ruszint és a magyart is megemlítették.[1] 1735-ben négy, 1767-ben tizenkettő zsidó családot, 1840-ben már 291 zsidó lakost jegyeztek föl Szaploncán. Első zsinagógájukat 1800 körül építették. 1870 körül telepedett le benne a munkácsi születésű Weisz Joszef Méir csodarabbi, az Imrei Joszef című könyv szerzője és a „szfinkai haszidizmus” alapítója (Szfinka vagy Szpinka Szaplonca jiddis neve). Családjának a máramarosszigeti Teitelbaum dinasztiával való vetélkedése miatt rabbinikus ítélőszék mondta ki, hogy el kell hagyniuk Szaploncát. Munkácsra, majd Nagyszőlősre költöztek, de utódaik (a Weisz, Horowitz, Kahane és Friedman ágak sarjai) mindmáig szfinkai csodarabbiknak nevezik magukat. Legtöbbjük Brooklynban és Izraelben él.[2] Román lakói 1790-ben tértek át a görögkatolikus vallásra. 1880 körül a szaploncai románoknak vármegye szerte rossz hírük volt. Gyakran folyt vér a faluban, és állítólag megtörtént, hogy valakinek a legelőről fényes nappal hajtották el 32 marháját.[3] 1944. május 5–6. éjjelén a falutól délre, a takoli fürdőnél ért földet Dékán István szovjet ejtőernyős partizáncsoportja. 10-e körül megütköztek a csendőrökkel, aminek során három partizán meghalt, négyet pedig elfogtak. Hármójuknak sikerült visszatérnie a frontvonalon túlra. Az 1990-es és a 2000-es években a község többször is az ortodoxok és a görögkatolikusok háborúskodása miatt került a média figyelmébe. Szaploncán csak kevés család tért vissza a görögkatolikus valláshoz, és a közösség nem kapta vissza a Vidám temetőben álló, 1886-ban épült templomát sem. A görögkatolikusok állítása szerint a helyi vezetés folyamatosan megakadályozza, hogy a saját telkükön új templomot építhessenek, sőt 1997-ben maga az akkori polgármester lopott el egy görögkatolikus halottat, hogy ortodox rítus szerint temethessék el. A neogótikus templom tornyát az ortodox egyházközség 2009-ben lebontotta, és öt új, bizánci stílusú torony építését tervezi – a görögkatolikus szervezetek szerint azért, hogy eltüntesse a templom görögkatolikus múltjára utaló jeleket.[4] 1838-ban 792 görögkatolikus és 320 zsidó lakosa volt.[5] 1880-ban 1982 lakosából 1340 volt román, 533 német (jiddis) és 35 magyar anyanyelvű; 1365 görögkatolikus, 573 zsidó és 28 római katolikus vallású. 2002-ben 3267 lakosából 3240 volt román nemzetiségű; 2936 ortodox, 257 adventista és 65 görögkatolikus vallású. Látnivalók
Jegyzetek
Források
További információk
Képgaléria
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
