|
Kisebb Testvérek Rendje
A Kisebb Testvérek Rendje (latin: Ordo Fratrum Minorum; OFM), amelyet korábban obszervánsok néven ismertek, a katolikus egyházhoz tartozó három ferences első rend egyike,[2] Assisi Ferenc által alapított koldulórend.[3] A 13. század elején indult megújulási mozgalmak révén jött létre. Ez a rendi ág is az eredeti ferences regula szellemében dolgozta ki alapokmányát, a Konstitúciót.[4] A rend tagjait általában egyszerűen csak ferenceseknek nevezik. EtimológiaAz obszerváns szó a latin observare (= megőriz, megfigyel, megbecsül) ige melléknévi igeneve (observans). A kifejezés arra utal, hogy amikor a ferences rend két nagy ágra bomlott, a konventuálisokkal (minoriták) szemben ez az ág megőrizte a rend eredeti, szigorúbb szabályzatát.[5] Hivatalos latin nevük az Ordo Fratrum Minorum (= Kisebb Testvérek Rendje). Ez az a név, amelyet Ferenc adott testvériségének. NeveikAngliában a rend tagjait a ruhájuk színe alapján Grey Friars-nek (= szürke testvérek) nevezték.[6] Németországban általában Baarfüsser (Baarfuozzen, Barvuzen, Barvoten, Barfüzzen stb.) néven ismerték őket, azaz magyarul mezítlábasak (csak szandált viseltek).[6] Itáliában a népszerű nevük a Frati Minori vagy egyszerűen csak a Frati volt.[6] Magyarországon cseri barátoknak is hívták őket.[7][8] Nevüket itt is ruhájuk színéről kapták, a ‘szürke’ jelentésű szláv „cseri” szó átvételével. Történet A Máté 10:9-ről szóló prédikáció, amelyet Assisi Ferenc 1209-ben hallott, akkora benyomást tett rá, hogy úgy döntött, teljes mértékben az apostoli szegénységnek szenteli magát. Durva ruhába öltözött és mezítláb, az evangéliumi anyagi lemondást követve, bűnbánatot kezdett prédikálni.[10] Hamarosan csatlakozott hozzá egy prominens városi ember, Quintavalle Bernard, aki minden erejével hozzájárult a munkájukhoz, és állítólag egy éven belül elérték a tizenegy főt. A testvérek az Assisi melletti Rivo Torto elhagyatott lepratelepén éltek; de idejük nagy részét Umbria hegyvidéki körzeteinek barangolásával töltötték, ahol mély benyomást tettek hallgatóikra. Életük igen aszketikus volt. A szerzetesek száma gyorsan szaporodott és elterjedtek Itália különböző vidékein. 1217-ben Ferenc tartományi elöljárókat ( minister provinciales) nevezett ki, és messzebbre küldte tanítványait. Az 1219-es általános káptalanon megújították ezeket a missziókat, és további szerzeteseket küldtek Keletre, így Magyarországra, továbbá Franciaországba, Spanyolországba, Marokkóba.[11] Magyarországon A "cseri barátoknak" egy korabeli jegyzék szerint 1263 és 1270 között már 25 kolostora volt a Magyar Királyságban.[13] Magyarországi népszerűségük gyors növekedését az irányzatukhoz tartozó két nagyhatású misszionárius, Marchiai Szent Jakab és a nándorfehérvári diadal hősének, Kapisztrán Szent Jánosnak magyarországi működése is segítette.[14] A ferencesek szabályokat szigorúan megtartó ága, amely már a 14. században megjelent Magyarországon. Eleinte csak az ország déli vidékein alapítottak kolostorokat. Fő célkitűzésük errefelé nem annyira a hitetlenek, mint inkább az ortodoxok (a korabeli szóhasználat szerint szakadárok vagy skizmatikusok) és a bogumil eretnekek megtérítése volt. A korai jelenlétük ellenére kolostoraik száma csak a 15. század közepétől, egészen pontosan 1444-től szaporodik meg nagyobb mértékben. 1500-1700 szerzetessel Angliától német területeken át a Cseh- és a Lengyel Királyságig, a Magyar Királyság területére esett az obszerváns kolostorok 34 százaléka, itt élt a szerzetesek csaknem 30 százaléka. Népszerű vándorprédikációkra, térítésre és a tábori papság szerepére a török hadjáratokban csaknem kizárólag a „cseri barátok" közül kerültek ki papok.[15] TagságaA rendhez tartozók száma a modern korban gyors csökkenést mutat.[1] Világszéles férfi tagsága: [1]
Irodalom
Jegyzetek
Források
További információk
|
||||||||||||||
