Kurt Schwabe
Született	1905. május 29. Reichenbach
Elhunyt	1983. december 4. (78 évesen)[1] 1983. december 5. (78 évesen)[2] Berlin
Állampolgársága	német
Nemzetisége	német
Foglalkozása	kémikus
Kitüntetései	Karl Marx-rend Hazafias Arany Érdemrend A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Díja Clemens Winkler Medal For Analytical Chemistry (1960) Hervorragender Wissenschaftler des Volkes (1970)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurt Schwabe témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Kurt Schwabe (Reichenbach (Vogtland) 1905. május 29. – Waldheim, 1983. december 4.) német kémikus, az elektrokémiai szenzortechnika úttörője.

1912-től 1924-ig a reichenbachi reálgimnáziumba járt, majd 1927-ig Drezdában kémiát tanult. 1927-ben Erich Müller mellett "A hangyasav katalitikus hasításáról és anódos oxidációjáról" című dolgozatával szerzett diplomát. 1928-ban doktorált "A platinafémek hidrogénfelvevő képességéről" című dolgozatával.

1933-ban habilitált "A fémek anódos viselkedéséről sóik telített oldataiban" című dolgozatával. Mivel nem volt hajlandó belépni a Nemzetiszocialista Oktatók Szövetségébe, kizárták a Drezdai Műszaki Egyetemről, és ipari vegyészként helyezkedett el a Kriebstein papírgyárban. 1933 novemberében, miután aláírta a német professzorok Adolf Hitler melletti támogató nyilatkozatát, a Drezdai Műszaki Egyetem magántanára lett. 1939-ben a drezdai TH kémiai technológia docense lett. 1940-ben belépett az NSDAP-be.^[3]

1944-ben Meinsbergben megalapította a "Kémiai Technológiai Kutatóintézetet" (1990 óta "Kurt Schwabe Intézet"), amelynek haláláig igazgatója volt. 1949-ben Schwabe-t a Drezdai Műszaki Főiskola (később Drezdai Műszaki Egyetem) professzorává és az egyetem "Elektrokémiai és Fizikai Kémiai Intézetének" igazgatójává nevezték ki. 1953-ban a Német Tudományos Akadémia tagja lett. 1956-ban a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagjává választották.^[4] 1959-től 1969-ig Kurt Schwabe a Rossendorfi Központi Nukleáris Kutatóintézet (ZfK) "Rádiókémiai Intézetének" igazgatója, 1961-től 1965-ig pedig a Drezdai Műszaki Egyetem rektora volt. 1959-től 1969-ig a Drezdai Műszaki Egyetem rektora volt. 1956-ban az MTA tagja lett. 1965-ben a Szász Tudományos Akadémia elnöke lett, és ezt a tisztséget 1980-ig töltötte be. A drezdai egyetemm Schwabe professzori díját ő adományozta.^[5]

1965 és 1971 között az általa alapított "Drezdai Korrózióvédelmi Központi Központ" (1990 óta "Institute for Corrosion Protection Dresden GmbH") igazgatója is volt. 1970-től 1983-ig a Meinsbergi Kutatóintézet emeritus professzoraként dolgozott, amelyet korábban igazgatóként vezetett. 1971-ben az NDK Tudományos Akadémiájának alelnökévé nevezték ki, 1980-tól haláláig pedig a Nemzetközi Elektrokémiai Társaság alelnöke volt.

Már az 1960-as években az üzemanyagcellák kutatására összpontosított.

Tanítványai közé tartozott Kurt Drescher, Christian Weißmantel, Gerhard Kreysa, Kálmán Erika is.

• 1954 Az NDK nemzeti díja II. Osztály a tudományért és a technológiáért
• 1960 Az NDK Kémiai Társaságának Clemens Winkler-érme.
• 1961 Az NDK I. tudományos és műszaki osztályának nemzeti díja
• 1963 A Karl-Marx-Stadti Műszaki Egyetem díszdoktora^[6]
• 1964 A munka hőse kitüntető cím

• 1974 A Leuna-Merseburgi "Carl Schorlemmer" Műszaki Egyetem díszdoktora.
• 1975 Hazafias Érdemrend arany fokozatú kitüntetés
• 1975 A Drezdai Műszaki Egyetem díszdoktora; az NDK Kémiai Társaságának tiszteletbeli tagja.
• 1979 A Drezdai Műszaki Egyetem tiszteletbeli szenátora.
• 1980 A Freibergi Bányászati Akadémia díszdoktora; az NDK Tudományos Akadémiájának Johannes Stroux-érme; Karl Marx-rend.
• 1982 Reichenbach im Vogtland város díszpolgára.
• 2008 Waldheim város díszpolgára

1983 óta a Szász Tudományos Akadémia a Kurt Schwabe-díjat "a természet és erőforrásainak megőrzésében elért kiemelkedő tudományos vagy műszaki eredmények, valamint a természet és erőforrásainak megőrzéséért tett kiemelkedő szolgálatok elismeréseként" ítéli oda.

• Fejlemények a pH-mérési technológiában. 4. kiadás. pH-méréstechnika. Kiadja: Theodor Steinkopff, Drezda/Leipzig, 1976
• A szerves vegyületek polarográfiája és kémiai konstitúciója. Akademie-Verlag, Berlin, 1957
• pH-alapozó. 4., javított és bővített kiadás. VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Lipcse, 1962
• szerkesztőként: Korrózióvédelmi problémák. VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1969
• H.-W. Kammerrel: Bevezetés a statisztikai termodinamikába. Akademie-Verlag, Berlin, 1971
• Fizikai kémia. Akademie-Verlag, Berlin 1973. 1. kötet, Akademie-Verlag, Berlin, 1973
• Fizikai kémia. 2. kötet: Elektrokémia. Akademie-Verlag, Berlin, 1975
• Fizikai kémia. 3. kötet: Feladatgyűjtemény. Akademie-Verlag, Berlin, 1974
• A pH mérése. (= Tudományos zsebkönyvek, Kémia sorozat. 247. kötet). Akademie-Verlag, Berlin, 1980
• H.-W. Kammerrel: Bevezetés a kémiai mérésbe.

• Reichenbach im Vogtland: Prof. Dr. Dr. Kurt Schwabe
• EU fördert Brennstoffzellen-Entwicklung mit Millionen-Paket. auf: heise.de, 16. Oktober 2008.
• Kurt-Schwabe-Preis (Memento des Originals vom 8. August 2017 im Internet Archive) Info: Der Archivlink wurde automatisch eingesetzt und noch nicht geprüft. Bitte prüfe Original- und Archivlink gemäß Anleitung und entferne dann diesen Hinweis. bei der Sächsischen Akademie der Wissenschaften (saw-leipzig.de); abgerufen am 24. Oktober 2012.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Kurt Schwabe című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.